A szélsőségesek elenyésző kisebbségben vannak Nyugat-Európában, csak ők a leghangosabbak, provokálnak, és ezzel lejáratják az egyházat – jelentette ki lapunknak Gáncs Péter nyugalmazott evangélikus püspök. Szavai szerint a nyugati szélsőség ugyanakkor itthon elkerülhető, csak tartani kell a fő irányt, ami Krisztusé. Gáncs Péter beszélt arról az örömteli folyamatról is, amelynek keretében itthon, az evangélikus egyházban új gyülekezeteket plántálnak, másokat újjászerveznek.

– Közel ötven éve, 1974-ben avatták lelkésszé, azóta felnőtt legalább két generáció. Milyen irányba változott az eltelt évtizedek alatt a világ, Európa és benne Magyarország?
– Amikor lelkész lettem, a Nyugat a vágyott szabad világot jelentette a számunkra. Aztán a nyolcvanas évek közepén, amikor már oldódott a helyzet, személyes élményeket is szerezhettünk Európa nyugati és északi felében. Meglepetést jelentett, hogy az egyházhoz való hűség, kötődés nálunk gyakran nagyobb volt, mint Európa fejlettebb részein. S ez főképpen igaz volt a falvainkra. Magam 1981 és 1997 között Nagytarcsán szolgáltam, ahol nagyon erős volt a híveink kötődése. Ehhez képest, bár Nyugaton az egyházi intézmények jobban fel voltak szerelve és érezhetően magasabb volt az életszínvonal, lelki értelemben nem tapasztaltam lemaradást. Nem éreztem ott azt, hogy most vagyok keresztény Nyugaton, ahonnan majd utazok haza a pogány Keletre, Magyarországra.
– S mi történt az azóta eltelt évtizedekben?
– A német és skandináv lelkészek olykor rácsodálkoznak: „Ti iskolákat vesztek át, mi éppen most adjuk vissza az intézményeket, mert azok fenntartása nem az egyház dolga.” Úgy tűnik, Európa élő lelkiismerete lehetünk, hogy vegyük komolyan a keresztény értékeket. Fontos azonban, hogy ne oktassuk ki a Nyugatot. Jó, ha mi is a saját házunk táján söprögetünk.
A templomaink, hogy finoman fogalmazzak, nincsenek teljesen kihasználva, és a megkötött házasságok fele válással végződik. Ez azért elgondolkodtató. A szabadságot mi is sokszor félreértettük, és félre is értjük. Meg kellene találnunk a szabadság igazi tartalmát, ami Nyugaton részben elveszett. Sajnos mi sok tekintetben ezt az üres szabadságot vettük át. Meg kell értenünk, hogy valamire vagyunk szabadok, és nem szabad mindent kirúgnunk magunk alól és menni a saját fejünk után!
Az interjú folytatásában IDE kattintva olvasható.