Kiemelkedő életutakat, példaértékű szolgálatokat ismert el a Magyarországi Evangélikus Egyház, amikor november 11-én idei kitüntetettjeit köszöntötte. Az Ordass Lajos-díjat ebben az évben Madocsai Miklós nyugalmazott lelkész, a Prónay Sándor-díjat pedig Nagy Panka diakóniai munkatárs, a pilisi Bizsu közösségi tér szakmai vezetője kapta meg.
Bensőséges hangulatú ünnepség keretében adták át Márton napján a Magyarországi Evangélikus Egyház legmagasabb kitüntetéseit Budapesten, az egyház Üllői úti országos székházának templomában. A 2008 óta kiosztott elismerésekkel egyfelől felszentelt lelkészek szolgálatát, másrészt világi személyek vagy intézmények odaadó munkáját jutalmazzák.
A mártírsorsú püspökről elnevezett Ordass Lajos-díjat ezúttal Madocsai Miklós nyugalmazott evangélikus lelkésznek ítélte oda a héttagú kuratórium. Az indoklás szerint a díjazott igehirdetői és lelkigondozói szolgálata messze túlnyúlt a budavári gyülekezeten, ahol évtizedeken át szolgált; amikor pedig politikai okból félreállították, és világi munkát kellett vállalnia, akkor is alázatos maradt, és egyházának sem fordított hátat. Aktívan közreműködött a Fébé diakonisszaegyesület újjászervezésében, többségében magánkiadásban megjelent könyveivel pedig sokakhoz juttatta és juttatja el az evangéliumot és a kultúra szeretetét.
Laudációjában Fabiny Tamás elnök-püspök atyai jóbarátjáról szólva Madocsai Miklós személyiségének azt a titokzatos vonását emelte ki, amellyel egyaránt meg tudta szólítani az egyszerű, akár iskolázatlan embereket és az akadémikusokat, és ugyanígy a fiatalokkal és az idősekkel is könnyen szót értett. „Egész földi pályafutását, kitartását és lelkierejét, elszántságát a szolgálatban való odaadásra jól jellemzi az a bibliai ige, amit még menyasszonyaként adott neki felesége, Márta, ezzel bátorítva leendő férjét hivatásában: »…buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban« (1Kor 15,58).”
Miután átvette az Ordass Lajos-díjat, Madocsai Miklós hálájának adott hangot, és Istennek mondott köszönetet mindazért, amit megtapasztalhatott és megélhetett az ő kegyelméből.
A báró Prónay Sándor aranysarkantyús lovagra, királyi kamarásra, korábbi egyetemes felügyelőre emlékeztető díjat idén Nagy Panka magyar–esztétika szakos bölcsész, diakóniai munkatárs vehette át. Rászorulók, szegények, állami gondozottak és romák közt végzi munkáját. Évek óta együttműködik egyházunk országos irodájának diakóniai, illetve nevelési és oktatási osztályával, az elmúlt években pedig modellértékű projektet indított el a pilisi romák felzárkóztatása és integrációja terén. Ennek fontos eleme az úgynevezett Bizsu-ház megvalósítása és működtetése.
Nagy Panka sokrétű, több évtizedes múltra visszatekintő – például mozgássérült-táborokban, gyermekotthonokban, javítóintézetekben vállalt – önkéntes szolgálatát Ittzés Szilvia tanár méltatta; beszédét távollétében Prőhle Gergely országos felügyelő tolmácsolta. Mint elhangzott: „Panka nem engedi szem elől az emberi sorsokat csak azért, mert vége a tábornak vagy a projektnek, ő biztos ponttá válik sokaknak, akikről mások már rég lemondtak. […] Valódi igényekre valódi válaszokat keres, meghallja és meglátja, amire szükség van. Nem kívülről okoskodik, hanem személyesen találkozik azokkal, akiket mások észre sem vesznek.” A laudáció szerint a kitüntetett egyike Isten azon szolgáinak, „akik az esélyegyenlőség és a társadalmi igazságosság jézusi útját járják, még ha minden egyes lépés csak cseppnek tűnik is a tengerben”.
A friss Prónay Sándor-díjas Nagy Panka az útja során őt támogató, segítő, vele együtt járó embereknek fejezte ki háláját, és annak a reményének adott hangot, hogy a díj révén a figyelem középpontjába kerül a munkájuk.
* * *
A díjazottakkal készített interjúink, illetve az elhangzott laudációk szövegei az alábbi cikkekben olvashatók:
„Jézus a reménység, más nincsen!”
„Itt valódi emberi kapcsolatok születnek”
