Sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik őket körül. Pethő Juditot, a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium iskolalelkészét a lelkészlakásban, foteljában ülve kérdeztük istentiszteletre készülésének műhelytitkairól.
Csendes sarok. A lelkésznő lakásába belépve feltűnik, hogy minden apró szegletet az igényes letisztultság jellemez. A tárgyak rendszerezve, a színek harmonikusak, minden a helyén van. „Ha megengedem, hogy ott maradjon a felesleg, akkor az az én időmet és figyelmemet viszi el. Minimalistaként rájöttem, hogy micsoda minőségi különbség, ha csak a fontos és számomra értékes tárgyakat tartom meg. Idővel felismertem, hogy a »szétválogatás« és a lényegre törekvés életem minden területére kihat. Az igehirdetéseimre is.”
Pethő Judit berendezett magának egy sarkot, amely az elcsendesedés helye. Itt imádkozik, valamint az istentiszteletre készülésének is meghatározó helyszíne ez. „A készüléshez fontos számomra a »bekuckózás«, és hogy ez egy szigorúan telefonmentes övezet. Ide csak azt hozom, amivel kimondottan foglalkozni szeretnék. Például a szakirodalmat, a jegyzetfüzetemet vagy az igehirdetés megírásához már a laptopomat is. Többnyire egy bögre kakaó is ott gőzölög mellettem.”
Jegyzetelés. „A címválasztásra nagyon sok időt fordítok. Számos verzió készül belőle. Amikor ez eldől bennem, mindig akkor állok csak neki az igehirdetés megírásának. Mire a mondanivaló letisztul, először teológiai szakszavakkal írom le magamnak, hogy miről szól az ige. Onnan még nagyon sok a munka, hogy megszülessen az igehirdetés, mivel az érthetőségre törekszem. Az a célom ugyanis, hogy úgy prédikáljak, hogy minél jobban érthessék, akik jelen vannak.”
A lelkésznő a felkészülési folyamatról elárulja: „Kommentárokat, igehirdetési előkészítőket olvasok természetesen, de ezek előtt még nagyon sok időt fordítok arra, hogy magát a Bibliát olvasom. Az alapigéből kiindulva vándorlok megannyi kapcsolódó igéhez. Ez sokszor órákban mérhető. Bár az igehirdetést számítógéppel írom, jegyzetelni mindig kézzel szoktam. Utóbbit vagy papírra, vagy elektronikus jegyzetelőbe írom, de ebbe is kézírással.”
A lelkésznő arra is kitér, hogy iskolalelkészi szolgálata mellett a Felvidéken is szolgál. „A gyülekezeti istentiszteleteknél megvan az előre kiírt textus, az igeszakaszhoz pedig számos forrásanyag jelenik meg. Az iskolai áhítatnál viszont én döntöm el, hogy miről prédikálok. Utóbbira már a nyár folyamán elkezdek készülni, már a tanév előtt. Az így létrejövősorozatok figyelembe veszik az egyházi év ünnepeit is. Iskolai környezetben fontosnak tartom, hogy egyetlen igeverset válasszak textusnak, olyat, amit »haza tudnak vinni«. Kontextuálisan, korosztályokhoz igazítva minden hétfőre három különböző igehirdetéssel készülök az áhítatokon jelen lévő több mint ezer ember számára. Vasárnapi, gyülekezeti prédikációim egy központi témából indulnak ki, és mint a csillagtúrákon a vándorok, úgy térnek vissza ezek a különböző gondolati témák is a központi üzenethez.”
Biblia. „Családi örökségünk ez a 19. századi Biblia. Kemenespálfai felmenőim a pajtapadló alatt, a döngölt földbe rejtették el a szovjet katonák elől. Lelkészszentelésemen ez a Biblia volt az oltárra helyezve, erre tettem a kezemet, amikor a lelkészi eskü szövegét mondtam. A leghátsó lapjain az 1800-as évektől olvasható benne a családi krónikánk. Előfordul, hogy ebből a Bibliából készülök az igehirdetésekre.”
***
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. június 5-12–i, 87. évfolyam 21–22. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
