Pest megyében, a Szentendrei Evangélikus Egyházközséghez tartozó Budakalászon elkezdődött a jelenléti istentiszteletek és bibliaórák sora, Pomázon pedig újraéledtek az alkalmak. Az utóbbi városban már a hetvenes évektől az ige köré gyűlhetnek az evangélikusok, vendégségben a reformátusoknál, Budakalászon azonban teljesen új fejezet nyílt azzal, hogy január 2-án megtartották az első istentiszteletet. A megjelent mintegy harminc főből tizenhatan voltak olyanok, akik a városban élnek, de korábban nem jártak át Szentendre evangélikus templomába. A sikeres plántálásról, a gyülekezetépítésről és a biztató jövőbe mutató tervekről Horváth-Hegyi Olivérrel, a szentendrei evangélikus gyülekezet parókus lelkészével és Győri János Sámuellel, a plántálással megbízott lelkésszel beszélgettünk.
„Éppen Finnországba tartottam, a repülőtéren vártam a gépem indulását, amikor püspököm, Fabiny Tamás hívott telefonon, és felvetette annak lehetőségét, hogy Győri János Sámuel jöjjön hozzánk plántálni – emlékezett vissza a lelkésztársával végzett közös munka első mozzanatára a 2007 augusztusa óta Szentendrén szolgáló Horváth-Hegyi Olivér. – Szervesen egy gyülekezetet alkotunk, most a szórványban, a presbitériummal közösen kijelölt területen, Budakalászon, Pomázon és Csobánkán – ami létszámban, egyházfenntartásban, anyagi erőforrásban is a gyülekezet mintegy negyven százalékát teszi ki – külön is megszólítjuk az evangélikusokat, szerve-zünk nekik istentiszteleteket és bibliaórákat, és kezdünk el közösen azon gondolkodni, hogy miként válhatnak egy közösséggé azok, akik szorosan egymás mellett élnek. Nem azért, mintha területileg messze lennének Szentendrétől, hanem mert az egyházközség egyedüli lelkészeként nincsen időm, energiám és kapacitásom a szükséges intenzitással foglalkozni ezzel a folyamatosan növekvő gyülekezettel.”
Régi-új missziós közeg
Horváth-Hegyi Olivér – mint mesélte – öt évvel ezelőtt gondolatban „megfelezte” a gyülekezetet, és a területileg egymás mellett lévő két várost, Budakalászt és Pomázt összevonta (mellé véve még a sokkal kisebb Csobánkát is), és ehhez kért segítséget 2016-ban a Budai Egyházmegye akkori esperesétől, Bence Imrétől. Az esperes elmondta: zsinati szinten szólították fel az espereseket, hogy gondolják végig, hol lenne érdemes önálló gyülekezeteket indítani.
„Ő megkérdezte, előterjeszthet-e minket arra, hogy elinduljon nálunk a plántálás, biztosítva ehhez a lelkészt és az anyagi erőforrást is, hogy az időhiányom ne legyen az akadálya az emberek lelkigondozásának – eleveníti fel a plántálás kezdeti szakaszát Horváth-Hegyi Olivér. – A presbitérium úgy döntött, hogy kezdjünk bele a plántálásba. 2017-ben így érkezett hozzánk beosztott lelkésznek Bence Áron, aki egy évig mentesített a szentendrei feladataim egy része alól, hogy el tudjam kezdeni a plántálást, így a budakalászi óvoda megépítésének előkészítését, a templom, a parókia területének kiválasztását, testvérek felkeresését, lelki felkészítésüket.”
Mint megtudjuk, a lelkész ebben a munkában különösen nagy szerepet szán az óvodának: „Szentendrén az a tapasztalat, hogy a 2011-ben alapított evangélikus zenei óvodához tartozó családokat megszólítva tudunk gyülekezetet építeni, mert a hetvenöt gyerek és a családjuk – a szó evangéliumi értelmében – kiváló merítési lehetőséget, egyben missziós közeget jelent. Keresztelem a gyerekeket, konfirmálom a szülőket, látogatom és a lelkigondozom a családokat. Kihasználva a kormány »óvodaépítési hullámát« és a hitünk szerint Istennek köszönhető alkalmas időt, egy olyan óvoda építésébe kezdünk Budakalászon, amelyben egy többfunkciós teret kialakítva »elrejtünk« egy templomot. Erre kaptam indíttatást Istentől, és minden erőmmel azon vagyok, hogy az imakörünk és gyülekezetünk imádságos hátterének erőterében ebben lépegessünk előre mindaddig, amíg megugorhatatlan akadályba nem ütközünk. Szentendrén már tapasztal-juk, hogy a gyülekezet és az óvoda mint intézmény nem választhatók el egymástól, hanem egy szerves lelki közösséget alkotnak, aminek alapcélja ugyanaz: Krisztushoz vezetni és közelében tartani a ránk bízott gyermekeket és felnőtteket. Reménységem, hogy Isten tervébe simulunk bele Samu lelkész testvérem hallatlan teherbíró képességével, hivatásszeretetével, példaértékű szolgálatkészségével, szakértelmével, és Urunk megáldja törekvésünket.”
