Keresztény könnyűzene – az egyház leghatékonyabb eszköze

„Akkor tud tovább élni az egyház, ha megmaradunk hitben, és tudjuk egymást imádságban hordozni, tudunk egymásra és Jézus Krisztusra figyelni. A keresztény könnyűzene hatékony missziós, egyházi szinten is működő közösségteremtő eszköz” – vallja Jansik Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Gyülekezeti és Missziói Osztályának (Gyümi) könnyűzenei referense, akit a zenéhez való személyes kötődésén kívül arról is kérdeztünk, mit takar az egyházi középiskolásoknak szóló evangélikus könnyűzenei program, mi történik az E-hangműhelyben, és mi lehet a zene szerepe az egyház és a közösség életében.

– Mióta zenél? Az evangélikus egyháznak is van szerepe abban, hogy a mai napig zenével foglalkozik?

– Kisgyermekkorom óta szívtam magamba a zenét, belenőttem a zenélésbe. Gyülekezeti oldalról is komoly támogatást kaptam, a pilisi gyermekbibliakörben Keveházi Klári néni szerettette meg velem az éneklést. Később az ifiórák elválaszthatatlan része volt a közös zenélés. Elsőként furulyázni tanultam, később pedig a bátyám segítségével gitározni.

– Van néhány dala a Zarándokének című ifjúsági énekfüzetben, és az Izsóp ének- és zenekarral is szép eredményeket értek el. Több generáció is a kórus és zenekar által megismertetett énekeken nőtt fel, vált elkötelezett evangélikussá.

– A Zarándokének füzetnek valóban körülbelül a húsz százaléka a pilisi énekkarhoz, az Izsóphoz kapcsolható. Jelentős esemény volt a Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti ifjúsági világtalálkozója is, ekkor alakultak ki a finn–magyar testvérgyülekezetek és zenei kapcsolatok is. Ezek után bő tíz évvel jött az ismertebb időszak Koczor Tamással, amikor elindult az Izsóp nevű zenekar.

– Mikortól könnyűzenei referens a Magyarországi Evangélikus Egyházban, és milyen feladatai voltak az elmúlt időszakban?

– 2015 vége óta dolgozom könnyűzenei referensként. A tevékenységet illetően szabad kezet kaptam, de leginkább a meglévő hangszerparkkal foglalkoztam, hangosításokkal, hangtechnikával és az eszközök karbantartásával. Voltak olyan feladatok is, amiket az elődöm alakított ki, illetve a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó lebonyolításában is segítettem. Évek óta fő feladatomnak számít, hogy négy-öt gyülekezetbe járok hetente, majdnem mindennap gitározást tanítani, egyéni foglalkozásokat tartok az ott tanulóknak. Egymás után foglalkozom nyolc-tíz emberrel, sokszor estig. Ez számomra azért fontos, mert úgy érzem, hogy ezekben a gyülekezetekben a lelkészek segítségére lehetek a könnyűzenei vonal kialakításában. Ezenkívül vannak kissé rendszertelenebb feladataim is, a már említett hangosítási munkák, fesztiválok. Kialakítottunk az egyház Üllői úti székházának alagsorában egy stúdiót, ennek a megépítése mondható még a tanítás mellett állandó projektnek, mindig dolgoztam rajta egy kicsit. Ami a jövőt illeti, sajnos az a tapasztalat, hogy a gyülekezetekben fogyatkoznak az ifik, ez megnehezíti a dolgot. Mára a zenéhez való hozzáállás is megváltozott, kevésbé mernek énekelni az emberek, mert intim dolognak tartják, nem közösséginek. És aki fogékony lenne rá, azt is nehéz megtalálni az énekléssel, mert inkább mindenki zenét hallgat a saját fülhallgatójával.

Az interjú folytatása a Kötőszó blogon olvasható.