Idén indult sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik őket körül. Lőrincz Csabát, az Aszódi Evangélikus Egyházközség lelkészét otthonában, íróasztalánál kérdeztük istentiszteletre készülésének műhelytitkairól.
Jegyzetek. „Vasárnap, amikor a szószékre megyek, már tudom, hogy mi lesz a következő heti igehirdetés alapigéje. Azért olvasom el előre az igét, hogy ha egymásra épül a mondanivaló, akkor azzal tisztába legyek, és ennek megfelelően prédikáljak” – mondja. Hét közben „nyitott szemmel jár”, gyakran a hírekből, olvasmányélményeiből, beszélgetésekből is inspirációt merít az igehirdetéséhez. „Pénteken és szombaton szoktam véglegesíteni a prédikációmat. Nemcsak vázlatot készítek, hanem az egész prédikációt leírom. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az istentiszteleten felolvasom az igehirdetést.”
Könyvek. Lőrincz Csaba mindig elolvassa a Lelkipásztor folyóiratból az adott igeszakaszhoz közölt felkészítő tanulmányt és az Evangélikus Élet A vasárnap igéje rovatában megjelenő igehirdetést is. „Ösztöndíjasként szereztem be a lipcsei kiadású Lesepredigten sorozatot. A nálam lévő példányok az 1960-as évektől tartalmaznak német nyelvű prédikációkat. Ezeket is gyakran olvasom, és mai igehirdetéseket is fellapozok” – sorolja a lelkész. A könyvespolcain a kommentárokon, prédikációsköteteken kívül kéznél van idegen nyelvű és számos magyar Szentírás is. „A különböző fordításokon kívül a görög–német Bibliát is meg szoktam nézni.”
Arra a kérdésre, hogy miként építi fel a prédikációit, azt mondja: „Az elméleti teológia mellett a gyakorlati megközelítést, szemléltetést is lényegesnek tartom. El szoktam mondani az igeszakaszok tágabb kontextusát. Ezt azért tartom fontosnak, mert így az adott textust esetleg kevésbé ismerő gyermekek, fiatalok, fiatal szülők is jobban megértik a vasárnapi ige üzenetét. Igehirdetésemben rendszerint kitérek a kortörténeti háttérre is, hogy a hallgató megértse az ószövetségi történet körülményeit, az Újszövetség korának gondolkodását, Jézus szavait. Ezenkívül megpróbálok párhuzamot keresni az adott igeszakasz története és mai korunk között. Megdöbbentő, hogy mennyi kérdésben járunk mi is »ugyanabban a cipőben«, mint Jézus korának emberei…”
Festmények és emléktárgyak. A lelkész dolgozószobája egyrészt a letisztultságról, másrészt a régi tárgyak megóvásáról, megbecsüléséről és gyűjtéséről tanúskodik. „Az iroda visszatükrözi, hogy milyen vagyok. Nagyon szeretem a régi, minőségi, valódi fából készült bútorokat – tudjuk meg. – A míves, igényesen megmunkált tárgyak szemlélése jó hatással van rám. Egyrészt jelzik, hogy elődeink figyeltek a részletekre, másrészt engem is inspirálnak, hogy hasonló »minőségre« törekedjek.”
A lelkész maga készíttette az íróasztalát; oldalát olyan faragás is díszíti, amely a magvető példázatára emlékeztet. A dolgozószobában található festményekről elmeséli, hogy a legtöbb Barlai Béla festőművésznek, az aszódi gyülekezet korábbi kántortanítójának a munkája, de felfedezzük például az aszódi evangélikus iskola jelenlegi tanárának, Ladócsy László festőművésznek a templomról készült alkotását is.
„A művészeti munkákat gyakran nézegetem, ezek is hozzásegítenek a prédikáció írásához. Csakúgy, mint az apró emléktárgyak. A beiktatásom alkalmával a svéd testvérgyülekezetünktől kaptam egy kis méretű kormánykereket. Ez az asztaloon szokott lenni. A vitrinekben testvérgyülekezeteink zászlói és ajándéktárgyai – többek között a helsinki dómtemplom jelképei – és gyülekezetünk régi kelyhei vannak. Ezek és a gyermekrajzok is arra emlékeztetnek, hogy milyen szerteágazó kapcsolatai vannak egyházközségünknek.”
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. november 14–21-i, 86. évfolyam 45–46. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
