A két Márton közös forrása

November 10-én ünnepeljük Luther Márton születésnapját, másnap pedig a névnapját, hiszen szülei tudatosan választották gyermeküknek november 11-e szentjének, Tours-i Szent Mártonnak a nevét. E jeles naphoz egyébként számos hagyomány kapcsolódik.

A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, másrészt az advent közeledtéhez kötődnek. Ez a nap a karácsony előtti negyvennapos böjt előtti utolsó ünnep, amikor rendszeresek a lakomák, a bálok. Ilyenkor nagy az evés-ivás, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani, mivel a népi bölcsesség úgy tartja, hogy aki Márton-napon libát nem eszik, az egész éven át éhezik.

Régi szokás, amelyet magam is nemegyszer megtapasztalhattam, hogy a szárnyasok húsának hátsó részéből „illik” megkínálni a papot, innen ered a püspökfalat kifejezés. A libapecsenye aktualitását erősíti még az a legenda is, amely szerint Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták választani, de a ludak leleplezték őt gágogásukkal…

Komolyabbra fordítva a szót, Szent Mártont már a honfoglalás idején is tisztelték Pannóniában. A hagyomány szerint Márton álmában segítette István királyt és országát, ezért Szűz Mária mellett Tours-i Szent Márton is Magyarország patrónusa lett. Talán még emlékszünk arra, hogy öt évvel ezelőtt, 2016-ban Szent Márton-emlékévet hirdettek meg hazánkban, mivel Márton ezerhétszáz éve, 316-ban született Savariában, a mai Szombathelyen.

Megtisztelő volt számomra, hogy meghívást kaptam november közepén az emlékév záróünnepségére Pannonhalmára. Várszegi Asztrik főapát, a rá jellemző tág ölelésű ökumenikus lelkülettel arra kért fel, hogy rövid köszöntőben kössem össze a lezáruló Szent Márton-évet a másik Mártonhoz, Luther Mártonhoz kapcsolódó emlékévvel, az akkoriban induló Reformáció 500 jubileumi esztendővel.

Mindez izgalmas kihívást jelentett, hiszen jogosan vetődik fel a kérdés, hogy közös keresztnevükön kívül vajon mi kötheti még össze a két Mártont, hiszen merőben eltérő történelmi korban, különböző földrajzi helyen éltek és szolgáltak.

Talán kicsit meglepő módon az egyik lehetséges kapcsolódási pontot a „koldusok” élethelyzetében véltem felfedezni. A Szent Mártonhoz kötődő legismertebb történet ugyanis arról szól, hogy megosztotta köpenyét egy didergő koldussal, mert irgalmas szeme meglátta benne a rászoruló embertestvért. Ugyanakkor Luther Márton ránk maradt utolsó mondata így hangzik: „Wir sind Bettler, das ist wahr.” Magyarra fordítva: „Koldusok vagyunk, ez így igaz.” Az Isten kegyelmét szomjazó és Jézus Krisztusban megtaláló reformátor önmagát is úgy tekintette, mint Isten irgalmának koldusát.

A két egymástól látszólag távol álló történetből közös evangéliumi üzenet ragadható meg: mi mindannyian Isten irgalmából élünk! Ebből következően: legfontosabb és legsürgetőbb küldetésünk ma is, hogy ezt az irgalmas szeretetet minél többekkel megosszuk.

A két Márton közötti összekötő kapocs, amely, pontosabban fogalmazva: aki mindkettőjük életének és szolgálatának a forrása: Jézus Krisztus. Akiben Isten irgalmas szeretete testté lett. Ő az, aki minket is megszólít, megérint és egymás iránti irgalmasságra indít. Ferenc pápát idézve mi is valljuk: „Az irgalmasság Isten első attribútuma, Isten neve. Nincs olyan helyzet, amelyből ne tudnánk kilépni, nem ítéltettünk arra, hogy belesüllyedjünk a futóhomokba…”

Luther Márton katolikus értelemben véve ugyan nem szent, de meggyőződésünk, hogy Isten embere, Isten eszköze volt a korabeli egyház megújításában. Sőt a híres kilencvenöt téziséből a 62. tétel felismerése ma is éppannyira igaz és időszerű, mint ötszáznégy évvel ezelőtt: „Az egyház legfőbb kincse az Isten kegyelméről és dicsőségéről szóló szent evangélium.” Ha az egyház máshol keresi gazdagságának forrását, akkor újra zsákutcába kerül…

Ez az éltető kincs köti össze a két Mártont éppúgy, mint minket. Egyedül ez tehet olyan gazdaggá, hogy másokat is meg tudjunk ajándékozni Isten gyógyító szeretetével.

Gerhardt Pál éneksorával valljuk tehát mi is: „Koldus szívem kitárom…”

Tours-i Szent Márton és Luther Márton életének tanítása és példája 2021 őszén is erőt adhat nekünk a közös tanúságtételre a világban Isten Jézus Krisztusban megtestesülő irgalmas szeretetéről.

***
Elhangzott a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! – Az evangélikus egyház félórája című adásában 2021. november 8-án.