„Kövesd Krisztusodat!” – egyes visszaemlékezések szerint ezt vágták kínzói Csaba Gyula evangélikus lelkipásztor arcába 1945. május 1-jére virradóra. Szemét kiszúrták, nyelvét kitépték, testét megbecstelenítették, végül keresztre feszítették, más források szerint agyonlőtték. A mártír lelkész holtteste soha nem került elő. Emlékére még tavaly, halálának hetvenötödik évfordulójára készíttetett emléktáblát a Magyarországi Evangélikus Egyház. A járvány miatt ezt csak idén tudták kihelyezni Péteriben, június 20-án, vasárnap pedig Fabiny Tamás elnök-püspök jelenlétében adták át és koszorúzták meg.
Borzalmas gyilkosságsorozat rázta meg Gyömrőt és környékét 1945 tavaszán. Több mint százharmincan estek áldozatául annak, hogy önjelölt „rendfenntartók” megtisztították a járást a „vezető uraktól”. Csaba Gyula Péteriben szolgáló lelkipásztor is ennek során vesztette életét.
Ne is keressék
Annak rekonstruálására, hogy pontosan mi történt vele életének utolsó óráiban, többen is kísérletet tettek. Ami bizonyosnak mondható: 1945. április 30-án gyalog ment át temetni Gyömrőre, amikor rendőrök állították meg. Nála volt kétnyelvű – magyar–orosz – igazolása arról, hogy szolgálatának elvégzéséhez szabadon közlekedhet a körzetben, így továbbengedték, de utánaszóltak: ennek még lesz következménye.
Még aznap éjjel érte mentek a parókiára, és ismeretlen helyre hurcolták. Felesége próbálta kideríteni, hol lehet, és mi történhetett vele, de újságpapírból kivágott betűkből készített levelekben megüzenték a családnak: ha jót akarnak maguknak, akkor ne keressék tovább a lelkészt.
Farkasok órája
Háromnegyed századdal a történtek után a Magyarországi Evangélikus Egyház emléktáblát készíttetett, rajta az igeszakasszal: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.” (Mt 5,11). Erről a textusról prédikált június 20-án a péteri templom szószékéről Fabiny Tamás elnök-püspök. Igehirdetésének elején a közelmúltban Csepregen megtartott emlékezésre utalt: ökumenikus istentisztelet keretében hajtottak fejet a négyszáz évvel ezelőtti csepregi vérengzés több mint ezer evangélikus mártírja előtt.
„Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé…” (Mt 10,16) – a folytatásban az igehirdető Jézusnak erre a – tanítványaihoz szóló – mondatára is utalt. 1945 tavaszán a farkasok órája jött el – fogalmazott Fabiny Tamás. A Csaba Gyulával történt bestiális cselekedet nem volt egyedi, azonban ő az egyetlen, akinek a holtteste azóta sincs meg. Az Antigoné című drámától kezdve Nagy Imrének és mártírtársainak a sorsáig menően tudjuk, mit jelent a temetetlen halott. Ebben az összefüggésben a püspök Nagy Gáspár versét idézte: „Egyszer majd el kell temetNI…” (Öröknyár: elmúltam 9 éves)
Mindezt azonban csakis az egyházhoz méltó lelkülettel szabad vállalni: a bosszúállás mindenkitől távol kell, hogy álljon. Senki nem vonható felelősségre felmenőinek valamely cselekedetéért.
Végül a püspök arra utalt, hogy joggal beszélhetünk ma a mártírok ökumenéjéről. A ma üldözött keresztények között katolikusok és protestánsok egyaránt vannak. A péteri templomban elhelyezett emléktáblán végre ott szerepel a vértanú Csaba Gyula neve, a szemközti oszlopon pedig az 1743 óta a gyülekezetben szolgált valamennyi lelkészé, mégis Jézus szava az irányadó: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20)
Az alkalmon beszédet mondott dr. Török Gábor volt országgyűlési képviselő, aki 1992-ben interpelláció keretében tárta az Országgyűlés elé a gyömrői gyilkosságok történetét, és szerzett ezzel erkölcsi elégtételt az áldozatoknak és családjaiknak. Csaba Gyula utolsó napjainak krónikáját Kovács Endre történelemtanár, a szomszédos Monor evangélikus gyülekezetének másodfelügyelője ismertette. (Csaba Gyula a monori gyülekezetet is pásztorolta haláláig.)
Át a frontvonalon
Az elhangzottakat a vértanú lelkipásztor egyik unokája, Csaba Márton egészítette ki személyes adalékokkal. Felidézte: kisgyermekként nagyapja elhurcolásának éjjelén ő is ott volt a lelkészlakban, de a történtekről – a már említett névtelen levelek okán – évtizedekig még a családban sem mertek beszélni.
Csaba Gyulának és feleségének két lánya és egy fia volt. Hat unokája közül csak háromnak a születését érhette meg. Hogy mennyire odaadó és a családjáért mindent megtevő nagypapa volt, arról Csaba Márton a következő történetet mesélte el.
„1944–45 telén, amikor Péteri és Budapest között volt a front, mi [Csaba Gyula fia, felesége és három gyermeke – a szerk.] a fővárosban már éheztünk. Budán éltünk, nagyapám tudta, hogy nehezen tudunk élelmet szerezni. Akkor nagyapám, kihasználva, hogy az orosz tisztek szabad mozgást biztosítottak neki, batyuval a hátán átjutott a frontvonalon, és élelmiszert hozott nekünk. Mindezt csakis Isten segedelmével tehette meg.” Kiemelte: nagyapja halálával nagy csapás érte az evangélikus egyházat, a péteri gyülekezetet és a családot is.
Csaba Gyula 1882. szeptember 14-én született Békéscsabán, szegény sorsú szülőktől, eredeti családneve Podsztrelen volt. Középiskolai tanulmányait a békéscsabai ágostai hitvallású algimnáziumban és a hódmezővásárhelyi református főgimnáziumban végezte. Az érettségi után – mint írta – „szüleim kérésére, de különösen belső sugallatomra hallgatva a theológiai pályára léptem”. A soproni evangélikus teológiai akadémia elvégzése után 1905 augusztusában Miskolcon szentelték lelkésszé. 1905–1907 között Sajókazán segéd-, 1907-től Újcsanáloson parókus lelkész volt. 1914 tavaszán lett a Pest megyei Péteri község evangélikus gyülekezetének lelkésze. 1945 április végéig, életének utolsó percéig ott szolgált.
