A nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat nyári tábort szervezett Noé bárkája elnevezéssel a Felzárkózó települések programba bevont nagycserkeszi és olcsvai családok számára. Közel ötven gyermek és felnőtt nyaralt június 19–23. között a kótaji Verba-tanyán. A gyermekek a 2021 adventjében egyházunk által szervezett Gyermekszív karácsonyi adománygyűjtő program képeslapakciójában is részt vettek: evangélikus szeretetintézményekben élő időseknek szereztek szép pillanatokat. Élményeikről Oláh Róbertet, egyházunk országos irodája diakóniai osztályának szakmai referensét kérdeztük.
– Miként foglalható össze a táborozás rövid története?
– A tábor költségeinek egy részét a Gyermekszív adománygyűjtő kampányból tudtuk finanszírozni, és ezt az összeget a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat kiegészítette adományokból és a saját forrásai terhére. A tavaly téli egyházi kampány azért indult, hogy nehéz sorsú gyermekeknek szervezzünk programokat, amelyeken keresztül élményekkel gazdaodhatnak. Az Oltalom Szeretetszolgálat a járvány utáni leállások után az elsők között reagált a menekültválságra, így sajnos több tervezett program el is maradt. Ezért is jó, hogy sikerült a tábort megszervezni: kárpótolhattuk a gyerekeket, családokat. Személy szerint azért örültem, mert emlékszem: gyerekként nekem is a nyári élményekről kellett fogalmazást írnom szeptemberben, az első irodalomórák egyikén. Sokan voltunk olyanok, én is, akiknek igazából nem voltak nyári élményeink. Azzal telt a nyár, hogy dolgozni mentünk napszámba. A táborban erről is beszéltem a gyerekekkel. Éreztem, hogy örülnek: lesz miről mesélni a többieknek és a tanároknak a suliban.
– Hányan vettek részt a programban?
– Harmincöt-negyven gyerek jött Nagycserkeszről és Olcsváról az óvodástól a középiskolás korosztályig vegyesen. Sokan kivették a részüket korábban a ké-peslapok rajzolásából; illetve csatlakoztak még hozzájuk a nyíregyházi Családok Átmeneti Otthonában élő gyerekek, sőt szülők is jöhettek. Összetett, sokszínű csoport volt, cigány és nem cigány gyerekek, szegényebbek és kicsit jobb módúak. Mindenki elfogadó volt a másikkal, és segítették egymást végig a tábor alatt.
– Hogyan választottak helyszínt?
– A fő szempont az volt, hogy közel legyen Nyíregyházához. Szerettük volna, hogy mindenki eljöhessen, aki szeretne, és a távolság „ne ijessze meg” őket. Kótajon, a Verba-tanyán olyan letisztult, harmonikus miliőt láthattak a gyerekek, ami másfajta világ, mint amit a szegregátumban megszoktak. Nem is nagyon ismernek más környezetet, hiszen sokan a helyi általános iskolába járnak. Így közel érezték magukat az otthonhoz, mégis más volt, mint amiben élnek. A szüleik is nyugodtan engedték el a gyerekeket, illetve voltak, akikkel jöttek a szülők is. Mindenkinek reggelit, ebédet, vacsorát és szállást adtunk a program keretében. Talán a medencét élvezték a legjobban.
– Miért Noé bárkája lett a tábor neve, illetve a napok tematikája?
– Laborczi Géza lelkész, a szeretetszolgálat igazgatója találta ki, hogy a reggeli istentiszteletek, a napközbeni beszélgetések témája Noé bárkája köré szerveződjön. Ez a bárka szimbólum, olyan mentsvárat jelöl, ami ezeket a kiszolgáltatott embereket összetereli, és ami által eljuthatnak egy másik világba. Ad egy lehetőséget, hogy kulturális és kapcsolati tőkével gazdagodjanak, ami segít nekik átlendülni, elmozdítani őket egy másik út felé.
– Akadt, akinek már ismerős volt a téma, mert részt vett korábban hitoktatásban?
– A Felzárkózó települések program együttműködik a gyülekezetekkel. Van tehát, aki már jár gyülekezeti alkalmakra, bekapcsolódott a hitéletbe. Másoknak új volt, de ki-ki megtalálta, miért is fontos számára Noé mai bárkája.
– Mit tapasztalt ottjártakor a gyerekek között?
– Felszabadultságot! Nagy volt az öröm, a hangzavar. Mindenki megtalálta magának a társát. Voltak különböző tematikus csoportok: zenei, kézműves-, színjátszó csoport. Tanultak cigány táncokat, Lakatos István koordinátorral gitároztak, énekeltek. Sikerült úgy összehozni őket, hogy barátságok születtek, kapcsolódási pontok az olcsvai és a nagycserkeszi gyerekek között. Este pedig már alig várták a másnapot, találgatták, mit fognak csinálni, mikor mehetnek a medencébe pancsolni. Nagyon nyitottak, közvetlenek, érdeklődők voltak. Felismerték, hogy ez a tábor többről szól: nemcsak arról, hogy most jól érzik magukat, hanem rejtett lehetőségek is vannak. Olyan útmutatást, motivációt kaptak, ami által új útra tudnak lépni. Együtt alkottak, létrehoztak valamit a négy nap során.
