A Szentíráshoz való viszonyunk ugyanúgy kérdéssé vált az evangélikus presbiterek országos találkozója (EPOT) első szekcióbeszélgetésén, mint az, hogy miként éljük meg a spiritualitást. Szabóné Mátrai Marianna nyugalmazott lelkész, a Déli Evangélikus Egyházkerület korábbi püspökhelyettese, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének korábbi vezetője és Sefcsik Zoltán, a Szekszárd és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze a Merítsünk spirituális forrásainkból! című gondolatébresztő előadásban engedett betekintést a sokféle teológiai értelmezésbe, amelyben emberi határainkról is szó esett.
Miközben a magukat gyakorló kereszténynek vallók száma Európában rohamosan csökken, addig a spiritualitás utáni érdeklődés növekvő tendenciát mutat – hívta fel a figyelmet előadásában Sefcsik Zoltán, majd az ellentmondás kapcsán rámutatott, hogy az egyházi, teológiai tartalommal rendelkező spiritualitás kifejezés nemcsak más, hanem bizonyos szempontból ellentétes jelentéssel is bír a köznyelvben. Míg az eredeti jelentés szerint „Isten Lelkéből indul el egy folyamat, ő az, aki alászáll, aki a mi szívünkben szállást akar venni, hogy naponta vigyen és vezéreljen, addig az a spiritualitás, amit a közbeszédben annak neveznek, az emberből indul ki, és azt kérdezi, hogy én, az ember milyen technikát, titkos módszert használjak, hogy a magam erejével át tudjam törni a transzcendens határát”.
Sefcsik Zoltán ezért a szó megtisztításának igényére utalt, valamint egy definiálási lehetőséget is javasolt: „A spiritualitás a Krisztus-hitünk megélésének módja a hétköznapokban. Az Istennel való kapcsolat ápolása és a szándéka szerinti gyümölcsök érlelése.” Kiegészítve azzal, hogy „a keresztény spiritualitás Isten minket meglátogató Szentlelkének örül. Tulajdonképpen azt a kérdést teszi fel, hogy miként adhatunk teret az ő számára az életünkben.”
A Lelki éhség – Protestáns spiritualitás a 21. században című kötet egyik tanulmányára utalva az Istennel való kapcsolat sokrétűségét – a karizmatikus, a fundamentalista, a kapcsolatközpontú, a liberális és a misztikus spiritualitást – vázolta az előadó. Mivel a spiritualitás személyes jellegű, ezért egyedi színeket hordoz, de ez a színesség csak akkor válik egymást kizáró tényezővé, ha szokásaink, világlátásunk bemerevedik.
A reformátori spiritualitás sajátja, hogy „a Szentíráson tájékozódva akarja megélni a Krisztussal való kapcsolatot”. A lutheri spiritualitás jellemzője, hogy a Szentírásra Krisztus-központúan figyel, a keresztségből és az úrvacsorából merít erőt, valamint a gyónást, a testvéri közösséget és a hétköznapokat is értéknek tekinti. Sefcsik Zoltán elmondta, hogy Luther nyomán „az igében a hozzánk közel lépő, sőt bennünk lakni akaró Krisztust keressük”.
„Isten szólal meg a Bibliában, ő mondja el magáról azt, amit tudnunk kell” – hangsúlyozta Szabóné Mátrai Marianna, amikor a bibliaértelmezés sokrétűségéről beszélt. Rámutatott, hogy maga a Szentírás egyrészt a kinyilatkoztatás könyve, így „égi könyv”, de látnunk kell, hogy az ott olvasható szövegek több évszázad alatt kerültek papírra. „A Bibliát Isten küldte közénk, de a kereszténység soha nem tanítja azt, hogy valami csoda útján érkezett az hozzánk. Évszázadokon keresztül formálódott, alakult. Földi könyvként formáltatta az Isten a szentírókkal a Bibliát.” Ennek szemléltetéseként a Biblia keletkezését Jézus személyével állította párhuzamba: Isten hagyta, hogy Jézus emberré legyen, és végigélje életét. Ehhez hasonlóan a Bibliának is földi sorsa lett. Ezért fordulhat elő a többféle értelmezés, valamint az is, hogy „volt, hogy üldözték, volt, hogy politikai szlogenként zászlóra tűzték egy-egy mondatát”.
Az előadó a fundamentalista és a liberális bibliaértelmezés kapcsán kiemelte, hogy a látszólagos ellentétek ellenére mindkét csoportnak ugyanaz a célja. „A Biblia súlyát, hitelességét szolgálják, csak más-más úton teszik ezt.” Meglátása szerint nem az eltérő perspektíva adta különbségek felnagyítása által, sokkal inkább az alázat felől érdemes a különböző bibliaértelmezést képviselőkre tekinteni: „A két megközelítés között borzalmasan sok az azonosság és nagyon kevés a különbség. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne becsüljük a másiknak az Isten szeretetéből kiinduló gondolkodását, és ki akarjuk sajátítani a magunk nézetét!” Mint kiderült, a kisajátítás kísértése régen is ott volt és ma is ott van az emberek szívében, de a megvalósítása elképzelhetetlen, hiszen „Isten a földre küldte a Bibliát, de mégsem birtokolja egyetlen ember sem”. Ez pedig azért sem lehetséges, mert „a Biblia transzcendens igazságokat fogalmaz meg”.
Szabóné Mátrai Marianna és Sefcsik Zoltán is a bibliaolvasó, imádkozó életre hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy éljünk a testvéri közösség által megélhető színesség adta kincsekkel, valamint tudatosítsuk magunkban, hogy mindnyájan „Isten gyermekei vagyunk”. Spirituális életünk mélyítéséhez példaként az Imádkozz velünk! – Imádságok, történetek című kötetet említették, amelyben nemcsak különböző lelkiségekhez tartozó, hanem ökumenikus nyitottságú szerzők írott imádságai is olvashatók.
