Nemcsak vallotta, hanem épületeiben is megfogalmazta evangélikus himnuszunk első sorát: Erős vár a mi Istenünk. Egyházunk egykori főépítészének gazdag életművét ismerhetjük meg egy 2022-ben megjelent, régóta várt, hiánypótló kötetből, amely akár kalauzul is szolgálhat a Sándy tervezte épületek felkereséséhez.
Mi a közös a zágrábi, illetve a budai Postapalota, a budapesti Móricz Zsigmond körtérhez közeli József Attila Gimnázium, a hűvösvölgyi Fébé diakonissza-anyaház, a kispesti, angyalföldi, diósgyőr-vasgyári, hatvani vagy a székesfehérvári evangélikus templom épületében? A legmeghatározóbb közös pont az építész személye és az ő mindenhol felismerhető stílusa.
A Holnap Kiadó Az Építészet Mesterei című sorozatában jelent meg a templomépítő Sándy Gyula (1868–1953) életművét ismertető reprezentatív monográfia, Bodó Péter munkája. A tervrajzokkal és fényképekkel gazdagon illusztrált könyv feltárja az építész életútját, szakmai közéleti pályafutását, megismerhetjük a Pecz Samu mellett pályáját kezdő Sándyt és a későbbi műegyetemi tanárt, szó esik az építész sajátos, egyben a magyarországi evangélikus templomépítészetet meghatározó stílusáról. A kötet bemutatja Sándy terveit és megvalósult épületeit, megtaláljuk épített műveinek áttekintő jegyzékét időrendben, publikációinak listáját, és nem hiányzik a kiadványból a bőséges bibliográfia és a személynév-mutató sem.
Művészek és mesterek
Sándy Gyula 1868. július 25-én született Eperjesen; édesanyja Jánosdeák Paulina, édesapja Sándy Gyula Károly festőművész; mindketten evangélikusok. A család több generációját is jellemezte a művészethez való kötődés: Sándy Gyula felmenői között találjuk Ferenczy Istvánt, a klasszicista szobrászt, az építész veje pedig id. Konok Tamás fotóművész, unokája Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész (1930–2020).
Sándy hároméves volt, amikor a család Budapestre költözött. A leendő építész már a budai evangélikus elemi iskolában kezdte meg tanulmányait. Mint a feljegyzések tanúsítják, már ifjúkorában büszkén vallotta meg evangélikus hitét.
Egyetemi tanulmányait a Királyi József Műegyetem építészmérnöki szakán kezdte meg 1886-ban. Oktatói olyan építészek voltak, mint Pecz Samu, Steindl Imre, Hauszmann Alajos és Czigler Győző. Tanulmányait elvégezve 1891-ben kezdett Pecz Samu mellett dolgozni az egyetemen tanársegédként, illetve Pecz saját irodájában is. Első feladata a Budai Református Egyházközség templomépítési tervpályázatának segítése volt. 1914-től 1938-ig a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Épület-szerkezettan Tanszékének tanára, 1922 és 1924 között az egyetem építészmérnöki kara mérnök- és építészosztályának dékánja.
Sándy Gyula evangélikussága nemcsak épületeiben, hanem életútjában is tetten érhető. Amint Bodó Péter írja: „1891-től a Budai Evangélikus Egyházkerület jegyzője, 1906-tól gondnoka, 1924-től pedig felügyelője volt, de haláláig megmaradt tiszteletbeli felügyelőnek. 1926-tól az Üllői úti Luther Diákotthon kormányzóbizottságának elnöke volt, 1931-ben Nagytarcsán a lelkész elnöktársa lett. Rákoskeresztúron szintén felügyelőnek tekintették, ugyanakkor a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem (MEE) főépítészi tisztét is betöltötte, 1943 után pedig az MEE Egyházművészeti Tanácsa Építészeti Osztályának vezetője lett. Tagja volt a budapesti egyházmegye és a bányai egyházkerület presbitériumának, számvevőszékének és az egyetemes közgyűlésnek is.”
Köz- és magánépületeket is tervezett. Iskolák, kultúrpaloták, kórházak, posták, bérházak és természetesen templomok nőttek ki a földből tervei alapján. Legismertebb épületei a budai Postapalota, a győr-nádorvárosi evangélikus templom és a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karának soproni épülete. Eredményes pályafutás után, 1953. június 12-én hunyt el.
A budai Postapalota épülete (1923–1926)
Görögkereszt modern szerkezettel
Az építész elképzelése az ideális evangélikus templomot illetően mesterének, a szintén evangélikus Pecz Samunak a megközelítéséből táplálkozik. Középpontos templomoknál a görögkereszt formát használta. Mindig törekedett arra, hogy korszerű mérnöki szerkezeteket alkalmazzon, ugyanakkor a kivitelezésben zseniálisan ötvözte a modernséget a hagyománnyal.
