Közel háromszázan gyűltek össze a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség ötödik körzetéhez tartozó Mandabokorban április 23-án az imaház felszentelésének tizedik évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteletre. Akiknek már nem jutott hely az épületen belül, azok az udvaron és a filagóriában kivetítőn követték az eseményeket.
„Déjà vu”, azaz „már láttam” érzés volt ez, hiszen az álmodozás egy imaház megvalósításáról éppen így kezdődött: egy zsúfolásig megtelt művelődési házban, amely tíz évvel ezelőttig adott helyet az istentiszteleteknek és az egyéb lelki alkalmaknak.
Az ünnepi alkalom liturgiájában a presbiterek és a képviselőtestületi tagok is részt vettek, az ifjúság pedig énekszolgálattal tette gazdagabbá az ünnepet. A jubileumhoz kapcsolódóan Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke felszentelte az újonnan elkészült oltárt és szószéket.
Igehirdetésében a püspök – Jak 5,13–20 alapján – négy latin szó alapján beszélt az egységről és a közösségről.
A koinonia, vagyis közösség egyszerre jelenti az összetartozást és az egymás iránti felelősséget. A martüria, azaz tanúságtétel egyfelől arra utal, hogy a keresztyén embernek beszélnie kell Isten végtelen szeretetéről. A martüria másrészt a vértanúságot is jelenti. Számos országban ma is üldözik a keresztyéneket. „A mártírok vére – fogalmazott Fabiny Tamás – az egyház magvetése.”
A leiturgia az Isten tiszteletének – az imádságnak, éneklésnek, zsoltározásnak – a rendje. De nem csak a szertartások alkalmával valósulhat meg, hanem akkor is, amikor például a presbiterek látogatják a gyülekezet tagjait, a betegeket, és együtt imádkoznak.
A diakonia, a szeretetszolgálat nemcsak a fizikailag beteg emberek, hanem a hitben meggyengültek erősítését és az irgalmasság gyakorlását is jelenti úgy, hogy az éhezőnek enni, a szomjazónak inni adunk, a ruhátlant felöltöztetjük, az idegent befogadjuk, a beteget meglátogatjuk, a foglyot kiváltjuk, a halottat eltemetjük. De az irgalmasság megnyilvánulhat a tudatlanokat tanításában, a kételkedőnek adott tanácsban, a szomorkodó vigasztalásában, az ellenünk vétőnek való megbocsátásban, a mindenkiért való imádkozásban is.
„E négy szó mind jellemző a mandai gyülekezetre” – hangsúlyozta igehirdetésének végén Fabiny Tamás.
A köszöntések sorát ifj. Veczán László körzeti felügyelő nyitotta. Mint mondta, megnyugvást ott találhatunk, ahol a békesség Istene, a megváltó Krisztus van a középpontban. Mint itt, a mandabokori imaházban. Bozorády Zoltánné, Jutka néni, a körzet korábbi lelkésze a közösen átélt programokra emlékezett vissza, és megköszönte az Úrnak az itt töltött éveket.
Vassné Harman Gyöngyi önkormányzati képviselő Nyíregyháza megyei jogú város polgármesterének köszöntését és jókívánságait hozta. Vinnai Győző országgyűlési képviselő, történész a nemzeti értéknek számító nyíregyházi bokortanyákról szólva kiemelte: az itt élők büszkék, szorgalmasak, hittel élők, kitartók, ha elképzelnek valamit, azt tűzön-vízen át keresztülviszik. Ezért épülhetett meg tíz éve ez az imaház is.
Fábri György jelenlegi és Benczúr László tiszteletbeli egyházkerületi felügyelő levélben küldte meg köszöntését. Végül Zsarnai Krisztián helyi lelkész, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese idézte fel egy rövidfilm segítségével az elmúlt tíz év történéseit. Mint fogalmazott, „nem telt el úgy egyetlen esztendő sem, hogy ne történt volna valami”.
A mandabokori gyülekezet 2010. február 27-én döntött az imaház építéséről. Az alapkövet 2012. szeptember 16-án tették le, az elkészült épületet 2013. április 29-én szentelték fel. 2014-ben harangot kapott az imaház, 2016-ban filagóriát alakítottak ki, és beépítették a ház tetőterét. Itt huszonegy fő részére tudnak szállást adni. Mostantól pedig a Balku Sándor által készített új oltárnak és szószéknek örülhet a gyülekezet.
A szerző a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség felügyelője