Mindig plántálni
Istennél nincsen nyugdíjas, csak más feladat – ezt a gondolatot osztotta meg az olvasókkal a 2021. évi utolsó Evangélikus Élet-számban megjelent írásában a nyíregyházi Adámi László, aki tavaly ment nyugdíjba a gyülekezeti lelkészi szolgálatból. És hogy ez a kijelentés mennyire igaz, annak adja példáját Győri János Sámuel is, aki több egyházközségben végzett már plántálást, most pedig két évvel ezelőtt kapott megbízása szerint Budakalászon és Pomázon segíti a gyülekezetépítést.
„Hála Istennek, az erőnlétem, a munkakedvem megvan ehhez a szolgálathoz, amelybe Fabiny Tamás elnök-püspök iktatott be 2020. március 1-jén, éppen a pandémia első hullámának előestéjén. 2017-ben mentem nyugdíjba Pesterzsébeten, előtte egy évig végeztem plántálást Soroksáron, majd másfél évig Pestszentimrén. Ezután beszélgettem a püspök úrral. Az érdeklődésére elmondtam, hogy éppen leteszem a lantot, mire ő megkérdezte, nem szeretnék-e Szentendrére menni, mert lenne ott számomra feladat – idézi fel a szentendrei egyházközségbe kerülésének körülményeit a plántáló lelkész. – Ahogyan akkor belegondoltam, hogy rendszeresen oda-vissza át kellene autóznom a közlekedési dugókkal küszködő Budapesten, már készítettem is magamban a szalonképes mentegetőzést, hogy miért nem vállalom. Azonban ez okafogyottá vált, mert Olivér – akivel hamar megtaláltuk a közös gondolkodást, ügyszeretetet – lelkesen tájékoztatott arról, hogy a presbitérium egyhangúlag és lelkesedéssel állt a szolgálatom elindítása mellé.”
Mivel lelkészcsaládban nevelkedett, már kicsi kora óta hozzászokott a templomhoz, az istentisztelethez, a gyülekezeti élethez, ezért az egész eddigi élete plántálás volt – tette hozzá Győri János Sámuel. Szerinte ennek a szolgálatnak vannak ugyan alkalmazandó, hasznos technikái, praktikái, de mindezek csak felületi dolgok, az alapvetés az, hogy a lelkész mindig plántáljon, sőt maga ellen dolgozik az az egyház, amely nem plántál a hivatalos plántálási időn kívül is.
Kütyzés és lélekmentés
„El kell kerülni, hogy fiatal, tehetséges lelkészek a napi teendők teljesítése közben megfeledkezzenek a plántálásról, és fokozatosan hivatalnokokká váljanak. A lelkész ne elégedjen meg azzal, hogy vasárnaponként egy megszokott létszámban nagyjából ugyanazok jelennek meg a templomban. Nekünk lényegében nem az az elsődleges feladatunk, hogy legyenek gyülekezeteink, legyenek evangélikusok, hanem hogy mentsük az embereket” – fogalmazott a nyugdíjas lelkész. Ennek az embermentésnek a részeként értékelhető az is, hogy az első budakalászi istentiszteleten három olyan házaspár is jelen volt, akikkel korábban nem találkoztak.
A lelkészek ügyesen használják az online tér adta lehetőségeket, ennek is betudható a gyülekezet folyamatos gyarapodása, azonban Győri János Sámuel óva intett attól, hogy ezt önmaguk „fenegyerekségének”, vagányságának tulajdonítsák, hiszen, mint mondta, ez az eredményes megszólítás annak köszönhető, hogy „szenzációs az Isten igéje”. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a sikeres gyülekezetépítéshez az online mellett érdemes használni az olyan hagyományos eszközöket is, mint például a levélírás.
„Az internet korában igen gyorsan leszoktunk a hagyományos értelemben vett levélírásról. Pedig ennek megvan a maga személyessége és az azzal járó hatása. Igenis írjuk meg a levelet, szólítsuk meg az embereket nemcsak név szerint – hiszen azt a nagy cégek is megteszik a reklámcélú e-mailekben –, hanem személyesen is. Levelezek velük, beszélgetünk, így megismerem a gyülekezet tagjait, tudok a problémáikról, a mindennapi dolgaikról, és ezt a modern technikát használva egy adatbázisba rendezem. Sokszor azzal vádoljuk a fiatalokat, hogy állandóan a telefonjukat nyomkodják, a számítógép előtt ülnek, folyton kütyüznek, pedig meggyőződésem, hogy a kütyüzést is be kell állítani a lélekmentés szolgálatába” – tette hozzá végül Győri János Sámuel.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. január 30. – február 6-i, 87. évfolyam 3–4. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
