Az 1947-ben megalakult Lutheránus Világszövetség múltjáról és jelenéről tartott filmvetítéssel összekötött szubjektív előadást Fabiny Tamás a Magyarországi Luther Szövetség és az Evangélikus Országos Gyűjtemény közös rendezvényén június 30-án az Evangélikus Országos Múzeumban.
A jelenleg kilencvenkilenc országban száznegyvennyolc evangélikus tagegyházat számláló, több mint hetvenhétmillió evangélikust képviselő Lutheránus Világszövetség (LVSZ) múltját és jelenét mutatta be előadásában Fabiny Tamás. Az elnök-püspök személyes érintettségéről is beszélt, hiszen 1982 és 1984 között az LVSZ budapesti ifjúsági világtalálkozója nemzetközi előkészítő bizottságának volt tagja, 2010 és 2017 között a szervezet alelnöki tisztét is betöltötte, továbbá mint a Duna Televízió vallási szerkesztője több adást is készített az LVSZ életéről.
A világszövetség szellemisége négy alappillérre épül – emelte ki Fabiny Tamás. Ezek a szükségben levők megsegítése; a közös erőfeszítések a teológiában; az ökumené szellemiségében megfogalmazott egységtörekvés, amely a tagegyházak közötti megbékélt sokféleség eszméjét is magában foglalja; valamint a misszió iránti közös elköteleződés. Az előadó hangsúlyozta, hogy ezek az alappillérek mind lényegesek, a kezdetektől meglévő sarokkövek. A teológiai munkát érdemes az első helyre tenni, hiszen a többi szolgálati és együttműködési út ezekből a biblikus alapú, építő, Krisztus-központú párbeszédekből alakulhatnak ki.
Nem előzmények nélkül
Az LVSZ 1947. július 1-jei megalakulása előtt már számos, évtizedes múltra visszatekintő, a közösség keresését célzó kapcsolat volt a különböző nemzetek evangélikus felekezetei között. Ezek közül is kiemelendő, egyben az LVSZ előzményének tekintendő az Evangélikus Világkonvent, amely 1923-ban tartotta első összejövetelét a németországi Eisenachban. A közeledést azonban a második világháború megakasztotta, így az LVSZ alapító találkozója csak a háború után valósulhatott meg egy semleges államban, Svédországban, Lund városában.
A kezdetben negyvenhét tagegyházat magába foglaló LVSZ létrejöttének célja alapvetően a sokféle nemzeti hagyományra tekintettel levő, azonban a teológiai alapokat egységesen szemlélő, igehirdetésében mindvégig Krisztus-központú, a lutheri elvek szerinti teológiai látás sokszínűségét biztosító, az evangélikus értékek és hitvallások mentén hitvalló nemzeti evangélikusság összegyűjtése és világszintű képviselete.
A lundi találkozóval kapcsolatban Fabiny Tamás több érdekességet is kiemelt. Elsőként a világszövetség alelnökének választott Ordass Lajos püspök meghatározó személyiségére hívta fel a figyelmet. „Mivel politikai okok miatt a magyar delegáció nem utazhatott Lundba, ezért külföldön tartózkodó teológusok és teológushallgatók tudtak egyházunktól jelen lenni a történelmi pillanatban” – mondta az elnök-püspök.
Ordass Lajos a Svédországban ösztöndíjon lévő Pósfay Györgyöt bízta meg, hogy vegyen részt a találkozón. Fabiny Tamás elmondta, hogy Pósfay egészen a kilencvenes évekig minden világgyűlésen részt vett, és lehetőségei szerint képviselte tagegyházunk érdekeit is. A megalakulás történelmi körülményeiről Fabiny felidézte: „A második világháború után az LVSZ minden hetedik tagja menekült volt.” Ez is indokolta, hogy a szükségben lévők megsegítése, a diakóniai szolgálat a kezdetektől meghatározó tevékenysége az LVSZ-nek.
Világgyűlés Budapesten
A Magyarországi Evangélikus Egyházat tekintve a legmeghatározóbb világgyűlés az 1984-es volt. Nemcsak azért mondhatjuk ezt különlegesnek, mert Magyarország adott otthont az LVSZ-tagegyházak delegációinak, hanem azért is, mert minderre a rendszerváltás előtt kerülhetett sor. Sőt a világgyűléshez ifjúsági nagygyűlés is csatlakozott.
Fabiny Tamás filmrészletek vetítésével és személyes történetek felelevenítésével szemléltette, miként valósulhatott meg a nagy létszámú, a hazai evangélikusságot valóban felpezsdítő összejövetel. Ezekből csupán néhány érdekességet említünk. A világgyűlés résztvevőinek egy csoportja elment Ordass Lajos püspök sírjához, és ez alkalommal Káldy Zoltán püspök is jelen volt, és lerótta kegyeletét. Az LVSZ tagjai felfüggesztették az apartheidet támogató tagegyházak tagságát. Döntöttek arról is, hogy a gyűléseken és a különböző bizottságokban, vezetői tisztségekben minimum húsz százalék legyen a fiatalok és negyven százalék a nők aránya. Ekkor írta meg és tette nyilvánossá nyílt levelét Dóka Zoltán lelkész. Káldy Zoltánt a világgyűlés az LVSZ elnökévé választotta; e tisztségét 1987-ig töltötte be. A budapesti nagygyűlés sajtótörténeti esemény is volt, ugyanis ekkor közvetített először élőben – pontosabban kisebb időeltolódással – istentiszteletet a Magyar Televízió.
Néhány szóban a jelenről
Az előadó kiemelte, hogy az LVSZ az alapelveit tekintve egységes, azonban számos kérdésben teret ad a nemzeti teológiai sokszínűségnek. Fabiny Tamás e szempontból beszélt a megbékélt sokféleségről.
„A lutheránus családon belül is sokfélék vagyunk, de ezen sokféleségben harmóniát kell teremteni. Akár az Ágostai hitvallás szerint, melynek hetedik cikkelyében szerepel, hogy »az egyház pedig a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Az egyház valódi egységéhez elegendő egyetérteni az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában.« A sokszínűség így az egyházon belül megőrizhető.”
Példaként a nők ordinációjának kérdését említette az előadó. Míg egyházunkban idén emlékezünk arra, hogy ötven éve ordinálták az első nőt [Kovács Etelkát az Evangélikus Élet ez évi 25–26. számában kértük emlékeinek a felidézésére A hasonlótól az igazi Luther-kabátig címmel – a szerk.], addig Lengyelországban 2021-ben került sor az első női lelkész felszentelésére.
Az LVSZ következő világgyűlésének 1984 után ismét közép-európai város, a lengyelországi Krakkó ad majd otthont 2023-ban.
