A nemzetközi evangélikus–pünkösdi párbeszéd bizottságának ötödik ülését tartották szeptember 23–29. között az Amerikai Egyesült Államokban. A klasszikus pünkösdi egyházak képviselői és a genfi központú Lutheránus Világszövetség küldöttségének tagjai a Kalifornia állambeli Pasadenában a 2016–2022 között zajlott bizottsági munka záródokumentumát vitatták meg és készítették elő a két felekezet vezető testületei számára. A bizottsági ülésen régiónkat dr. Gáncs Tamás kelenföldi parókus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatója – e sorok írója – képviselte, akinek megbízatása ezzel a találkozással befejeződött.
Az első reggelen, a nyitóáhítat után a személyes találkozásokból fakadó öröm dominált, hiszen három éve nem gyűlhettek össze a nemzetközi csapat tagjai. Az eredetileg 2020-ra tervezett záróalkalmat többször is el kellett halasztani a pandémia miatt, így különösen is sokat adott mindenkinek a személyes és hivatalos bejelentések, bizonyságtételek sora, amelyekben lehetőség nyílt megosztani a többiekkel a mögöttünk álló három év egyházi, gyülekezeti, családi tapasztalatait.
Jómagam is megtettem ezt részletesen, átadva Fabiny Tamásnak, egyházunk elnök-püspökének és Pataky Albertnek, a Magyar Pünkösdi Egyház elnökének – akivel a találkozó előtt egyeztethettem telefonon – szeretetteljes köszöntését. Beszámoltam mindkét magyarországi egyház kihívásairól és örömeiről, az Ukrajnából érkezett menekültek megsegítéséről, illetve gyülekezeti helyzetképet is festhettem, rámutatva az előttünk álló nehézségekre is – különös tekintettel az energetikai válságra és az abból következő állami és egyházi megszorító intézkedésekre.
A bizottság célja alapvetően a több mint harmincoldalas, kilencvenöt paragrafusból álló hivatalos közös záródokumentum mondatról mondatra való végigtárgyalása volt. Az élénk teológiai diskurzust napi három szünet szakította félbe, amelyeken lehetőség nyílt a személyes életünket érintő kérdésekről is eszmecserét folytatni, hihetetlen magasságokat és mélységeket is megjárva.
A vasárnap fénypontja természetesen a közös istentisztelet volt: pünkösdi vendéglátóink a Church of God in Christ (Isten Egyháza Krisztusban) felekezet délelőtti alkalmára vittek el minket Los Angeles második legnagyobb – nyolcezer férőhelyes –, a város nyugati részén álló templomába (West Angeles Cathedral). Nagyon sokszínű gyülekezetben élhettük át Isten szeretetének ünnepét. A közel kétórás liturgia minden szempontból (test-lélek-szellem) megmozgatott minket: a dinamikus, minőségi zene, a kortárs szövegek, az őszinte imádságok, a nagyon erős igehirdetés és a végtelenül szeretetteljes fogadtatás mind-mind fontos elemei voltak a délelőttnek. Feltöltődve, lelkesen, Lélek-teljesen vehettünk részt aznap kora délután a közös ebéden az angyalok városának mexikói negyedében.
A párbeszédbizottságot – amelynek a pasadenai Fuller Teológiai Szeminárium adott otthont – a zárónapon személyesen köszöntötte Amos Yong malajziai–amerikai pünkösdi teológusprofesszor, a szeminárium dékánja.
Az utolsó napra elkészült a hivatalos dokumentum, és az összes jelen lévő bizottsági tag elfogadta mindkét felekezetből. A protokoll szerint a Lutheránus Világszövetség négy nyelven publikálja az anyagot, majd előterjesztésre és elfogadásra javasolja a 2023-as krakkói nagygyűlés számára. A tervek között szerepel a közös munka folytatása 2024-től, ha erre a lutheránus és a pünkösdi oldalról is igent mondanak a vezető testületek.
Ami biztos: az előző hat évben is megerősödhetett bennünk, hogy sokkal több minden köt össze minket, mint ami elválaszt(hat) egymástól. Ebben a meggyőződésünkben biztos alapot adott számunkra az igei vezérvonal (Lk 4,18–19), Jézus názáreti beszédének részlete; ebben Jézus Ézsaiástól idéz, és evangéliumot hirdet.
Baguio City (Fülöp-szigetek), Wittenberg, Santiago de Chile, Antananarivo (Madagaszkár), Pasadena. Öt város, öt találkozás, amely megerősített abban, hogy ezt a jézusi felszabadító örömhírt milyen sokféleképpen meg lehet szólaltatni a Lélek segítségével. Olyan küldetés ez, amelyet a két felekezet közösen tud képviselni, sőt a különbözőségek mellett is bátran keresheti a közös utat, a közös úitársakat.
A pasadenai találkozás – amely úrvacsorával ért véget – intenzív néhány napja örökre emlékezetes marad számomra. Újra csak rámutatott arra, amit a Lutheránus Világszövetség alaptézisként bátran vall: evangélikusnak lenni annyit tesz, mint ökumenikusnak lenni. Áldásokban gazdag együttlét volt, sokszor élhettük át a legváratlanabb pillanatokban is: az Úrnak Lelke velünk volt.
