Két év után végre újra személyes jelenléttel, a diakóniai intézmények lakóiból, munkatársaiból, barátokból, egyházvezetőkből és szakemberekből álló közösségben tartotta meg évenkénti ünnepét szeptember 24-én a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai szolgálata. A diakónia napjára ezúttal is Sztehlo Gábor – egyebek mellett – diakóniaszervező lelkész születésnapjához kötve, hagyományosan Budapesten, a Deák téri templomban gyűltek össze.
Az újbóli találkozás jóleső izgatottságával fogadhatták az ünnepi úrvacsorás istentiszteleten jelen lévők a bevonuló lelkészeket, élükön a diakóniai keresztet vivő Porga Krisztiánnal, a Szombathelyi Diakóniai Központ ágfalvi pszichiátriai intézetének lakójával. Átérezve a feladat jelentőségét, méltósággal helyezte el a németországi neuendettelsaui diakónia adományaként kapott jellegzetes fakeresztet a széksorok előtt.
A megjelenteket Gregersen-Labossa György lelkész, egyházunk diakóniai bizottságának elnöke, az alkalom liturgusa köszöntötte. Az ünnepi istentiszteleten az igei szolgálatot most is Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke látta el. Az egyben diakóniai munkáért is felelős püspök Máté evangéliumának 17. fejezete, Jézusnak a mustármagról szóló példázata alapján arról prédikált, hogy a templomon kívüli világban, az intézmények életében mi vagyunk azok, akik az egyházat, sőt Krisztust reprezentálják. Hiszen minden hívő ember, akárhol legyen is, Jézus Krisztus küldötteként van jelen. Krisztus küldötteivel szemben nem éppen kis igényt támaszt a világ ma sem, ahogyan Jézus tanítványaitól is csodát várt a beteg gyermekével hozzájuk forduló édesapa.
Kondor Péter rámutatott, hogy a világnak – ha nem mondja is ki – komoly igénye van velünk szemben. Nemhiába van megírva a Római levélben (Róm 8,19), hogy „a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését”. Sóvárogva vár a világ olyan embereket, akik irányt mutatnak, a szexuális zűrzavarból kivezető útnak az irányát mutatják meg, akik a szépnek, a becsületességnek és a megbízhatóságnak a példáit mutatják, akikbe kapaszkodni lehet, akik segítenek. Ilyeneket vár a világ. Olyanokat, akik önmagukat eszközül adják, hogy Isten erői megvalósuljanak, működjenek, hassanak. Mert a hit által, a hiten keresztül működik és hat Isten ereje. A hit minőségénél pedig az a döntő, hogy a mennyei energiát a szívekbe vezesse, hogy részesévé tegyen a megváltásnak, a bűnbocsánatnak, az Istennel való kapcsolatnak. Akkor valósággá válik Istennek mindenféle munkája, amelyet az emberi hit közegében végez, és így történhetnek csodák a Krisztusban hívő ember által ma is.
Az úrvacsorás istentisztelet után kezdődött ünnepség nyitányaként Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte az egyházi szolgáltatók kiemelkedő jelentőségét a szociális és gyermekvédelmi ellátások terén, rámutatva, hogy tíz esztendő alatt számuk megnégyszereződött, így hazánkban az ilyen intézmények közel fele egyházi fenntartásban működik. Teheti mindezt pedig azért, mert Magyarország kormányának meggyőződése, hogy az egyházi közösségek tapasztalata – amely akár az államok kialakulásánál is régebbre nyúlik vissza – kellő alapot, szakmaiságot és elhivatottságot jelent. Ez az ellátás minőségének záloga. Hála az egyházak missziójának is – tette hozzá az államtitkár –, az állam és az egyházak közötti együttműködés a gondoskodáspolitika területén megingathatatlan, az egyházaknak sziklaszilárd helyük van a szociális ellátásban, az evangélikus diakónia szolgálata pedig nemcsak gazdagítja, hanem meg is határozza a szociális ellátás képét.
Ezután került sor az év díjazottjainak köszöntésére. Az év diakóniai munkatársainak, önkénteseinek és szponzorának odaítélt díjakat Kondor Péter, Fülöp Attila és Gregersen-Labossa György mellett Krámer György országos irodaigazgató és Kelemen Anna Gyöngy, az országos iroda diakóniai osztályának vezetője adta át.
A templomból a résztvevők a Deák térre vonultak, ahol a Himnusz eléneklése után elhelyezték az emlékezés koszorúit Sztehlo Gábor szobránál. Az alkalom – a hagyományokhoz hűen – a Deák téri egyházközség udvarán tartott szeretetvendégséggel ért véget.
