Őszentsége XVI. Benedek emeritus pápa – aki 2005 és 2013 között a katolikus egyház feje volt – kilencvenöt éves korában, 2022. december 31-én hunyt el. Ravatalához, a római Szent Péter-bazilikába napok óta tódulnak a hívek, temetésére 2023. január 5-én kerül sor. XVI. Benedek, civil nevén Joseph Aloisius Ratzinger német teológus-pap hatalmas életművet hagyott maga után. Az alábbiakban Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológia Tanszékének professor emeritusa emlékezik meg XVI. Benedekről és munkásságáról.
A különlegességekre kíváncsi utókor két rendkívüli körülményre emlékezik majd: Joseph Ratzinger negyedszázadig volt teológiai tanár, negyedszázadig a Hittani Kongregáció prefektusa. Éveken át a bíborosi kollégium dékáni tisztét is betöltötte. Nem egy ismeretlen, hanem a legismertebb, akkor hetvennyolc éves bíboros kapta meg a szavazatok többségét 2005-ben a konklávén. Az első szenzáció mégis az volt, hogy ötszáz év után lett ismét német földön született pápája az egyháznak.
A második vatikáni zsinaton a kölni bíboros érsek tanácsadójaként vett részt a fiatal bonni professzor, jelentősen hozzájárulva a megújulást munkáló határozatok létrejöttéhez. Innen progresszív besorolása. Az 1968-as nyugat-európai diáklázadásokat keserű tapasztalatként élte meg. Ezek után már nemcsak a régiben való megcsontosodás veszélyét ismerte föl, hanem az új szabadosságét is a keresztyén hit vagy erkölcs dolgaiban. Innen konzervatív besorolása.
Az egyház helyzetét, a zsinati határozatok elfogadásának folyamatát egy ellentéttel jellemezte. Az egyik oldalon áll az a nézet, amely gyökeres szakítást és törést tart szükségesnek, hogy az új felváltsa a régit. Ez azonban a hit igazságának a korszellemmel és a világgal szembeni kritikátlan feladásával jár. A másik oldalon az a törekvés, hogy a megújulás reformok révén, az egyház és a hit folytonosságában menjen végbe. Amit viszont bátortalannak, lassúnak és elégtelennek minősítenek a radikális változást akarók.
Háromkötetes Jézus-könyvében is megjelenik ez az ellentét. Elismeri, hogy a történeti háttéranyag bősége révén „számunkra Jézus alakja olyan elevenséggel és mélységben tud megjelenni, amilyet néhány évtizeddel ezelőtt el sem tudtunk volna gondolni”, de a Biblia értelmezésében végső soron nem a történelemből kell kiindulni, hanem a hitből.
A világegyház élén Joseph Ratzinger a sajátosan keresztyén értékeket kívánta védelmezni. Ezért vette fel az Európa védőszentjeként tisztelt Nursiai Szent Benedek nevét, a pápák közül tizenhatodikként. Európaisága nem üres szólam volt, hanem feltétlen ragaszkodás az értelem, a hit és a szeretet hármasságához. Három enciklikája közül kettőnek a címében is szerepel a szeretet. Az értelem megkérdőjelezhetetlen fontosságát hangsúlyozta nemcsak Európa, hanem a keresztyén hit számára is híres regensburgi beszédében. A keresztyén hit nagy tapasztalatainak és meggyőződéseinek a meghallását pedig olyan ismeretforrásnak nevezte, amelynek elutasítása gondolkodásunk megcsonkítását jelentené.
A személyes kapcsolatokban barátságos, udvarias, visszafogott, sőt néha egyenesen félénk benyomást keltett, de megingathatatlanul keménynek mutatkozott a teológiai kérdésekben. Nem a magatartása, hanem az egyértelmű fogalmak és a világos érvek használata tette keménnyé. A kapott bírálatok is kemények voltak. Magas posztján is képes volt hibákat belátni, bocsánatot kérni és korrigálni. Amikor pedig érezte, hogy fogyatkozó erejét meghaladják az egyházban elébe tornyosuló problémák, 2013-ban megtette azt a lépést, amellyel hatszáz év után az első önként lemondott pápa lett. Második meglepetésével igazolta, hogy világos gondolkodású tudós pápa és Isten szeretetére hagyatkozó, mélyen hívő ember is.
