Életének 68. évében, január 17-én elhunyt Fejér Sándor István nyugalmazott evangélikus lelkész. Alább Lázárné Skorka Katalin lelkész rá emlékező sorait olvashatják. [A szerk.]
Fejér Sándor István 1954. április 4-én született Brassóban. Szülei Pürkerecről származtak, ő is hétfalusi csángónak vallotta magát. Kilencéves volt, amikor elhunyt az édesapja, így édesanyja egyedül nevelte fel őt és nála két évvel idősebb nővérét. Sokszor nélkülöztek, de annál nagyobb volt családjukban a szeretet.
Zenei tagozatos általános iskolába járt, ott tanult meg hegedülni. A sport is vonzotta, s bár először édesanyja tudta nélkül vett részt a bokszedzéseken, néhány év leforgása alatt kiváló eredményeket ért el, nehézsúlyban Románia junior országos bajnoka lett. Közép- és felsőfokú tanulmányai is Brassóhoz kötötték; a képzés nyelve román volt, emellett tanult latint, franciát, angolt és németet, sőt önszorgalomból olaszt is. 1974-ben szerezte meg tanítói végzettségét.
Szegény fiúként nagyot álmodott: tengerész szeretett volna lenni, hogy hajóval bejárhassa a világot. Constanțába ment, s beiratkozott a tengerészeti főiskolára, mivel azonban özvegy édesanyja nem tudta nélkülözni egyedüli támaszát, felnőtt fiát, végül Brassóban maradt.
Gyermekkora óta minden vasárnap ott volt a templomban, családjának természetes közege volt a gyülekezet közössége és a kórus. Jó ismerősük volt Rab Károly, a kolozsvári protestáns teológia rektora, akinek személyes megszólítása indította Fejér Sándor Istvánt a lelkészi hivatás felé. A kötelező katonai szolgálat után kezdte meg teológiai tanulmányait. Az első két évet magyar nyelven Kolozsvárott, a második kettőt németül Nagyszebenben végezte. Püspöke már ekkor tervezte, hogy felszentelése után Temesvárra küldi.
Felvételi vizsgája előtt ismerkedett meg későbbi feleségével Nika Zitával, a lelkésszé szentelése előtti hónapban esküdtek egymásnak örök hűséget. Házasságukat Isten 1982-ben leánygyermekkel, Zsuzsanna Zitával áldotta meg. Az édesapa következetes szeretettel nevelte lányát, akiért bármilyen áldozatot meghozott. Büszke volt arra, hogy zenei képzettsége és előadóművészi tehetsége révén sokakat megszólított igényes fellépéseivel.
Fejér Sándor Istvánt 1979. szeptember 1-jén ordinálta dr. Szedressy Pál püspök. Első szolgálati helye Bukarest lett, amelyet évtizedek múltán is mintagyülekezetként említett az ottaniak komoly bibliaismerete miatt. 1980. október 1-jén került Temesvárra. Az egyházközség szórványaiba – Orsovára és Lugosra – csak vonattal tudott eljutni, ez mégsem gátolta az odaadó szolgálatvégzésben. Az 1989-es romániai forradalom idején a Tőkés László vezette református gyülekezetben is vállalt helyettesítést.
A kitelepülések miatt lecsökkent létszámú evangélikus gyülekezettől azonban nemsokára ő is kényszerű búcsút vett. 1992. április 1-jén érkeztek Mezőberénybe. Új otthont találtak, új gyülekezetet, új barátokra tettek szert. A Mezőberény II. Kerületi Evangélikus Egyházközség lelkészeként újabb kihívásnak nézett elébe: a szlovák nyelvvel is meg kellett ismerkednie. A főbb liturgiai elemeket, imádságokat, az áldást és az énekeket jó szívvel tanulta meg gyülekezete javára. Még ebben az évben megalapították a Mezőberényi Erdélyi Kört, amelynek mindvégig emblematikus alakja volt.
1996-tól a mezőberényi kick-box-szakosztály edzőjeként részt vett az utánpótlás-nevelésben. Időközben az egyházközség régi magtárát többfunkciós közösségi térré alakították, amelyben egy új ring is helyet kapott. Fejér Sándor István tevékenysége nagyban hozzájárult a 2000-es évek sikereihez: országos versenyekről, Európa- és világbajnokságról is szép számban hoztak el dobogós helyezéseket a fiatal sportolók.
Igyekezett minden korosztályt megszólítani, különféle alkalmakat nyújtva számukra. Nagyon szerette a gyermekeket, amit ők hálás szívvel viszonoztak „Sanyi bácsinak”. Nemcsak a hitoktatást végezte – óvodásoknak, általános iskolásoknak és gimnazistáknak –, hanem farsangi mulatságot, ifjúsági napot és tábort szervezett, ahol flekkent vagy miccset sütött a kedvükre.
Sok időt töltött az egyházközség fenntartásában működő idősek klubjában: áhítatokat tartott, beszélgetett. Ugyanitt nagy létszámú szeretetvendégségekre és Pál-napi vacsorákra került sor; művész barátai gyakran kaptak meghívást hozzá előadásokra, orgonakoncertet adni. Jó kapcsolatot tartott fenn lelkésztársaival, a testvéregyházakkal, a település önkormányzatával, a Mezőberényi Szlovákok Szervezetével. Tisztelet és megbecsülés övezte, határon innen és túl komoly barátságokat ápolt.
2016 szeptemberében életmentő műtétet hajtottak végre rajta, és csak négy hónap múltán térhetett haza a kórházból. Még két éven át – de már mozgáskorlátozottan – végezte szolgálatait a Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban, az állami iskolában, az egyházközségben. Mindvégig biztos háttere maradt hitvesének és gyermekének, akikre ekkor már inkább neki kellett támaszkodnia.
Fejér Sándor István egyenes jellem, őszinte és tiszta szívű ember volt, aki huszonhét éven át, nyugdíjba vonulásáig hűséggel szolgálta Istent, és hűséges pásztora volt egyházközségének. 2019-től nyugdíjasként is örömmel helyettesítette aktív lelkésztársait, óraadóként gimnazistákat és kisiskolásokat tanított Isten igéjének komolyan vételére, imádságra, Krisztus szeretetére.
Január 17-én hatvanhét éves korában hívta haza Ura és Megváltója. Az irgalmas Isten részeltesse abban az üdvösségben, amelyet életével és szolgálatával hirdetett!