– Isten szeretetét, amit emberek figyelme, szeretete, törődése által kaptak, átélték ott ezek a gyerekek?
– Igen. Mindenkinek lett egy saját kis titkos angyalkája. Kihúzták ugyanis egymás nevét, akire külön oda kellett figyelniük. De persze nem tudták egymásról, ki kié. Ezek az apró törődések, figyelmességek még szebbé tették a tábort, egyfajta pluszszeretet övezett mindenkit. A zenei kívánságműsor mintájára küldhettek dalt is egymásnak, amit aztán Lakatos István játszott el az illetőnek. Kicsik-nagyok odafigyeltek a másikra: „átjött” a táborban, hogy itt szeretni kell egymást, és hogy egymás elfogadása túlmutat az életkoron és az anyagi helyzeten. Nem voltak semmiféle előítélettel egymás iránt. Mindenki szerephez jutott, egyaránt fontosnak érezhette magát.
– Az evangélikusság felé való kapcsolódásban is előrelépés ez?
– Határozottan! Olcsva evangélikus település volt, ám a történelem viharai közben sajnos ott elfogytunk. De immár elindultak az istentiszteletek, rengeteg érdeklődő van. Akik most látták, hogy milyen evangélikus közegben egy családi tábor, azokban még inkább megerősödött, hogy nagyon jó ez a közeg, és hogy meg tudják élni az Isten közelségét egy-egy ilyen táborban is. A vasárnapi istentiszteletekre nemcsak ezek a családok jönnek, hanem hozzák a többieket is. Gyerekek és felnőttek egyaránt érzik, hogy az evangélikus egyház támogató közeg, segíteni akarunk, együtt akarunk velük dolgozni. Ez is egy pluszeredménye a tábornak. Ráadásul ők egymáson is sokat tudnak segíteni, mert ezt a lelkületet viszik tovább a következő tanévben az iskolába. Összeköti őket a közös élmény, a barátságok. Közösségteremtő ereje van, amire jó visszaemlékezni.
– Fontos, hogy ne engedjék el a gyerekek, családok kezét a tábor után sem. Tervben van a folytatás?
– Feltétlenül. A gyerekeknek ez a négy nap jutalom volt, díjaztuk azt, hogy egész évben megvolt velük az együttműködés, a családokkal a kapcsolatépítés. A Noé bárkája egyúttal fontos alapköve is egy kiépülő rendszernek: szeretnénk továbbvinni, sőt kiszélesíteni ezt a programot az egyházban. Jó lenne minél több gyermeket összeszedni és a fókuszba helyezni, hogy nekik is jusson az, ami másnak természetes. Amit önerőből ezek a családok nem engedhetnének meg maguknak. A jövő évben is tervezünk tábort, akár más helyszínen, több résztvevővel.
Sokat számított, hogy az Evangélikus Roma Szakkollégium hallgatói közül többen is részt vettek a táborban, egy-egy alkalomra eljöttek, beszélgettek a gyerekekkel. Azt a mintát közvetítik feléjük, hogy lehetséges a továbbtanulás, nekik is van lehetőségük előrelépni. A programon keresztül sikerült kapcsolatba lépni egy olcsvai fiatallal, Dominikkel. Laborczi Géza lelkész látta, milyen értelmes, okos fiú. Felvették egy középiskolába Nyíregyházára. Hogy ne kelljen Olcsváról bejárnia mindennap, felvételt nyert a Luther Márton Evangélikus Kollégiumba, ahol fut egy tehetséggondozó programunk is az egyház oktatási osztályával. Kaphat ösztöndíjat és egyéb támogatást, pluszfoglalkozásokat, amelyek hosszú távon változásokat tudnak előidézni az életében.
Mindez mutatja, hogy egy-másra épülő rendszerben gondolkozunk, amely képes hosszú távú segítséget kínálni a hátrányos helyzetű roma és nem roma gyerekeknek, családoknak. Kulcsszó, hogy valóban hosszú távon gondolkozunk. A cél az, hogy a szülőkben is megfogalmazódjon: a gyermekük tanulhat tovább, neki is lehet jobb élete, és azt minél korábban érdemes elkezdeni. Igazából a roma szakkollégisták is onnan jöttek, ahonnan ezek a gyerekek, mégis sikerült kitörniük. Ez kézzelfoghatóvá teszi a gyerekeknek, hogy nem is olyan távoli ez az álom. Mindezt pedig sokkal jobban veszik, ha egy hozzájuk hasonló, roma származású fiataltól hallják.
