Hogyan prédikáljunk, ha nem vagyunk az igazság birtokában? Mi az igehirdető szerepe Isten igazságának megismerésében és megismertetésében? Milyen nyelvezet segítheti mindezt? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket jártak körbe a Societas Homiletica társaság tizenötödik nemzetközi konferenciájának résztvevői augusztus 12. és 17. között Budapesten.
Gyakorlati teológiai professzorok és a homiletikának, az egyházi szónoklattannak, az igehirdetés elméletének a kérdései iránt elkötelezett egyetemi oktatók érkezek a világ minden tájáról a magyar fővárosba, hogy az igehirdetés és az igazság összefüggéseiről hallgassanak előadásokat. A Societas Homiletica társaság kétévente megtartott nemzetközi konferenciájának ebben az évben a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Károlyi–Csekonics-palotájának épülete adott otthont. Az alkalom fő szervezője Literáty Zoltán, a KRE Hittudományi Karának docense volt.
Megismerni és megismertetni
A konferenciára szóló meghívó szerint az igazság keresése és az igazság hirdetése a prédikáció számára alapvető küldetésétől elválaszthatatlan feladatok. Mégis, a homiletika aktuális kihívásait kutató teológusok úgy látják, az egyházban, a teológiában és a társadalomban is egyre megosztóbbá válik az a kérdés: mit is tekintünk igazságnak? Az úgynevezett „igazság utáni korszakban” és az álhírek világában kihívást jelent Isten igazságának és annak a Jézusnak az örömhírét hirdetni, aki ezt mondja magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (Jn 14,6). Ezt a kihívást egyrészről jellemezheti az, hogy az egyértelműség utáni vágyakozásban az igazságot túlságosan egyszerű kijelentésekre redukáljuk, másfelől veszélyt jelenthet az is, ha az igazság teológiai összetettsége olyan erőtlen prédikációkhoz vezet, amelyek hatástalanok maradnak a világban megjelenő hazugságokkal szemben.
A pilátusi kérdés – „Mi az igazság?” (Jn 18,38) – lelki, teológiai és homiletikai kihívásként áll az igehirdetők előtt. Amikor Pilátus feltette ezt a kérdést, maga az igazság állt előtte. Krisztusban az igazság kapcsolati és dialogikus. Ennek megfelelően az igazságra törekvő igehirdetés az életünk csekély valóságából és globális világunkból kiindulva mindig a nagyobb, rajtunk kívül lévő valóság megismerése felé törekszik.
A konferencia középpontjába három kérdést állítottak a szervezők. Egyrészt: miként prédikálunk, ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk az igazság birtokában, de hisszük, hogy az igazság megmutatkozik Isten aktív jelenlétében a világban és Isten végső eljövetelében? Teológiai szempontból az eszkatológia (az ígéret, hogy az igazság kinyilatkoztatásra kerül) és az ökonómia (a mindennapi élet és a munka tényszerű valósága) kritikai kapcsolódásának vizsgálatára szükséges törekednünk.
Másrészt: ki az igehirdető, és mi a szerepe abban, hogy bár az egyház törekszik Isten igazságának megismerésére, mégsem nála van az igazság, hanem Istennél. Az egyház azonban nem maradhat szótlan, hanem hirdetnie kell a rajta kívül létező, Krisztusban megismerhető igazságot. Ezzel összefüggésben az alázat, a hitelesség, a bátorság és az igehirdetői karizma kérdéseit kívánták vizsgálni.
Harmadrészt pedig arra akartak koncentrálni, hogyan prédikáljunk az „igazság utáni korban”, amelyben a nagy, gyakran elnyomó narratívák ugyan már elvesztek, mégis mély vágyakozás él az emberekben az életünknek utat mutató történetek iránt. Hogyan kezeljük a „tényeket” és az „érzelmeket” igehirdetéseinkben? Milyen nyelvezet – költői, metaforikus, kapcsolati vagy mitikus – segíthet bennünket a helyes arányok megtalálásában?
Igazságkeresés a változó világban
A konferencia előadásai és beszélgetései az igehirdetés igazságkeresését a bennünket körülvevő világ változásai között igyekeztek megragadni. Sam Wells, londoni Kingʼs College kutatóegyetem keresztény etikát oktató vendégprofesszora, Serene Jones, a New York-i Union Teológiai Szeminárium elnöke, Srdjan Sremac hittudós, az amszterdami Vrije Egyetem Vallás- és Teológiai Karának adjunktusa és Lisa L. Thompson, az amerikai Vanderbilt Egyetem docense a főelőadásaikban az igehirdetés mai megvalósulását, formálódását, a traumamegtapasztalások igehirdetésekben való feldolgozását, valamint az igehirdetést mint találkozást és tapasztalatot vizsgálták.
Az előadások és a résztvevők által tartott kiscsoportos prezentációk mellett fontos szerep jutott a mindennapok közös istentiszteleti és igehirdetési gyakorlatának. A Kálvin téri református templomban lezajlott nyitó istentisztelet igehirdetésének szolgálatát e sorok szerzője, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa végezte. A konferencia három napján a napindító istentiszteleteket pedig a józsefvárosi evangélikus gyülekezet Szentkirályi utcai templomában tartották, így a jelenlévők betekintést nyerhettek evangélikus egyházunk országos irodájának életébe és munkájába is.
Gyülekezetlátogatások
A konferencia ideje alatt, vasárnap délelőtt a résztvevők evangélikus és református gyülekezetekbe látogattak. A józsefvárosi evangélikus gyülekezet Mandák-házába érkező csoportot Alexander Deeg, a Lipcsei Egyetem gyakorlati teológiai professzora és a Societas Homiletica társaság elnöke vezette. Bolba Márta lelkész és gyülekezete megható vendégszeretettel fogadták az érkezőket, akik az úrvacsorai istentiszteleti közösség megtapasztalása és a közösséget tovább erősítő közös ebéd mellett információt kaphattak a gyülekezet életéről, szolgálatáról és az ukrán menekültek megsegítésének feladatairól és lehetőségeiről.
A Societas Homiletica társaság tagjai nagy érdeklődést mutattak a helyi gyülekezet közéleti szerepvállalása és ennek teológiai reflexiója iránt, és kérdéseket tettek fel a közösségépítés új kihívásaival és a gyülekezeti tagok sokrétű, elkötelezett feladatvállalásaival kapcsolatban.
* * *
A Societas Homiletica társaság a következő konferenciáját Svédországban tartja. A budapesti konferencia (és az előző konferenciák) homiletikai előadásainak anyagai a honlapon elérhetők.
