Deszkán állva is közel Istenhez

Legyen az a Balaton, a Velencei-tó, esetleg egy kisebb állóvíz, például a Soltvadkerti-tó vagy akár tengerpart, bármerre is téved a tekintetünk, deszkákon állva evező embereket látunk a víztükrön. Divat lett a SUP (stand up paddle), magyarul mondhatnánk azt is, hogy „állj fel és evezz”. De hogy ennek a viszonylag új, felkapott sportolási lehetőségnek is lenne spiritualitása, azt nem gondoltam volna…

Évek óta dédelgetett álmom volt, hogy kipróbáljam a felfújható deszkát, nemrégiben pedig eljött ennek is az ideje. Álltam a parkolóban, gondosan kicsomagoltam a cókmókot, nézegettem a képet és a leírást, majd elkezdtem felpumpálni – kissé ügyetlenül – a deszkát. Egy járókelő rögtön leszólított:
– Nem nagy a szél egy kicsit ehhez?
Zavarban voltam: biztos látja rajtam, hogy azt se tudom, merre van előre, jött egy kicsit okoskodni.
– De igen! – válaszoltam magabiztosan, elrejtve a kételyt, hogy lehet, tényleg nem most kellett volna kipróbálni ezt. – Viszont évek óta vártam erre a pillanatra, ha már itt vagyok, akkor is megpróbálom.
Az érdeklődő megörült a hozzáállásnak, sok örömöt és kitartást kívánt. Beszélgetésbe elegyedtünk, én is megnyugodtam, hogy nem kioktatásról van szó. Egyszer csak váratlanul így folytatta:
– Ne csüggedjen, ha elsőre nem megy! Furcsa, hogy ezt mondom, de egy SUP-on állva éreztem eddig legközelebb magam Istenhez.

Meglepő volt ezt hallani. Magammal vittem a gondolatot, és azt hiszem, át is éltem később.

Az írás folytatása a Kötőszó blogon olvasható.