Ennyike! Van kérdés?

Véleménycserét, a gondolatok szabad áramlását vártuk az internettől, ehelyett valami egészen mást tapasztalunk, ha bemerészkedünk  a „kommentszekcióba”.

Pedig mennyire máshogyan kezdődött az egész! Azt hittük, itt a lehetőség a teret átugorva beszélgetni, egymást meghallgatni, véleményeinket egymáshoz csiszolni, az se baj, ha névtelenül, sőt annál jobb: személyes elfogultság nem befolyásol, csak a leírt gondolatok, az elmék csatája lesz a netes chatelés vagy a kommentelés...

Ezzel az izgalommal ültünk először oda a számítógép elé, amikor megtudtuk, hogy nemcsak nézhetjük, hallhatjuk a híreket, videókat, hanem mi magunk is hozzászólhatunk, és azt mindenki láthatja, sőt ki-ki ugyancsak hozzászólhat. Ma már ez természetes, de akkor! Micsoda hatalmas lehetőségnek látszott! Előttem egy film, egy zene, egy cikk, és lehetőségem van rá, hogy valakivel megosszam a róla szóló gondolataimat.

Korábban egyáltalán nem volt biztos, hogy akadt volna a környezetemben valaki, akit pont az érdekelt volna, ami engem, aki rákérdezett volna az adott kérdéssel kapcsolatos véleményemre. Most őszintén: biztos, hogy hirtelen találnál valakit magad körül, akivel el tudnál beszélgetni, mondjuk, a nyolcvanas évek elejének new wave zenéjéről vagy arról, hogy miért formálta át Babits a bibliai Jónás könyvének történetét? Hogy csak véletlenszerűen felemlítsek két témát a rengeteg közül, amely érdekel.

És íme, itt a megoldás: összeköt az internet ismeretlenekkel, akikről semmit nem tudok, nem befolyásol kinézetük vagy múltbéli dolgaik – egyetlen dolog fontos: a véleményük az adott témáról. Micsoda szabadság! Ezt vártuk az új lehetőségtől, a cseteléstől. A véleménycserét, a gondolatok szabad áramlását.

Bár ahogy visszagondolok, valami gyanús volt már a kezdet kezdetén. Képtelen voltam ugyanis alakot váltani, álnevet használni. Nem tudtam volna magamat eladni valaki egészen másnak, mint aki valójában vagyok, bár tudom, hogy sokan ezt élik meg szabadságnak: valaki mássá válni a virtuális világban. Én erre alkalmatlan voltam, eszembe sem jutott, hogy titkolnom kellene kilétemet.

Jó, vannak témák, amelyekről egy lelkész óvatosan kell, hogy véleményt nyilvánítson, én meg nem akartam magyarázkodni, de ez sem vitt rá arra, hogy álnéven írjak.

Az írás folytatása a Kötőszó blogon olvasható.