Konfliktuskezelés Krisztussal

Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róm 12,21)

Számtalan konfliktushelyzet adódik a mindennapokban. A jog szabályozza is ezt a területet: a bűnelkövetőnek vállalnia kell a felelősséget, de az önbíráskodás tilos. A sértett nem állhat bosszút, de a hatóságnál kérheti az igazságszolgáltatást.

Sok eset nem üti meg a törvénysértés határát, „csak” álmatlan éjszakákat okoz, megsebzi a lelket, terveket dönt romba… Egy szó, döntés vagy tett, amely arra készteti a szenvedő felet, hogy visszavágjon, bántó megjegyzést tegyen, akadályozza a másikat, pedig az önbíráskodás mindig tilos. Az ilyen helyzeteket is a legfőbb Bíró, a mindenható Isten elé kellene vinni.

A Rómabeliekhez írt levél 12. fejezetében hosszú listát olvashatunk a képmutatás nélküli szeretet jellemzőiről, amelyek között a 17. verstől a konfliktuskezeléssel kapcsolatos alapelvek – a békességre való törekvés, a bosszúállástól való tartózkodás és a rossz jóval való viszonzása – szerepelnek.

Ahogy a Hegyi beszédben Jézus is az ellenség szeretetére buzdított (Mt 5,38–48), úgy most heti igénk is a Krisztustól tanult cselekvésre hív. Ha rosszal viszonozzuk a rosszat, nem oldódik meg a helyzet. Ha ösztönösen cselekszünk, megromlanak a kapcsolataink. Ha nem adunk teret az Úrnak a problémás helyzetekben, annak sírás lesz a vége.

A rosszra rosszal elve ördögi körbe sodor, amelyből kitörni csak úgy lehet, ha az ösztönt felváltja a tudatosság, az emberit a krisztusi. Önerőből ez képtelenség, de az Úr Jézus kész arra, hogy segítsen, és ő képes is arra, hogy legyőzze a rosszat a jóval.

Imádkozzunk ezért naponta! S ha majd a hét végén visszatekintünk, talán hálát adhatunk egy ilyen győztes helyzetért. Mennyire más lenne a világ, ha a hívő emberek sokszor megélnék ezt!