Az ez évi díjazottak
Az év diakóniai szponzora
- Vermes Péter, a Billerbeck Budapest Kft. igazgatója. Évek óta fontos támogatója és partnere a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközségnek és a Tótkomlósi Evangélikus Szeretetszolgálatnak. Nemrég az Evangélikus Diakóniának ötszáz darab új paplant-párnát adományozott.
Az év diakóniai életműdíjasa
- Dr. Beck Zoltán Mihályné, „Sztehlo szolgáló kistestvére”, most a Sarepta (Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat) idős lakója. 1961-ben Sztehlo Gábor vette fel ápolónak a fogyatékos gyermekek otthonába, a később Sareptának elnevezett intézménybe. Munkáját hite és elkötelezettsége tette kiemelkedő jelentőségűvé szakmaisága mellett. Nyugdíjazásáig az intézményben dolgozott.
Az év diakóniai önkéntese
- Król Ilona, öt éve a Sarepta idős lakója. Beköltözése után nem sokkal már bekapcsolódott a szocioterápiás csoport munkájába, még kilencvenedik életévén túl is segít; a diakóniai lelkület, tenni vágyás jellemzi. Magas életkora bámulatosan jó kedéllyel, élénkséggel jár együtt, mindig örömteli az együttlét vele.
- Nagy-Deák József (Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ) a szombathelyi evangélikus férfikör tagjaként minden olyan műszaki feladat megoldásában, kivitelezésében részt vesz, amelyben villanyszerelőként szükség van a szakértelmére, hozzáértésére. Az önkéntes munka mellett több fontos műszaki feladat anyagi hátterét is biztosította az elmúlt évek során.
Az év diakóniai munkatársa
- Nagy Péterné (Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ) csoportvezetőgondozó-helyettes. Az elmúlt tizenhét évben fáradhatatlanul és hűséggel végezte munkáját, életszemlélete példaértékű. Szakmailag, emberileg és az evangélikus diakónia szellemisége szempontjából is példamutatóan látja el feladatát az idősek körében. Az intézményt érintő közösségi munkákban, önkéntes akciókban mindig részt vesz. Nagyon jó csapatjátékos, odafigyel a munkatársakra, a feladatokat meglátja, az elsők között reagál, és vesz részt a problémák megoldásában.
- Haramia Gézáné (Sartoris Szeretetszolgálat, Nemescsó) szociális gondozó. 2009-től, az intézmény alapításától kezdve dolgozik a szeretetszolgálatnál. Ő az, aki a legsúlyosabb ellátottakat is felkarolja és kitartóan ápolja. Nagy odaadással végzi az új kollégák mentorálását is, mindenben segítő kezet kínál.
- Dr. Fazekas László (Emmaus Evangélikus Szeretetotthon, Nyíregyháza) intézményi orvos, megyeszerte ismert főorvos. A rendelési időn túl is ellátja a segítségre szoruló gondozottakat. Szakmai munkája mellett személyiségéből áradó szeretete megnyugtatóan hat a páciensekre.
- Fintor Józsefné (Élim Evangélikus Szeretetotthon, Nyíregyháza) nyugdíjba vonuló gondozó. Mindenki szívesen dolgozott vele az elmúlt tizenhat évben. Egész lényéből árad, hogy nem csak az anyagi világ elvárásainak szeretne megfelelni. A pandémia idején elsők között vállalta a beköltözést az intézménybe.
- Csoó Lászlóné szakértő, módszertani munkatárs (diakóniai osztály). 2007-től az evangélikus diakónia kialakításában, felépítésében, működése módszertani alapjainak megteremtésében meghatározó szerepet töltött be. Szakmai tapasztalatát, kapcsolatrendszerét minden alkalommal a diakóniai intézmények vezetőinek, munkatársainak szolgálatába állította, és teszi ezt a mai napig.
Posztumusz diakóniai munkatárs díj
- Csík Attila (Szarvas-Ótemplomi Szeretetszolgálat). 2008 óta az Ótemplomi Szeretetszolgálat gazdasági vezetője, majd gazdasági igazgatója volt. Korábban a helyi evangélikus gyülekezet pályázatainak írója, megvalósítója, részt vett az Akkreditált Felnőttképzési Központ létrehozásában is. Több mint három éven át irodavezetője volt az Ótemplomi Evangélikus Egyházközség Equal programirodájának. Fiatalon, tragikus hirtelenséggel hunyt el 2021-ben.
