Találkozni, együtt lenni, egymástól tanulni jó, és ha mindez az Úr nevében történik, még áldásos is. Ideális környezetben tartották meg július 4–7. között az idei Közös asztal tábort. A veretes történelmi hangulatú sárszentlőrinci evangélikus templom hűs, ódon falai között zajlottak a lelki programok, a Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány házának udvarán az étkezések, és a faluhoz csatolt híres-neves Uzdon – ahonnan Petőfi Sándorral és Sass Erzsikével indult a négyökrös szekér –, egy csodás parkban álló ifjúsági szálláson a kulturális programok.
A tábor témáját és címét a Máté evangéliumának 18. fejezetében feljegyzett jézusi szó adta: „…mint a gyermekek…” A gyermek csoda, de a maguktól, a maguk nagyságától megszédült felnőtteknek eszükbe nem jutna, hogy a gyermektől tanuljanak, a gyermek példává válhat számukra – a „normális” felállás szerint a felnőttek foglalkoznak a gyerekekkel, ők tanítják, nevelik őket. De Jézusnál gyakran megváltoznak a szerepek, pozíciók, sorrendek: Istenből ember, utolsóból első, úrból szolga; aki megalázza magát, felmagasztaltatik, a leggyalázatosabb kereszthalál a legnagyobb győzelem, stb.
Az elhangzott hét igemagyarázat során lépésről lépésre Jézus bölcsessége, igaza és segíteni akarása bontakozott ki a résztvevők előtt. Aki kész volt meghallani, megérteni és megtartani a gyermekekről, gyermekségről szóló üzenetet, eljuthatott a magasra törő, előnyöket, kiváltságokat kereső, versengő felnőtti önmagától a megelégedett, Istent és Jézust dicsérni tudó gyermeki önmagáig (Mt 21,16).
A sok énekkel és megrázó bizonyságtétellel gazdagított napok kimagasló alkalmai voltak a falu főterén a fák és Isten áldó kezei alatt megtartott evangelizációk, amelyeken a táborlakókon kívül részt vettek falubéli érdeklődők is.
Délutánonként két személyes hangú előadásért lehettek hálásak a résztvevők: a Gyermekeimtől tanultam címűn az ötgyermekes Füller Tímea a saját írásaiból idézve tette hitelessé, életszerűvé és irodalmivá mondandóját, míg Sztrókay Edit, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanára a Diákjaimtól tanultam című előadásában vetített képek segítségével nyitogatta a hallgatóság szemét, fülét, szívét.
Borjádon – ahova anno a négyökrös szekér érkezett – egy Petőfi-kiállítás és egy sörétgyár nyerte el a résztvevők tetszését. Az estéket cigány témájú dokumentumfilmek, szalonnasütés, cigány és magyar néptáncbemutatók, valamint éjszakába nyúló beszélgetések tették emlékezetessé.
Utolsó este jó volt hallani egy húszéves fiatalember vallomását: „Nagyon jó ez a tábor” – ami természetesen akkor érte el a célját, ha minden szépsége, érdekessége mellett a tábor alatt vagy azóta, Jézusnak engedelmeskedve, legalább egy ember el mert indulni a gyermekké válás útján…
