A böjt általános vallástörténeti jelenség, amelynek gyakorlata szinte minden vallási közösség életében jelen van. Beszélgetőpartnereinkkel – Kőszeghy Miklóssal, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Teológia Tanszékének egyetemi tanárával és Seben Glória teológussal, pszichológussal, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógiai Tanszékének tanársegédével – többek között arra kerestük a választ, hogy az Ószövetség korában milyen gyakorlati szempontok érvényesültek a böjtben, illetve mit mond a pszichológia tudománya a böjtölés lelki folyamatairól.
– Ha a Szentírásban könyvről könyvre haladunk, akkor először Mózesről olvashatjuk, hogy böjtölt. Milyen okból böjtölt az Ószövetség népe?
– Alapvetően három fő okot találunk rá a választott nép történetében: lehetett a bűnbánat jele, de tehették ezt, mielőtt harcba indultak, illetve a gyász is adhatott okot rá. Az elsőre több példát is találunk a Zsoltárok könyvében. Ha elolvassuk a Bírák könyvének 20. fejezetében a 26. és 28. versek közötti szakaszt, akkor láthatjuk, hogy a nép egy döntő csata előtti napon egynapos böjtöt tartott, illetve áldozatokat mutatott be, mielőtt megkérdezték az Urat, induljanak-e újra harcba Benjámin törzse ellen. Eszter könyvében a zsidó népre „nagy gyász szakadt”, miután tudomásukra jutott, hogy királyi parancs született a kiirtásukról. Ők pedig „böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek” – áll a 4. fejezet 3. versében.
– Ezekből a példákból is kitűnik, hogy a böjtöt gyakran kísérték külsőségben megmutatkozó jegyek, mint például a zsákruha és a hamu.
– A hamu a mulandóság és az értéktelen dolgok jelképe volt. A zsákruha általában kecskeszőrből készült, ami bár a rétegződésének köszönhetően szinte vízhatlan – nem véletlenül volt ez az anyaga a nomád sátraknak is –, ruhának nem alkalmas, mert rossz hordani, kényelmetlen és igénytelen. Ez egyébként összecseng a héber ’ánah, böjtölni szó mellékjelentésével, amelyet magyarul úgy lehetne fordítani, hogy kicsinek lenni, vagy magunkat kicsinek tenni, bár én ezt inkább úgy fogalmaznám, hogy megvonni magunktól az élvezetet.
– Az ószövetségi böjt valójában mit takart?
– A böjttel kapcsolatos egyik héber terminus azt jelenti: nem enni, nem inni. Az Ószövetségben szigorúan az ételmegvonást jelenti a böjt. Ugyanakkor szinte mindig valamilyen rituáléhoz kötődött, azaz a rítus és a böjtölés szorosan összefüggött. Ebből a szempontból három nagy csoportot különböztethetünk meg. A Leviticus, azaz Mózes harmadik könyvének 16. fejezetében olvashatunk a jom kippurról, az engesztelés napjáról. Mint ismeretes, Isten ezen a napon megbocsátotta a népnek az aranyborjú imádásának bűnét. Az ott leírt böjt egyértelműen a bűnbánat jele: a nép böjtöl, a főpap pedig az Istennek szenteli az idejét. A mai ünnep gyakorlata is erre épül. Érdekes megfigyelni, hogy akkor is kötődik rituálé a böjthöz, ha valamiféle szükséghelyzet alakul ki. Ha már Eszter könyvét idéztem, akkor újra felhívom a figyelmet a 4. fejezet 3. versében leírt böjtre – ekkor tudják meg a zsidók, hogy pogromot terveznek ellenük. Ugyanakkor böjtöt tartanak az Eszt 9,31 szerint is, amikor a megmenekülésükre létrejött ünnepnek, a purimnak az előestéjén vannak. Zakariás könyvének a 7. és 8. fejezetében elosztva négy történelmi kötődésű böjti dátumról olvashatunk. Ezen alkalmak mindegyike olyan dátumhoz kötődik, amikor a babilóniaiak elfoglalták Jeruzsálemet.
– A próféták, bár gyakran buzdítanak böjtre, sokszor támadják a hamisan böjtölőket.
– Valóban többször fellépnek a képmutató böjt ellen. Egyúttal pedig a képmutatóan bemutatott áldozatot is elítélik. Jeremiás többször is elmondja, de Mikeásnál is olvashatunk arról, hogy nem tetszik nekik az az áldozat, amelyet olyan emberek mutatnak be, akik utána kizsigerelik az árvákat és az özvegyeket. Felhívják a figyelmet arra, hogy Isten átlát rajtunk, és ha morálisan negatív dolgokat teszünk – például elnyomjuk a gyengéket –, akkor az Istennek ugyanúgy nem tetszik, mint a neki bemutatott áldozat. Jeremiás ilyen jellegű szociális érzékenysége már társadalomtörténeti kérdéseket feszeget Izraelben.
* * *
– Glória, teológusvégzettségű pszichológusként mit emelne ki elsőként a böjtölés kapcsán?
