Fiatal evangélikus gyülekezet fiatal templomában „duplán” nagy örömöt hirdettek 2021 karácsonyán: Dunaújvárosban a Megváltó születését ünneplő hívek a Németországból érkezett, frissen felépített orgonájuk hangjára dicsérhették Istent. A város ékessége, a téglából épült, erdélyi erődtemplomokat idéző, körbekerített erős vár a 2020-ban elhunyt Ybl Miklós-díjas építész, Nagy Tamás alkotása. Riportunkból a Dunaújváros–Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség és a Baden-Württembergből érkezett orgona történetét ismerhetik meg.
Pentele, Dunapentele, majd 1951–1961 között Sztálinváros. A Fejér megyei települést az 1950-es évektől fejlesztették iparvárossá. A kommunista diktatúra évtizedeinek vallásellenes politikája nem múlt el nyomtalanul; a huszonkét éve itt szolgáló evangélikus lelkész szavai szerint hatásai máig tetten érhetők.
„Pályázat útján, harmincévesen kerültem ide Ösküről 1999-ben. Nagy örömmel és lelkesen vettem át a szolgálatot az 1996 pünkösdjén felszentelt templomban. Reisch György gyülekezet- és templomépítő lelkész tette le az alapokat, ő ma is presbiterünk” – kezdi a visszatekintést Stermeczki András.
Igével és kultúrával
Az egykori szocialista iparvárosban nem volt egyszerű gyülekezetet plántálni. Ám a fiatal lelkész jó érzékkel az ifjúsági munkára tette a hangsúlyt, és fontos szolgálatba kezdett: „Templomunk akusztikája kiváló, tehát igen alkalmas koncertek rendezésére. Korábban a Sándor Frigyes-zeneiskola díszterme adott otthont az evangélikus istentiszteleteknek, így jó kapcsolat épült ki a gyülekezet és az iskola között. A kapcsolat megmaradt: a szakrális szolgálat után a kultúra felé nyitottunk.”
Vagyis kedvelt zenei helyszín lett a templom, évente tíz-tizenkét koncertnek ad helyet; nemcsak dunaújvárosi, hanem máshonnan, akár külföldről érkezett kórusokénak, zenekarokénak is. De más kulturális alkalmakat is befogadnak. A nagy előadásoknak a templom, a kisebbeknek a gyülekezeti terem ad otthont, ahol húsz-negyven fő meghitten elfér. Ugyanitt hat-nyolc kiállítás is van egy évben: láthatók voltak már festmények, kisplasztikák, faragások, kerámiák, tűzzománcok, játékok, fényképek, szőttesek.
Ez a másodlagos misszió vajon hoz-e új embereket a gyülekezetbe? – érdeklődünk. „Igen, de tény: a korszellem, a szekularizmus egyre jobban tért hódít. Sok mindennel próbálkozunk: élménypark a külső templomudvarban, kirándulások, sport, játszóház a gyerekeknek. Vannak sikerek, de az érdektelenséget is ismerjük” – árulja el őszintén a lelkész.
Importált evangélikusok
A ma mintegy negyvenkétezres lélekszámú Dunaújváros népessége igencsak vegyes, már ami a lakosok gyökereit illeti. A múlt század ötvenes éveinek elejétől az ország minden részéből érkeztek ide, hiszen a vasműnek és magának a városnak a felépítéséhez kellett a sok munkáskéz.
Az evangélikus közösség magját néhány nagyobb gyülekezet – Apostag, Dunaegyháza, Paks, Harta – ideköltözött tagjai alkotják máig. „Ők már hetven fölöttiek. A vegyes összetétel meglátszik a presbitériumon is: vannak benne orvosok, de vasgyári munkások is. Sok az értelmiségi, és a környékbeli gyárak dolgozói közül is vannak szép számmal. A sokszínűség kihívás: minden fronton meg kell felelnünk – avat be Stermeczki András a részletekbe. – A templomszentelés ünnepén, pünkösdkor van a konfirmáció, ez 2022-ben is így lesz; csoport szinte minden évben van, néha maradt ki egy-egy év. Az évközi vasárnapokon harmincöten-negyvenen látogatják az istentiszteletet. Tartunk bibliaórát, gyülekezeti kirándulást, 2016-ban például egy hétre Wittenbergbe mentünk reformációi túrára a bajor testvérgyülekezetünkkel együtt.”
A koronavírus-járvány elmúlt két évében a dunaújvárosi lelkész egyetlen istentiszteletet sem hagyott el. Volt, hogy csak dr. Baráth Károly felügyelő és Reisch György volt jelen, de Stermeczki András úgy döntött: nem csak a kamerának beszél. A személyes istentiszteleti részvételt most is igyekszik fenntartani, de bibliaórát gyakran közvetít online.
