Mit jelent evangélikusnak lenni? Hogyan élhetjük meg lutheránus identitásunkat a hétköznapokban? Mitől válik egy hagyomány – legyen akár több száz éves vagy éppen most kialakuló – sajátunkká? A Kötőszó Live Evangélikusok vagyunk – hagyományokat teremtünk című epizódjában felekezetünk jellegzetességei és szokásai, régi hagyományok továbbélése és újak születése áll a fókuszban.
A Kötőszó Live a Magyarországi Evangélikus Egyház beszélgetéssorozata, amelyben az evangélikusság különböző aspektusait járjuk körül. Az eseményre készülve – egyfajta felvezetésként, prológusként – a beszélgetőket kérdeztük egy-egy villáminterjú keretében. Másodikként Szlaukó-Bobál Orsolya, a Ceglédi Evangélikus Egyházközség lelkésze válaszolt szerkesztőségünk kérdéseire.
– Mit jelent az ön számára személyesen evangélikusnak lenni?
– Számomra evangélikusnak lenni azt jelenti, hogy szabadon megélhetem a keresztyén hitemet. Evangélikusnak lenni azt is jelenti, hogy híd lehetek felekezetek között, hiszen egyházunk a hagyományokat megőrizve mindig képes volt haladni és megújulni, úgy, hogy közben óvta magát a szélsőségektől. Talán a legjobban azt szeretem – remélem, hogy nem botránkoztatok meg senkit –, hogy a történelmi egyházak között mi vagyunk a „legkönnyedebb” felekezet.
– Mit tapasztal, hogyan fogadják egy társaságban, amikor kiderül, hogy egyházunkhoz tartozik?
– Alapvetően evangélikus, illetve keresztyén közösségekben mozgok, ahol ez magától értetődő, de egyetemista koromból vannak tapasztalataim. Az ELTE klasszika-filológia szakára és néprajz szakra is jártam. Amikor ezekben a közösségekben kiderült, hogy evangélikus vagyok, akkor általában – aki el tudta helyezni ezt a felekezetet – rögtön mondták, hogy de jó, az evangélikusok „jó fejek”.
– Ön szerint mi felekezetünk legismertebb evangélikus hagyománya, szokása vagy jelképe?
– Természetesen ami elsőre eszembe jut, az a Luther-rózsa, de ezt már a lelkészi énem mondja. Viszont ha a gyerekkoromra gondolok, akkor rögtön a húsvét hajnali istentisztelet és az azutáni közös reggelik, a kakaó és a kalács jut eszembe. Napfelkeltekor összegyűltünk az istentisztelet után a gyülekezeti teremben, ahol együtt ettünk. Ez a mai napig maradandó és meghatározó emlék számomra. Ami még gyermekkoromból nagyon elevenen él bennem, az a konfirmációm, az áldó igém és az áldás. Akkor éreztem életemben először, hogy a hitnek súlya van.
– Néha meglepő helyeken is találkozhatunk az evangélikussággal vagy evangélikusokkal. Önnek is volt ilyen tapasztalata, élménye?
– Amikor Amerikában voltam két barátnőmmel, és láttunk ottani gyülekezeteket, illetve a chicagói Luther Kiadót, akkor belém hasított az érzés, hogy milyen különleges az ő evangélikusságuk itt, messze az óceánon túl. Mennyire hasonló és mégis különböző! Szabadabb, kötetlenebb.
– Ha röviden kellene megfogalmaznia, ön szerint milyenek vagyunk mi, evangélikusok?
– Mi, evangélikusok olyanok vagyunk, mint a kovász. Kevesen vagyunk ugyan, de nélkülünk nem kelne meg a kenyér.
* * *
Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk 2022. január 18-án 18 órától az online beszélgetésre az egyház Facebook-oldalán!
A Kötőszó Live első része Evangélikusok vagyunk – a közösségért dolgozunk címmel, a második epizód pedig Evangélikusok vagyunk – segítő kezet nyújtunk címmel érhető el az MEE YouTube-csatornáján.
A Magyarországi Evangélikus Egyház a Kötőszó Live sorozat mellett az Evangélikusok vagyunk. És te? kampánnyal is a 2022-es népszámlálásra és a vallás, felekezeti kérdés megválaszolásának fontosságára hívja fel a figyelmet.