– A böjtről nem szerencsés úgy beszélni, hogy a testi, a pszichés és a spirituális vonatkozásokat mesterségesen szétszedjük, mert a böjtnek épp az a lényege, hogy ezeknek egy egysége jön létre.
– Hogyan lehet a böjt fogalmát meghatározni?
– Klasszikus értelemben a böjt egy vallási gyakorlat. Szorosan a valláshoz tartozó, kifejezetten lelkiségi, spirituális célú gyakorlat, amelynek a lényege az, hogy a böjtölő megvonja magától az evést. Nem egy bizonyos ételfajtát vagy bizonyos élelmiszereket, mert az a diéta. Ugyanakkor napjainkban sok olyan világi mozgalom van, amely felfedezte a böjtnek a pozitív élettani hatásait, és képviselőik az eredeti vallási, spirituális célról leválasztva vagy azt valamiféleképp átalakítva, ezoterikus tartalommal megtöltve szintén böjtölésről beszélnek, illetve böjti technikákat kínálnak.
– Vajon miért népszerűbbek ezek a „kínálatok”, mint az egyházi böjt?
– Anselm Grün bencés szerzetes azt írja a Böjt című könyvében, hogy ha az egyház elfelejti a saját hagyományát, illetve elhanyagolja, nem törődik vele, akkor azt előbb-utóbb mások karolják fel. Szerinte a böjttel tipikusan ezt történt.
– Mit mond a pszichológia a böjtről mint lelki folyamatról?
– Ha valaki böjtölni kezd, több fázison megy keresztül. Nagyon gyakori, hogy az illető a folyamat elején a szokásosnál idegesebb, akár depresszív hangulata is kialakulhat. Még az is elképzelhető, hogy a böjtölőnek olyan negatív élmények fognak előjönni a múltjából, amelyeket már régen megoldottnak vagy elfelejtettnek hitt. Ez a negatív érzet abból fakad, hogy a szervezet nem kapja meg azokat az ingereket, amelyek addig természetesek voltak a számára – mint például egy klasszikus böjt esetén az étel. Éppen ezért pszichológusként is azt javaslom, hogy senki se böjtöljön teljesen egyedül. A közösségben böjtölés, illetve a böjtölési folyamatban tapasztalt lelki vezető segítsége mindenképpen hasznos lehet.
– Mitől fordulnak át a kezdeti negatív érzetek?
– Idővel nemcsak a szervezet alkalmazkodik, hanem lelkileg is történik valami a böjtben. Hiszen nemcsak az éhezésen van a hangsúly, hanem a keresztény ember azért vállalja ezt a sokszor nehéz folyamatot, hogy lelkileg közelebb kerüljön Istenhez. És ez valóban megtörténhet. Az Isten jelenléte sokkal érzékelhetőbb lesz amiatt, hogy mind a test, mind a lélek jobban tud fókuszálni például arra, hogy az Istennel van. Sokan úgy érzik, a böjt során világosabbak, letisztultabbak a gondolataik. A saját érzéseikhez közelebb kerülnek, jobban meg tudják fogalmazni azokat.
– Ehhez azért szükség van megfelelő környezetre is…
– Nyilván a mindennapok rutinjában sokkal nehezebb a böjtöt hatékonyan megélni. Egy arra kialakított lelkigyakorlatos hely sokat segíthet.
– Az előbb említett lelki, szellemi letisztultság okozza azt is, hogy a böjtben más dimenziókra szintén nyitottá válik az ember? Nem véletlenül állították az ókori görög filozófusok, hogy a böjttel a szellem megtisztulása a cél. De említhetnénk a sámánokat, akik képesek szinte egy másik dimenzióba eljutni. Keresztényként Jézust hozhatnánk példaként, akinek látomásai voltak a pusztában a negyvennapos böjt alatt. A látomások összefüggnek a kialakult tudatmódosult állapottal?
– Az biztos, hogy egy intenzív böjti folyamat alatt módosult tudatállapot alakulhat ki. Jézus kísértést élt át a pusztában. A böjtölők gyakran számolnak be arról, hogy nagyon elevenen előjönnek a kísértéseik is. Ám ezt is át lehet fordítani pozitív irányba, mert a kísértés mindig valahol mélyen a vágyainkról is szól, amelyeket ha ügyesen Isten felé tudunk irányítani, át tudunk neki adni, akkor nem a kísértés fog győzni. Sőt a böjt által megerősödhetünk, a mindennapjainkat fókuszáltabban élhetjük.
– Milyen a jó böjt? Hogyan kell helyesen böjtölni, hogy az hasznos is legyen?
– Szerintem első lépésként azt kell a legelején tisztázni, hogy mi a cél a böjttel. Keresztényként azt mondanám, hogy a legfontosabb azt meghatározni: Istennel kapcsolatban mi az illető célja a böjtölésével. A böjt nem érdemszerző cselekedet. Sokkal inkább a nyitottságunkat fejezi ki arra, hogy szeretnénk Isten jelenlétére és önmagunkra jobban fókuszálni. Ha valaki ezzel a nyitottsággal kezd neki a böjtnek, véleményem szerint az pozitív hatású lehet.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. február 27. – március 6–i, 87. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