Mindez érvényes a kisapostagi társult gyülekezetre is, ott is minden alkalmat megtart a lelkész. Rácalmáson, a filia szép kis templomában pedig havonta kétszer van istentisztelet. „Az ifjúsági munka áll legközelebb a szívemhez. A lelkészi »respekt« viszont a temetéseken érződik legjobban. Az ember végessége és törékeny volta talán ekkor a legplasztikusabb, és a megtört szíveket ilyenkor lehet a leginkább megérinteni, vigaszt adni. A város múltja máig hat a gyülekezet életére is: az egyházellenesség legutóbb az ének-zenei általános iskola átvételének szándékát hiúsította meg. Öröm viszont, hogy az ökumené működik a római és a görögkatolikus, a református kollégával.”
Ami a hitoktatást illeti, a város összes iskolájában jelen vannak; ez hetente hatvan hittanórát jelent. András felesége, Krisztina is kiveszi a részét a szolgálatból: szociálpedagógus-végzettséggel – négy gyermekük mellett – hitoktatóként is dolgozik. A gyülekezetben is nélkülözhetetlen, gyermekalkalmakat, kézműveskedést, játszóházakat szervez. „Hihetetlen fontos az ő szolgálata egy másik hitoktatóéval, Molnár Rékáéval együtt. Pótolhatatlanok!” – állapítja meg Stermeczki András.
A 2021-ben huszonöt éves gyülekezet mérlegét a lelkész így vonja meg: „Kegyelem, hogy vannak apró örömök. De hogy mi a siker? Ha egy családot megérint az ige, és megkeresztelhetem a gyermeküket. Vagy ha egy pályázat, amit beadunk, nyer, és megvalósíthatunk egy tervet. Az a vágyunk, hogy elinduljon egy szép, látható növekedés, több fiatal család kapcsolódjon be a közösség életébe.”
Jó vásár az egyháznak is
Amint már hírül adtuk, idén nyáron idekerült a németországi, baden-württembergi Fellbach város Melanchthon-templomának orgonája eredeti otthonát ugyanis bontásra ítélték.
Egy érdekességről azonban még nem írtunk. Stermeczki András a személyes történetét osztja meg velünk ezzel kapcsolatban: „A 2018–2019-es tanévben a Kőrösi Csoma Sándor állami ösztöndíjprogrammal egy tanévet szolgáltam lelkészként a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezetben. Fellbachban, a Melanchthon-templom parókiájának földszintjén béreltünk lakást. A kétszáz méterre lévő templom orgonájának hangját többször volt módom hallgatni, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a hangszer nemsokára hozzánk kerül. Amikor visszajöttünk, hallottuk, hogy Fellbach négy evangélikus temploma közül ezt lebontják, és óvoda épül a helyére. Prőhle Gergely országos felügyelő elkezdte keresni annak a lehetőségét, hogy az épülő piliscsabai templom számára megvásárolják az orgonát. Finta Gergely, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének vezetője, a Deák téri templom orgonistája pedig azt a javaslatot tette, hogy a mi templomunk legyen az új otthona.”
Ottjártunkkor a karzaton meg is nézhettük, miként halad a munka. Érdeklődésünkre Varga László orgonaépítő-mester a szakma iránti elköteleződéséről így beszélt: „Először a hang fogja meg az embert. Elektronikával foglalkoztam már a gimnáziumban, és épp klaviatúrát kerestem egy szintetizátorhoz, amikor elmentem egy orgonaépítőhöz, aki megmutatta a klaviatúrakészítést. Akkor egy életre megtetszett a szakmája. Immár harminc éve csinálom, szakoktató lettem, már a fiam is ezt tanulja.”
Az 1970-ben épült mechanikus orgona szép, míves hangszer. Szétszerelését, ládákba csomagolását is Varga mester végezte a kollégáival, 2021 decemberében pedig kicsomagolták és felépítették Dunaújvárosban. És vajon ritkaság-e az ilyen helycsere? „Az orgonaállomány öt-tíz százaléka esik át költöztetésen. Rizikója csak a szállítás, más kockázata nincs” – árulja el Varga László. A mester több ízben dolgozott már evangélikus hangszeren: keze nyomát viseli a budapesti Deák téri múzeum kis orgonája és a bakonyszentlászlói templom orgonája is. Hosszú, jó munkakapcsolatban állt Kormos Gyulával, aki egyházunkban a történeti orgonák felügyelője és szakértője volt. Varga László szerint „jó vásárt csinált” az egyház: kiváló orgonát vásárolt, újonnan mintegy nyolcvan-százmillió forint lenne az ára.
