A karácsonyi jel
Mit üzen ma nekünk a betlehemi csillag?
Számtalan elmélet született a betlehemi csillag jelenségének megfejtésére. Az érdekes eszmefuttatások mellett azonban mi most inkább annak jártunk utána, mit üzen nekünk ma a kétezer évvel ezelőtti nagy fényesség.
„Lángos csillag állt felettünk, / gyalog jöttünk, mert siettünk…” – gyermekkorunk karácsonyi betlehemeseit idézi fel a mindenki számára ismert József Attila-verstöredék. Látjuk magunk előtt, miként elevenedik meg a betlehemi puszta, és hogyan keltek útra a pásztorok az angyalok éneke nyomán, hogy meglátogassák az iruló-piruló Máriát és a mindennél jelentőségteljesebb kisdedet. Velük együtt érkeznek a bölcsek a messzi napkeletről, akiket ez az ékes, fényes „lángos csillag” vezet.
Vitathatatlan tény, hogy nagyon sokak érdeklődését felkeltette az elmúlt kétezer évben a betlehemi csillag képe és misztériuma. Az évszázadok folyamán érdeklődéssel, sokszor már-már vágyvezérelten foglalkoztak vele csillagászok, papok, teológusok, művészek, polihisztorok. Vallási tartalma mellett – hogy ez az asztrológiai jelenség Jézus születésének helyét jelölte – számtalan elmélet is köthető hozzá.
Az egyik legelső az Egyiptomban élt Órigenész egyházatyától származik. Szerinte a Máté evangéliumában említett csillag üstökös kellett, hogy legyen, amelyet követve jutottak el a káldeus bölcsek a Betlehemben megszületett kisded Jézushoz. Órigenészt nagy eséllyel a 218 tavaszán látható Halley-üstökös megfigyelése vezethette erre a következtetésre. Krisztus születése előtt 240-ben kínai csillagászok már megfigyelték és lejegyezték a Halley-üstökös feltűnését, amely Jézus születése körül, Kr. e. 12-ben valóban újra látható volt az égbolton.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.