A béketeremtés és békéltetés teológiai megközelítéseiről, a sebek feldolgozásáról és a kiengesztelődésről is szó esett A háború és a béke a Bibliában címmel az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Keresztény–Zsidó Tanács által közösen szervezett november 24-i konferencián. Az evangélikus teológián tartott tudományos ülésen a jelenlévők megemlékeztek a száz éve született Schweitzer József országos főrabbiról is.
„Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítelek” – idézett köszöntőjében Csepregi Zoltán Ézsaiás könyvéből (Ézs 49,8a). Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rektora rámutatott: „Ahogyan a Biblia lapjain váltakoznak a kegyelemnek és a kegyetlenségnek a napjai, a fogságnak és a szabadulásnak az idői, ugyanúgy a jelen életünkben is ezt a váltakozást figyelhetjük meg.” A Szentírás üzenete szerint a normalitás mindig a kegyelem. Csepregi Zoltán kitért arra, hogy tartozhatunk különböző felekezetekhez és közösségekhez, mégis „mindannyian az Örökkévalónak a megsegítettjei vagyunk”.
„A béke az igazságosság jelenléte” – emelte ki a második vatikáni zsinat Gaudium et spes [Öröm és remény] kezdetű dokumentumára hivatkozva Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa. Utalt Ferenc pápa egyik, Úr városában elhangzott tanítására – a római katolikus egyház feje ebben arra szólított fel, hogy „legyünk a béke kézművesei” –, így mutatott rá, hogy mai korunk háborús konfliktusai között közösségi és egyéni felelősségünk van. Ennek értelmében mind a keresztény felekezetek, mind a zsidó közösségek vezetőinek újra kell gondolniuk a békekeresés útját. Hozzátette: tudja, hogy ez nem fog megtörténni egyik pillanatról a másikra, és hosszú utat kell bejárni hozzá, de a legfontosabb: „törekedni kell rá, akarni kell a békét” – mondta Michael Wallace Banach.
Az isteni igazság keresése
Az ember által elképzelt egyéni igazságnak, a közösségi igazságnak és az Örökkévaló örök igazságának kérdése állt Radnóti Zoltán A kétfajta igazság elve a talmudi irodalomban című előadásának fókuszában. A főrabbi – többek között – Nóé, Mózes és Jákób történetén keresztül nemcsak az emberi esendőségre mutatott rá, hanem azt is érzékeltette, hogy az igazságkeresés első állomása az, ha az ember önmagán belül kezdi kritikusan keresni az igazságot.
„Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él” (Hab 2,4) ige alapján Radnóti Zoltán elmondta, hogy egyéni és közösségi szinten is úgy jutunk közelebb a minket meghatározó kérdések valóságához, ha nem a saját igazságunkat keressük, hanem Istenét.
A főrabbi a vallási bíróságok kapcsán a felelősség megosztására, a szellemi igényességre, a szakértelemre, a konszenzuskeresésre és a párbeszédre mutatott rá, valamint megállapította, hogy ott a párhuzamos igazságok helyett a közösségi igazság fogalmazódik meg.
Egyenlőtlenségek helyett alázat
Isten rendjéről, az isteni rend keresésének hiányáról és mai korunk égető kérdéseiről szólt Székely János a Miért csak az igazságra épülhet fel tartós béke? című előadásában. A Keresztény–Zsidó Tanács elnöke, szombathelyi katolikus megyés püspök elmondta, hogy az ószövetségi sálom, azaz béke szó alapjelentése a teljesség. Ez azt is jelenti, hogy a béke nem pusztán annyit jelent, hogy éppen nincsen háború. „Igazi béke akkor lesz a világban – fogalmazott –, ha a nemzetek és a hatalmasok szíve is tele lesz igazságossággal, jóakarattal, nagylelkűséggel.”
A felvilágosodás korától az isteni, objektív igazságot sokan lecserélték az egyéni vagy közösségi szubjektív igazságokra. „A modern ember nem megismerni akarja a valóságot és az igazságot, hanem használni akarja a világot, lehetőleg korlátok nélkül” – állapította meg Székely János, hozzátéve, hogy ez megmutatkozik korunk gazdasági, energiafogyasztási és társadalmi igazságtalanságaiban is.
Váljunk béketeremtőkké
Jézus a feltámadása után kétszer is úgy köszöntötte tanítványait: „Békesség nektek!” (Jn 20,19c.21c) Ez a mozzanat is jól ábrázolja, mennyire nehéz a béke megteremtése – mutatott rá A béketeremtés boldogsága és kihívásai – A háború és a béke protestáns teológiai megközelítései című előadásában Khaled A. László. A metodista szuperintendens kifejtette: Jézus a Hegyi beszédben arra hívja követőit, hogy a béketeremtésben is váljanak Isten munkatársaivá (Mt 5,9), ugyanakkor az emberi igyekezettel létrehozott vagy kikényszerített béke lehet igazságtalan is, „ami magában hordozhatja akár újabb feszültségek kibontakozását is”.