Az orgonacsere támogatóiról Cselovszkyné dr. Tarr Klára, egyházunk országos irodája ökumenikus és külügyi osztályának vezetője számolt be lapunknak. Ő és kolléganője, Bruckner Beáta a szívén viselte a projektet. „A Gémes Pál lelkész által vezetett fellbachi evangélikus gyülekezet nem adta oda az orgonát a magasabb árat ígérő orgonaépítő cégnek, hanem nyomott áron egyházunknak adta el – vázolja a helyzetet. – Mivel a gyülekezet a Württembergi Evangélikus Egyház része, innen számottevő támogatást kapott egyházunk: ez teljes egészében fedezte az orgona lebontásának és hazaszállításának költségeit. Tárolását, felújítását és újra beépítését pedig a Lutheránus Világszövetség Német Nemzeti Bizottsága támogatta, így a maradék összeg – egyházunk önrésze – a lehetőségeinkhez mért maradt. A két német egyházi támogatás nélkül nem kapott volna orgonát egyszerre két gyülekezet is.” Merthogy a dunaújvárosi régi orgona – felújítva – Piliscsabára kerül majd.
Szórványból új templomba
A gyülekezet felügyelőjét, dr. Baráth Károlyt a lelkészi hivatalban kérdeztük. A felügyelői tisztet 2006 óta tölti be; hivatását tekintve a városi Szent Pantaleon Kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának főorvosa. A lutheránus közösséget is a születése óta segíti, a templomépítő presbitérium tagja.
„Egy házat felépíteni nagyszerű dolog, de templomot még nagyszerűbb, mert ott gyülekezetet is építünk. Nagy élmény volt ez az életemben. Dédapám Rimaszombat főesperese volt, nagyapám szintén esperesként szolgált, kivéve azt a négy évet, amíg az első világháborúban a fronton volt. 1948-ban már halálos betegen kiutasították családostul Szlovákiából, így édesapámmal együtt a Dunaújvárostól tizennégy kilométerre fekvő Perkátára került. Ott templomot épített a reformátusokkal. Amíg el nem kezdtem az egyetemet, ebben a szórványlétben éltem Perkátán. Akkor ismertem meg, milyen az igazi evangélikus élet templomban, gyülekezettel, amikor itt felépült a templom” – idézi fel emlékeit a főorvos.
A gyülekezeti élet szépen alakult. „Harminckét regiszteres orgonára azonban már nem futotta a pénzből, így lett az Aquincum-orgona – folytatja. – A zenei programok is fontosak voltak számunkra, és ahogyan András említette, az istentiszteleteinkre a zeneiskola igen jólelkű igazgatója fogadott be minket, a »vándorgyülekezetet«. Ezt szerettük volna meghálálni hangversenyteremnek is alkalmas templomunkban. Nagy öröm volt, amikor megkaptuk a hozzánk méretében is illő orgonát. A keletnémet orgonaépítés éppen 1970 táján tért vissza a Silbermann-féle barokk orgonaépítés elveihez. Ezeket szerette legjobban Bach, mert ezek felelnek meg legjobban egy barokk orgonamű előadásának. Amikor megérkezett, láttuk, hogy bizony ez az a legszebben szóló orgona!” – mondja lelkesen a felügyelő.
Orvosként tízezernél is több gyermek születését segítette. „Az orvostudományt Krisztus és az isteni segítség nélkül nem tudom elképzelni” – szögezi le. Hivatása nem napi nyolcórás munka, mégis szívét-lelkét beleadja az önkéntes szolgálatba: „Bőven tartozom ezzel evangélikus családomnak, a gyökereimnek. Azért jó ide járni, mert érzem, hogy a gyülekezetben az emberek szeretik egymást. Nagyon jól érzem itt magam, és megtisztelőnek tartom, hogy hosszú ideje elfogadnak felügyelőnek. Andrással jól tudunk együtt dolgozni.”
Milyen lehetőségeket lát a misszióra? – kérdezzük. „Egy utat látok a továbblépéshez: ha a hittanoktatást segítjük minden létező módon, s megszólítjuk a fiatalságot. Emlékszem, micsoda lelki éhség volt az emberekben 1990 táján. Csodák történtek! Karácsonyeste minden meghirdetés nélkül tele lett a templom. Most a világ elfásultságban él, általános vallási műveletlenség is tapasztalható.”
Felügyelő a zongoránál
És bizony ő is fog játszani az új orgonán. „Kénytelen vagyok néha kántorizálni, nincs más megoldás – mondja nevetve. – Egy kántortanító tanított meg zongorázni még Perkátán. Ha nagyon fáradt vagyok, vagy valaki bántott, hazamegyek, tíz percet játszom, és már semmi bajom nincs.”
Riportunk felvételekor még egy különleges történetet is kapunk ajándékba: a felügyelő a gyülekezeti teremben álló zongorához ül, amelyet dédapja vett Thék Endre bútor- és zongoragyárostól. „Ezen játszotta Bartók Béla az Este a székelyeknél-t, amikor a rimaszombati leánynak, Pásztory Dittának udvarolt” – tudjuk meg.
A zongora mellett végül arról kérdezzük a főorvost: mit kér az új évre az Úristentől? „Szeretetet. Egyházunknak és gyülekezetünknek fennmaradást, bővülést. S még egy vágyunk van: a kisharangunk mellé egy nagyharang is jó lenne.”
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. január 16–23-i, 87. évfolyam 1–2. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
