Kamaszok vs. idősek
Mit tehetünk a kölcsönös tiszteletért?
Bár mostanság hasít az interneten, én Korda György Reptér! című slágerét, de az egész életművet nem nagyon hallgatom. Apám korosztálya zenéjének érzem. Nem mentem el a koncertjére se. De a fiaim igen! És velük a fél osztály – tizenhat évesen! És ez a tény, hogy kamaszok énekelnek egy nagypapájuk korú énekes koncertjén, újra kell, hogy gondoltassa velünk azt, mit is hiszünk a generációkról, a nemzedékek kapcsolatáról. Mert valami megváltozott. Vagy amúgy is állandó változásban van.
Nekem különösen is izgalmas kérdés ez, mert három korosztállyal kell együtt dolgoznom: tizenéves fiaimmal és diákjaimmal, nyolcvan fölötti idősekkel egy szeretetotthonban és a magam közép-korosztályával a tanáriban. Nem csoda, hogy izgat a kérdés.
Az általános szemlélet az, hogy az ősi felfogás az idősek iránti tisztelet és az előttük való meghajlás. Igaz ez akkor is, amikor ők maguk nem föltétlenül méltók erre. Nóé például berúgott (1Móz 9,20–25), de azok a gyermekei lettek a pozitív hősök, akik eltakarták emberi gyarlóságát, nem az, amelyik kibeszélte, hogy lám, ilyen az apánk… A világ legtöbb részén az időslét egyben a tiszteletet érdemlő bölcsesség szinonimája is volt. A Biblia negyedik parancsolata tehát évszázadokon át érvényes volt.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.