Lehajolni a másikhoz
Az üdvösség és kegyelem meghatározásának nehézségére, egyben kockázatára hívta fel a figyelmet Az igazságosság és béke törékenységében rejlő erő című előadásának elején Johann Gyula. Az EHE Diakóniai Képzési Központjának intézetvezetője a szeretetparancsra utalva kifejtette, hogy az a másik méltóságának és valódi igényeinek figyelembevételére hív.
Az evangélikus lelkész szerint a Jézus által meghirdetett béke igazságával szemben a háború és a békétlenség keményszívűvé teszi az embert, aki arra is képessé válik, hogy megkérdőjelezze a másik ember méltó élethez való jogát.
Az előadó szólt a béketeremtés egyéni felelősségének és bátorságának kérdéséről is, valamint rámutatott, hogy a másikhoz való lehajolás, a többi ember segítése, támogatása, felemelésének lehetősége nagyszerű ajándék, egyszersmind pedig az élet egyik alapértéke.
Önismeretünk záloga
„Milyen jó lenne közösségi – köztük felekezeti és társadalmi – szinten megbékélni a traumákkal, nem mindig ugyanazokhoz a traumákhoz visszanyúlni!” – mutatott rá A megbékélés jelentősége a transzgenerációs traumák feldolgozásának útján című előadásában Thoma László református lelkész. Mint kifejtette, a lelki sebek, megrázkódtatások a kiváltó okok ismerete nélkül is öröklődnek és ismétlődhetnek, ezért a feltárásuk és feldolgozásuk egyéni és közösségi szinten is a megbékélés és a békés élet záloga. Éppen ezért ez korántsem csak kinek-kinek a saját ügye, hanem közügy.
Az előadó a 20. század traumáira utalva a keresztény felekezetek mulasztásaira, a példaadás hiányára is rámutatott. Az egyéni felelősséget illetően kiemelte: „Ha felismerem, hogy Isten valamilyen módon a megbékélést, a megbocsátást készíti elő a számomra, akkor az válik a kérdésemmé, hogy keresztényként kinek engedelmeskedek, és kit szolgálok.”
Béke és üdvösség viszonya
„A béke az Örökkévaló egyik legnagyobb adománya, de mi szerfölött visszaélünk vele” – idézte Luther Mártont Mitől szép a béke? című előadásában Orosz Gábor Viktor. Az EHE Rendszeres Teológia Tanszékének egyetemi tanára elmondta: a béke olyan állapot, amelyben biztonság uralkodik. „A nemzetközi jog szerint a béke rendje magában foglalja a népek önrendelkezési jogát, a meglévő államhatárok elismerését és az államnak a külföldi államok belügyeibe való be nem avatkozásának az elvét” – állapította meg.
A béke vallási értelmezésével kapcsolatban kifejtette: „A Bibliában a béke messiási reménység. A teljes igazságosság állapotát jelenti, sőt magában foglalja az ember békéjét a természettel és a természeten belül.” Vallási kontextusban „a béke nemcsak a háború és az erőszak hiányának az állapota, hanem a szó átfogó értelmében az üdvösség”.
A párbeszéd embere: Schweitzer József
A konferencia végén a jelenlévők a száz éve született Schweitzer József (1922–2015) országos főrabbira emlékeztek. Az ünnepi alkalmon jelen volt felesége, Spitzer Ágnes és két gyermekük, Judit és Gábor.
Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök a beszédében megállapította: a Széchenyi-díjas egyetemi tanár, országos főrabbi nemcsak a tudománynak, hanem a keresztény–zsidó testvériségnek és párbeszédnek is meghatározó képviselője volt. Radnóti Zoltán oltalmazó embernek nevezte Schweitzer Józsefet, kiemelve, hogy mind tudásában, mind emberségében példát adott a mai magyarországi zsidóságnak. Szőke Péter, a budapesti Sant’Egidio Közösség vezetője úgy fogalmazott: a magyarországi vallásközi párbeszéd kialakulásának és elmélyedésének Schweitzer József volt az egyik legmeghatározóbb személye.
A család nevében Schweitzer Gábor szólt. Felidézte, hogy édesapja már Pécsett, első szolgálati helyén felkereste a különböző felekezeteket. Így alakult ki több évtizedet átölelő barátsága Balikó Zoltán evangélikus lelkésszel is. „Amikor intézményesült a zsidó–keresztény párbeszéd, akkor volt mire alapoznia édesapámnak” – mondta Schweitzer Gábor.
