Népszerű teológia rovatunkban ez alkalommal néhány, a gyülekezeti életet érintő kérdést járunk körül. Bízunk abban, hogy olvasóink motivációt éreznek majd arra, hogy a felvetett kérdésekre a gyakorlati válaszokat a saját közösségeikben keressék.
„Mikor alapították a gyülekezetet? Mikor volt nálatok a legerősebb az ébredés? Milyen ma egy elvándorló faluban megtartani a gyülekezetet?” Ilyen kérdések gyakran elhangoznak, ha nagyobb egyházi találkozókon különböző területekről származó gyülekezeti tagok vagy lelkészek egymással beszélgetnek. Szívesen hallunk egymásról, jó megismerni egy másik gyülekezet történetét, tanulni belőle, épülni általa. Egy teológushallgató például minden gyülekezeti szuplikációs igehirdetése mellett úgy mutatja be azt a gyülekezetet, ahol szolgált, hogy a gyülekezetből „hoz” egy érdekes történetet.
Milyen jó, hogy a múltunk és a jelenünk kapcsán sok történetet meg tudunk osztani egymással! De vajon a történeteken túl miről mesélnek még gyülekezeteink? Tudunk-e például arról, mit jelent a gyülekezetek konkrét életében a misszió kérdése, hogyan fejleszthető a gyülekezeti diakónia, milyen örömökkel vagy kihívásokkal küzd az ifjúsági élet szervezése, vagy éppen milyen új kateketikai programot igyekszik megvalósítani egy-egy gyülekezet? Felmértük-e már, hogyan fejleszthető társadalmi nyitottságunk, hol tudunk szorosabb kapcsolópontokat kialakítani a bennünket körülvevő közösségekkel?
Gyülekezetkutatás
A gyakorlati teológiában az 1970-es évek óta egyre nagyobb szerepet tölt be a gyülekezetkutatás. Ez az újszerű gyakorlati teológiai szemlélet segíteni tud abban, hogy pontosabban lássuk, mi történik gyülekezeteinkben, és ez hogyan kapcsolódik szélesebb körű, akár egyházi, akár társadalmi folyamatokhoz. A gyülekezetkutatásban is összekapcsolódik a gyakorlati teológia és a társtudományok, mint például a szociológia vagy a pszichológia. A társtudományok módszerei segítenek abban, hogy egy adott kérdésfelvetésre a vélemények megszólaltatása mellett a lehető legpontosabb válaszokat kapjuk meg.
A gyülekezetkutatás abban is segít, hogy a gyülekezetek egymást is minél jobban megismerjék. Sokszor feltételezzük, hogy evangélikus egyházunkon belül nagyon hasonló rendszerben működnek gyülekezeteink. Legtöbbször azonban elég egy beszélgetés, és kiderül, a sok-sok hasonlóság mellett mennyi különleges és egyedi történetünk van, úgy, ahogyan megvannak az egyedi nehézségeink és problémáink is. A gyülekezetkutatás már önmagában rámutat arra, mennyire szíve-lelke egyházi közösségi életünknek a gyülekezet.
A gyülekezet az a formálódásra teret biztosító közösség, amelyben a hitformálódás jelentős része megtörténik. A gyülekezetben lesz a részvételből identitás, a keresésből odatartozás, a kérdésekből pedig új értelmezési rendszer. A gyülekezet tud szocializációs és nevelési tér lenni, baráti és testvéri közösség vagy éppen menedék a bajba jutottak és segítséget kérők számára. A gyülekezet az a közösség, ahol a közösségben megéljük a hitünket, hogy onnan kiindulva egyéni és családi életünkben is láthatóvá, tapasztalhatóvá váljék hitünk.
Hogyan történik ez a hitmegélés? Nagyon érdekes kép rajzolódna ki, ha megvizsgálnánk gyülekezeteink lelkiségi hátterét, még akkor is, ha sokszor inkább tartózkodunk ettől a kérdéstől. Pedig milyen lelki gazdagságra tudna rámutatni az, ha megvizsgálnánk, gyülekezeteink tagjai hogyan olvassák a Bibliát, használják-e napi rendszerességgel az Útmutatót, illetve annak papíralapú változatát, applikációs vagy közösségimédia-alapú formáját találják-e hasznosabbnak vagy praktikusabbnak! Egyáltalán olvassák-e az Evangélikus Élet magazint, egyházunk kéthetenként megjelenő, identitást erősítő, hitmélyítő újságját?
