A székesfehérvári evangélikus templomból közvetít evangélikus istentisztelet március 27-én, 11 órától a Duna Televízió. Igét hirdet Bencze András lelkész. Alább az egyházközség rövid bemutatkozását olvashatják. (A szerk.)
Reményik Sándor erdélyi költőnk az azonos című versében a belénk rejtett, ám eltemetett istenarcot akarja felszínre hozni. Gyülekezetünk küldetése, hogy Székesfehérváron és környékén is láthatóvá tegye Krisztus arcát.
Mondhatnánk: nincs könnyű dolgunk, mert a százezres városban az országos arányszámhoz képest is kevesen élnek evangélikusok, és az ezeréves településen a mi alig százötven éves múltunkkal nem tűnünk jelentős közösségnek. Mondhatnánk azt is: könnyű dolgunk van, hiszen az erdélyi stílusban épült, ebben az esztendőben éppen kilencvenéves templomunk a negyedszázada elkészült gyülekezeti házunkkal együtt a város központjában fekszik, ezért szinte rá vagyunk kényszerítve arra, hogy az evangéliumot ragyogtassuk fel a városban.
Tudjuk, tapasztaljuk, hogy az istenarc el van temetve bennünk. Mint minden más emberi szervezet, mi is küzdünk egymás jobb megértéséért, fáradoznunk kell azon, hogy felismerjük egymásban Jézus tanítványát akkor is, ha a másik másként fogalmazza meg hitét, ha másként veszrészt a közösség építésében. Mint minden más emberi szervezetnek, nekünk is meg kell teremtenünk a legfontosabb kiadásokra szükséges fedezetet. El van temetve az istenarc.
Ugyanakkor az egymás felé megnyilvánuló figyelmességben, a testvéri közösségben, az igére és a szentségekre való vágyunkban, az odaadó szolgálatban ez az eltemetett istenarc láthatóvá válik. Isten ránk ragyogó arca – az élő ige – gyűjti egybe a különböző közösségeket: gyülekezeti és iskolai hittanórákon, az ifjúsági alkalmakon, a bibliaórán, a felnőttek beszélgető közösségében, az énekkarban, az asszonyok alkotóműhelyében, a férfikörön, a munkatársi megbeszéléseken, a házaspároknak szervezett alkalmakon, a presbiteri gyűléseken s leginkább az istentiszteleteken.
Isten ránk ragyogó arca késztet bennünket arra, hogy a szórványainkba is – közel negyven település tartozik az anyagyülekezethez – elvigyük az evangéliumot, és igyekezzünk új közösségeket építeni a Velencei-tó partján és a Bakony lábainál. Szolgáló köreink – az oltárdíszítők, a templom és a temető körüli rendet biztosítók, a gazdasági életet vezetők, a szociális munkában részt vevők, a zenei szolgálatot és a gyermekek közti munkát vállalók – abból az örömből élnek, hogy Isten arcának fényében járhatnak.
Azt tapasztaltuk meg az elmúlt években, hogy a Szentlélek Isten mindig elhív és közösségünkbe állít a szolgálatra embereket, hogy az ő arca ragyogjon rajtunk, és betölthessük küldetésünket. Ezért Istené legyen a hálaadás és az áldás mindenkor!
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. március 13–20–i, 87. évfolyam 9–10. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