A Sándy-templomok belső térkialakításában a praktikum mellett a következetes letisztultság figyelhető meg. A kötet így ír erről: „A templomteret [Sándy] véleménye szerint úgy kell kialakítani, hogy minél kevesebb zavaró elem legyen benne, ami esetleg elterelné a hívők figyelmét a liturgiáról.” Szerencsés, ha a templom maga is egy erős várat formál, és jellegzetesség a homlokzaton olvasható „Erős vár a mi Istenünk” felirat is.
Az 1940 májusában felavatott, végső berendezésével csak a háború után, 1967-ben elkészült győr-nádorvárosi templomról Bodó Péter megállapítja: „Sándy Gyula utolsó nagyszabású temploma, melyben egyesült a számos korábbi építkezésénél szerzett tapasztalat, azok legjobban sikerült elemeit forrasztotta itt egybe.” Az építész görögkereszt alaprajzú, homlokzati középtornyú, kívülről nyerstégla borítású temploma többfunkciós épületegyüttest alkotott. A templomtér alatti pincetérben a kiszolgálóhelyiségeken túl helyet kapott a gyülekezeti terem, sőt színpad is. A pincerész helyiségeinek a templomtértől független bejáratuk is van. A karzattal együtt több mint ötszáz ülőhelyes, vasbeton pilléreken nyugvó templomtér kialakításánál Sándy a korábbi templomokhoz hasonlóan figyelt arra, hogy mindenhonnan látni lehessen az oltárt és a szószéket.
A letisztult templomtérben több díszítőelemet is találunk. Kiemelendő közülük a szentély falán és a karzatok mellvédjén végigvonuló hetvenkét keresztény szimbólum. Az oltárt díszítő feszület és a hat kovácsoltvas gyertyatartó Schima Bandi iparművész alkotása, míg az angyali híradást ábrázoló, az oltártér melletti falba helyezett vörösréz dombormű Borsos Miklós munkája. Ugyancsak Borsos műve a vörös márványból készült keresztelőmedence, melynek érdekessége, hogy a medencét tartó négy evangélistát az alkotó a kor híres művészeiről – Barcsay Jenőről, Egry Józsefről, Kodály Zoltánról és önmagáról – mintázta. A medence vörösréz fedőlapján Jézus megkeresztelésének jelenete látható.
A kispesti és a székesfehérvári evangélikus templom
Megmentett kövek és kazetták
Bár örömmel mutatnánk be például Nagytarcsa, Budafok, Rákosliget vagy Sződliget evangélikus templomát, itt most egy olyan Sándy-épületről emlékezünk meg, amely a 20. század megpróbáltatásainak is szimbóluma lehet.
A mátyásföldi evangélikus, illetve a református gyülekezet 1933-ban megállapodott, hogy közös templomot építenek, a terv azonban nem vált valóra; végül a külön templom mellett döntött a két felekezet. Sándy az evangélikusoknak téglával burkolt templomot tervezett, a főhomlokzaton nagy körablakkal. Az épület alapkövét 1943. július 11-én tették le; 1944 őszére már tető alatt volt, csupán a nyílászárók hiányoztak, amikor a szomszédos házat bombatalálat érte, és a templom is kisebb károkat szenvedett. A kazettás mennyezetű templomot végül 1949-ben szentelték fel.
A közösség nem használhatta hosszan az új istentiszteleti helyét, ugyanis az Erzsébet-ligetet, ahol a templom állt, az országot megszálló szovjet csapatok vették birtokukba. Innentől kezdve az épület romlásnak indult, és 1964-ben le is bontották. A gyülekezet azonban nem hagyta, hogy a templom teljesen megsemmisüljön: a kövekből újat építettek, valamint a kazettás mennyezetet is megmentették. (Utóbbiról kiváló könyv jelent meg Igéző jelek – Keresztény szimbólumok és magyarázataik Luther-idézetekkel címmel Boda Zsuzsa szerkesztésében, a Luther Kiadó gondozásában. A kötetből megismerhetjük a kazettákon látható szimbólumokat és a jelentésüket is.)
Bodó Péter nagy ívű monográfiája hozzájárul ahhoz, hogy Sándy Gyula építészeti munkássága ne csak a 20. századi magyar építészettörténetben járatosak számára legyen ismert, hanem a köztudatban is a megérdemelt helyére kerüljön. Ezenkívül arra is alkalmas, hogy kalauzként forgassuk, ha felkeresnénk a Sándy-épületeket, közöttük az evangélikus templomokat és az azokat használó közösségeket is.
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. december 18 – 2023. január 1–i 87. évfolyam 49–50. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
