Igaz, jó és szép helyett olcsó, talmi, üres – a felszínes művészetutánzat, vagyis a giccs kritikája került a középpontba az Evangélikus Országos Múzeum Érték(t)trend – fókuszban a vallásos giccs című, szeptember 28-i konferenciáján.
A Vallásos giccs – az érték alulnézetből című időszaki kiállítás kísérőrendezvényeként szervezett szakmai tanácskozás nemcsak arra tett érdemi kísérletet, hogy a szándékosan kiüresített, vallási jellegű vagy annak formavilágát felhasználó tárgyakat elemezze, hanem arra is, hogy rámutasson az érték melletti elköteleződés és az ismeretterjesztés fontosságára.
Ennek fényében vizsgálta Godot-ra várva – értékvesztés és értékkeresés című előadásában a forma és a tartalom, a létrehozott mű és az általa közvetíteni kívánt jelentéstartalom viszonyának megbomlását a vallás tárgyainak vonatkozásában Harmati Béla László. Az Evangélikus Országos Múzeum vezetője szerint a vallási giccs nemcsak a felszínesen megfogalmazott hittételeket bagatellizálja, hanem annak befogadóját is negatívan manipulálja: „A félig vagy részben átélt hitélmény felületessé teszi magát a szemlélőt is, aki így elveszíti közvetlen kapcsolatát a vallás lényegével. Aki megelégszik a giccsek által közvetített hamis Krisztus-képpel, az lassan maga is egyre igénytelenebbé válik.”
Tudjuk-e, mi tetszik Istennek? – A változó emberi ízlés és Isten változatlan harmóniája címmel tartott előadásában Hafenscher Károly a teológia oldaláról mutatott rá a művészet mint közvetítő lényegére, egyúttal szólt a giccs kísértése ellen. A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára elmondta, hogy a teremtett embernek nemcsak Isten szépségét, hanem a szépre és igényesre való törekvést is képviselnie szükséges. „A mulandó értékek addig izgalmasak, amíg nem talál rá az ember a maradandó értékek közül valamire, ami minden addigi értéket felülmúl. A bizsuért nem érdemes sokat fáradni, még kevésbé áldozni. Az igazgyöngyért azonban érdemes mindent feláldozni” – utalt az elrejtett kincsről és az igazgyöngyről szóló jézusi példázatra a professzor. Kiemelte, hogy a szépre és az igényesre, az érték észrevételére és felismerésére tanítás pasztorális feladat is.
A 19. századi vallásos ponyvanyomtatványok illusztrációi című előadásában Tüskés Anna ismertette a Bagó Márton nyomdájában kiadott több mint százötven vallásos kiadvány vizsgálatából levont következtetéseit. A Pécsi Tudományegyetem adjunktusa az előadásában érzékeltette, hogy a szöveg és illusztráció kapcsolata szempontjából számos felszínesség figyelhető meg ezeken a kiadványokon. Megállapította, hogy szükséges megkülönböztetni a folklórt és a giccset, valamint szólt a másolatok kérdéséről.
Kéri Gáspár A vallásos giccs megjelenési formái a kortárs művészetben címmel tartott előadást. Olyan alkotásokat mutatott be, amelyek vallásos ikonográfiára építve populáris üzenetté váltak. A fotográfus, művészeti író nemcsak a manipuláció kérdését érintette, hanem a modern művészeti irányzatok kritikáját is megfogalmazta. Rámutatott, hogy a művészet nem egy esetben nemcsak fel-, hanem egyúttal ki is használja a vallási tartalmat. Arról is szólt, hogy az építő „kortárs művészet kiforgatja a giccset, és tükröt tart elénk”. Erre példaként többek között Paolo Sorrentino rendezőnek Az ifjú pápa című televíziós sorozatát, valamint Bill Viola videóművésznek a londoni Szent Pál-katedrálisban látható oltárképét említette.
Lázár Kovács Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense A vallási bóvli vallásos dimenziói című előadásában T. S. Eliotnak a vallás és a kultúra kérdéseit tárgyaló munkái alapján különböztette meg a vallási műveket – mint a Biblia –, a meggyőzésre irányuló vallási propagandaművészetet és a vallásos műveket. Utóbbit intellektuális művészetnek nevezve elmondta, hogy ott az tapasztalható meg, amiről Hans Urs von Balthasar (svájci római katolikus pap, teológus, filozófus) A dicsőség felfénylése című, a teológiai esztétikát tárgyaló művében értekezik. Példaként többek között Fra Angelico, Claudio Monteverdi, Johann Sebastian Bach, Kodály Zoltán és Dante Alighieri művészetét említette.
Barbi és pirítós – a vallásos giccs mint influenszerkommunikáció című előadásában Aczél Petra az influenszer felszínességre, közvetlenségre, személyességre, hétköznapiságra épülő, populáris tevékenysége és a vallásos tartalmú giccs közötti hasonlóságra hívta fel a figyelmet. A Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára példákat mutatott a direkt, az ironikus és a provokatív giccsre, illetve arra, amikor egy keresztény közösség kampány céljára készít giccset. Felhívta a figyelmet, hogy azért is kell foglalkoznunk a vallási giccsel, „mert elképzelhető, hogy többeket befolyásol úgy, ahogy nem szeretnénk, mint hogy kevesebbeket igazán a hit felé fordítana”.
A konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai kötetben is olvashatók lesznek. A Vallásos giccs – az érték alulnézetből című időszaki kiállítás október 30-ig tekinthető meg az Evangélikus Országos Múzeumban (Budapest V. ker., Deák tér 4.).
