Bifokális
Látásvizsgálatnál kiderülhet, hogy nem elég egy fajta szemüveg; szükség van egy másik lencsére is.
Egész kicsi koromban lettem szemüveges. Csak a fényképek alapján tudom, hogy nem voltam mindig az. A szüleim szerint a paplan alatti zseblámpás olvasás okozta, de egyszer csak már nem láttam tisztán, szükségem lett erre a segédeszközre.
Nem szerettem, de megszoktam. Hozzám tartozott. Amikor kezdett divatba jönni a kontaktlencse, megdöbbenve nézegettem az arcom, milyen idegen, szinte csupasz a szemüveg nélkül. Úgy látszik, késő volt váltani, addigra már „összenőtt” velem.
Az első időkben a jól ismert tábláról olvastattak a szemészeten az évenkénti ellenőrzésen. Aztán egyszer csak lett számítógépes szemvizsgálat. Beültünk a sötét szobába, én szemüveg nélkül bizonytalanul vártam, hogy mi fog történni. Aztán feltűnt a szemem előtt egy színes folt, ami először homályos volt, majd egyre élesebb és élesebb lett. Felkiáltottam örömömben. Ez az, már tisztán látok. Az orvos csodálkozva mért végig, aztán kikapcsolta a gépet. Újra az a vaksi, kiszolgáltatott ember lettem, aki előtte voltam.
Felírták a pontosan bemért, szükséges szemüveget. Ám ettől kezdve hiába telnek az évek, a tisztán látás e pillanatának ujjongása elkísér. Egyszer ilyen lesz az is, amikor színről színre láthatom majd az Urat, akit félvakon igyekeztem jól-rosszul, de követni. Ilyen tiszta és örömteli lesz. Az, hogy így most még a földi dolgokat is csak segédeszközzel vagyok képes látni, csak néha zavar egy kicsit. (Mondjuk, ha télen, a hideg-meleg hirtelen váltásakor bepárásodik az üveg előttem.)
Hosszú évek teltek el így. Különös volt megtapasztalni, amit elvben tudtam, hogy idővel annyit változik az ember szeme, hogy az olvasáshoz a rövidlátóknak nem kell már szemüveg. Engem ez körülbelül tizenöt éve ért utol. Éppen volt kisbabám otthon. Ha sokáig elhúzódott a szoptatás, könnyedén elfoglaltam magam mellette egy-egy könyvvel. Van, hogy az idő nekünk dolgozik. Máskor meg nem. Arra nem lehet hagyatkozni örökké.
Csak Isten biztos pont. Aztán ismét más idők jöttek. A legutóbbi felülvizsgálaton a méréskor kiderült, hogy már nem elég ez a fajta szemüveg, szükségem van a közeli dolgok látásához egy másik lencsére is. „Bifokális lesz – mondta az optikus –, hogy jól lásson messzire is, meg az orra elé is.”
Nem tűnt ez olyan boszorkányos dolognak, de amikor hazahoztam az új kis csodát, és kipróbáltam, bizony majdnem fejre állt velem a világ. Ha távol néztem, akkor rendben volt, de ha leejtettem valamit, mire a szemem közelre váltott, már arra is alig emlékeztem, mit is keresek. A két pont között szédelegve forgattam a fejem. Mintha a két tér között egy szakadék lett volna. Eltelt pár hét, mire hozzászoktam ehhez a mutatványhoz.
Bifokális. Két különböző fókuszú tehát a szemüvegem. És bizony az életem is. Egyik felem itt a földön él, teszi a dolgát, sürög-forog, vacsorát készít, órára készül, elfárad, néha csalódik. Másik felem már fölfelé néz. Isten országára figyelek, oda készülök, azért dolgozom. Próbálom nem szem elől téveszteni. Abból a szemszögből figyelve más tűnik fontosnak. Nem az a legnagyobb baj a világon, ha nekem sorba kell állnom a boltban, vagy kiszáradt az egyik orchideám. Sokkal komolyabb aggódásra ad okot, ha valamelyik szerettem nem keresi az Urat.
Személyes életem apróságai – amelyek hol örömteliek, hol fájdalmasak – eltörpülnek e távlatot figyelve. Az, aki bántott, már nem ellenszenves, hanem bajban lévő. A sértés tudatlanság vagy szeretetlenség. A pökhendiség – szimpla vakság. Irgalom és istenfélelem ébred bennem. Magam és embertársaim felé egyformán más érzéseket, más tudást kapok ezt a másik távlatot figyelve. Nagyon más minden, mintha csak egy pontról néznék rá.
Életem bifokális lencséjén át igyekszem újra meg újra megkeresni, melyik is a fontosabb fókusz. És közben úgy járni az utamat, hogy lenn járva is tudom – nemcsak a fejemmel, de a szívemmel is –, hogy ez az egész itt csak egy része a vándorútnak. Hazavárnak.
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023 április 30. – május 7-i 88. évfolyam 17–18. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.