A lelkészakadémia idei képzései kínálatában helyet kapott Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Ószövetségi Teológia Tanszékének tanszékvezető docense és Percze Sándor, az EHE Diakóniai Képzési Központjának adjunktusa vezetésével egy lelkigyakorlatos kurzus is, amelynek október 4–8. között a bakonybéli Szent Mauríciusz bencés monostor adott otthont. Tizenegy evangélikus lelkész és egy hitoktató, kórházi lelkigondozó vett részt az alkalmon, amelynek mottója az „Ami gátol és ami segít Feléd” gondolata volt.
Csendre vágyik a lelkész és a lelkigondozó is, hogy feltöltekezzen Isten szeretetével, és érezze a békességet. Nyugodt pillanatokra van szüksége a szolgálathoz, hogy adni tudjon másoknak. Az üres szívből mit lehet adni? Mi távolít el Isten közelségétől, és mi hoz közel hozzá? –ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat az evangélikus lelkészakadémia idei őszi kurzusán, amely igazi feltöltekezést adott a résztvevők számára.
Az együtt töltött öt nap alatt többször is elénekeltük ezt az éneket:
„Én Uram, én Istenem, vedd el tőlem mindenem,
ami gátol feléd!
Én Uram, én Istenem, add meg nékem mindenem,
ami segít feléd!
Én Uram, én Istenem, fogadd el az életem,
hadd legyen egészen a tiéd!
Én Uram, én Istenem, fogadd el az életem,
hadd legyek örökre a tiéd!”
A bakonybéli együttléten a közös szolgálatban álló társakkal igazi testvéri közösségre leltünk, megélve az úrvacsora Krisztussal és egymással összekapcsoló áldásait, a közös szemlélődő sétákat az arborétumban, a csendes szentírás-elmélkedéseket és a templomi zsolozsmákat a szerzetes testvérekkel. Az esti ima, a completorium énekeit kísérő psalterion (citeraszerű hangszer) mennyei hangját hallva éreztük, hogy Isten valóságosan közöttünk van. Közösen terítettük meg az asztalt az étkezésekhez, egy nagy család tagjainak éreztük magunkat. Meghitt beszélgetésekben megosztottuk egymással benső lelki élményeinket.
„Az élet valódi gerince a csend. Minden embernek szüksége van arra, hogy időt találjon a csendre, nyugalomra, hogy átgondolja a lélek mélyén levő érzéseit, azokat a fontos dolgokat, amelyek az életben igazán számítanak. Az elcsendesülés percei lényegesek, mert ezek jelentik az élet valódi gerincét” – írja Eileen Caddy Nyisd meg lelked ajtaját című könyvében (ford. Dobrocsi László, Bioenergetic Kiadó, Budapest, 2002).
Ismerjük a csend áldásait? A csendben csökkenhetnek az érzelmi feszültségek, abbamaradnak az élet kisszerű játszmái, elégedett, boldog lehet az ember és közben erősödik a hite. Életünk valódi célja, hogy megéljük a jelenben Isten szeretetét. Fontos időnként elengedni a múlt árnyait, a jövő félelmeit.
Életünk valódi gerince lett ez az öt nap. Varga Gyöngyi és Percze Sándor megmutatták, hogyan lehet nap mint nap az életünk része a lelkigyakorlat: kettesben lenni szívünk templomában Istennel.