Evangélikus egyházunk és gyülekezeteink számára fontos tradíció hitvallásosságunk kérdése. Izgalmas kutatás lenne azt vizsgálni, vajon az elmúlt évtizedekben az evangélikus gyülekezetekhez csatlakozók hogyan tekintenek evangélikus identitásunkra. Hogyan tudjuk átadni lutheránus történelmi és teológiai kincsünket mindazoknak, akik a keresztény hit útjára az evangélikus gyülekezetekben találnak rá?
Missziói tudományterület
A gyülekezetkutatás egyik legfontosabb területe ma a misszió kérdése. Nem csupán azért, mert égető kérdés evangélikus egyházunk számára a gyülekezetek növekedésének ügye, hanem azért, mert a misszió létjogosultsága nem tüneti kezelés kérdése.
A missziói küldetés alapvető elhívatása Isten minden gyermekének. Hiszünk abban, hogy Isten, aki bennünk is elkezdte a jót, a szabadulás és a reménység munkáját, akár rajtunk keresztül, a mi megváltozott életünkön keresztül is tud új életet adni másoknak is. A misszió maga a hitmegélés, az a minden emberi értelmet meghaladó bizalom, hogy Isten Szentlelke megérinti szívünket és életünket, és Jézus útjára vezet bennünket.
A misszió, az evangélium hirdetése nem a lelkészek kizárólagos feladata. A gyülekezetkutatás olyan stratégiai megoldásokat is kutat, amelyekkel közös felelősségünkké válik az örömhír továbbadása. Gyülekezetépítés-előadáson vetette fel egy felnőtt hallgatónk: igen fontos lenne gyülekezeti tagokat is bevonni a gyülekezetek építésébe, az elköltözöttek megkeresésébe, a családon-rokonságon belüli evangélikusok feltérképezésébe és ha szükséges, a velük való kapcsolattartásba, az egyházi vérkeringésen belüli „megtartás” szervezésébe.
A gyülekezetkutatás kérdésköre egészen világosan rámutat arra: közösen kell gondolkodnunk azon, milyen kérdések fontosak számunkra, mit érdemes teológiai tudományossággal is kutatnunk, hogy jobban rálássunk helyzetünkre és lehetőségeinkre.
Az elmúlt másfél év pandémiás tapasztalatai is sokat jelentenek a gyakorlati teológia és a gyülekezetkutatás számára. A megváltozott istentiszteleti „helyszínek”, az úrvacsora és a közösség hiánya, a digitális világ kényszerhelyzete és térhódítása mind-mind új tapasztalatokat hozott, de ezek hosszú távú hatásait figyelemmel kell kísérnünk, hogy egyházként és gyülekezetekként is dialógusban tudjunk maradni új társadalmi helyzetekkel és folyamatokkal.
Egy jó példa
A 2021–2022-es tanévvel kezdődően evangélikus egyházunk a református egyházzal együtt részt vesz egy európai protestáns konfirmációi kutatásban. Cél az, hogy a kérdőíves kutatás alapján pontosabb képet kapjunk a konfirmandusok várakozásairól, az őket megérintő kérdésekről, egyházi gyakorlatokról, formálódó hitükről. A kérdőíves kutatásban a konfirmandusokhoz hasonlóan a lelkészek és a konfirmációs felkészítésben részt vevő gyülekezeti munkatársak is elmondhatják véleményüket.
A nemzetközi kutatócsoport összegezve és a részt vevő országok és egyházak szintjén is gyakorlati teológiai elemzést végez arról, 2022-ben milyen hittartalom, milyen hitgyakorlat kapcsolódik a konfirmációhoz.
Ez a kérdőíves kutatás a maga nemében új és különleges lesz. Nem papíralapon kell majd kitölteni, hanem egy olyan internetes oldalon jelenik meg a kérdőív, ahol a kérdések gyülekezetenként kitölthetők és az első év után évente megismételhetők.
A kérdőíves felmérés célja, hogy az eredmények ismeretében tudjunk élni a konfirmációra felkészítő szolgálatunk fejlesztésének lehetőségével. Lehetőségünk lesz arra, hogy reflektáljunk a gyülekezetek konfirmációi gyakorlatára, annak sikeres és kevésbé sikeres vonásaira, és bátrakká váljunk a kereteken belül változtatni, megújulni és Isten segítségét kérni egészen speciális kérdésekben is.
Ez a konfirmációs kérdőíves oldal magyar nyelven is elérhető lesz először a konfirmandusok és a lelkészek számára, majd – terveink és reménységünk szerint – a jövőben a gyülekezetek számára is. Így akár gyülekezeteken belül is megvalósulhat az önálló gyülekezetkutatás, a közösségfejlesztés, a gyülekezeti tagok véleményén alapuló közös gondolkodás és útkeresés.
A szerző evangélikus lelkész, egyetemi adjunktus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. augusztus 22–29-i, 86. évfolyam 33–34. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
