Éhesek

A kis hableány történetében Andersen megengedte hősének, hogy isteni beavatkozás révén érje el célját, így ebben a klasszikus történetben is a lutheránus teológiának megfelelően az Úr a cselekvő, egyedül az ő kegyelme által juthatunk örök élethez. Ezzel az elbeszélés annak példája lett, miként lehet a tündérmese a keresztény üzenet hordozója is. A 185 éves, szépséges kis hableány születésnapja alkalmából a mese témájáról szóló tanulmányoknak szentelte tavalyi évi utolsó számát a Credo evangélikus folyóirat, ebből olvashatunk most egy szép illusztrációt – Kertész Eszter Éhesek című állatmeséjét –, amely elsőként az újság hasábjain jelent meg.

Tizenketten voltak, mint a képen az apostolok: a gyöngybagoly, a denevér, az eltévedt cserebogár, a keresztespók, a légy, a vakond, aki a küszöb alatt jött be, a csiga, akit a friss virággal hoztak, a szú, a cica és a karzaton született három macskakölyök. A gyöngybagoly valaha itt bújt ki a tojásból a templomtoronyban, remélte hát, hogy a vihar idején menedékre talál. A denevér a cserebogarat üldözve hussant be a nyitva felejtett ablakon. A cserebogár az imént bújt ki a földből, még szédelgett az új születés élményétől. A keresztespók megszokásból építette hálóját újra és újra a szószék hangvetőjébe. A légy még délidőben hűsölni érkezett. A vakond, aki alagútásás közben gyakorta beleütközött a templom alapjába, véletlenül talált egy rést a korhadó küszöb alatt, s mivel a fénytől megzavarodva a visszautat nem lelte, átmenetileg a bordó szőnyegen rekedt. A csigát Margit néni hozta be délután a kertben szedett liliom levelének fonákján.

A szú családja már nemzedékek óta élt itt. Büszke volt arra, hogy nagyapja az oltárkép keretét, apja pedig a karzatlépcső korlátját rágta. De ő nem vágyott többre a legkényelmetlenebb padnál. Utódja nem lévén, tisztában volt azzal, hogy vele egy régi család tűnik el innen.

A cica már napok óta keresgélte a megfelelő helyet, ahol világra hozhatja kicsinyeit. Eszébe jutott, amit egy nagy vihar idején a gazdájától hallott. Gyermekét nyugtatta így, aki reszketett a dörgéstől.

– Aki a templom mellett lakik, annak nem kell félnie a viharban. A templomtornyon van villámhárító.

A macska ezért azt gondolta, itt nem érheti baj a kölykeit. Éppen takarították a templomot, így könnyen besurranhatott. A karzat padlóján néhány huzat röptette kottalapot talált, és a kántor olajzöld pulóverét. Ezekből készített kis vackot az orgonapad alá.

Villámlott. Aztán dörgött. Mind a tizenketten összerezzentek. Ez persze a szúról nem állítható biztosan. A csiga ki sem merte dugni csápjait. A gyöngybagoly a szószék könyvtámaszán nyugtalanul forgatta a fejét. Ömlött az eső. A karzat alatt a denevér aludni próbált.

Talán, ha a szoptatni készülő anyamacska nem érzi a maró éhséget, a vihar úgy halad el a templom fölött, hogy ők tizenketten észre sem veszik egymást. De a szervezete egyre jobban követelte a magáét, ezért elindult a karzat lépcsőjén lefelé. A bordó szőnyegen riadtan ásni próbáló vakond látványa megállította. Izmai megfeszültek, ugrásra készült… De ebben a pillanatban megkondult a harang, jó estét zengett a falunak. A macska vadászösztöne, mint kipukkadt léggömb, alaktalan foszlánnyá lett. Megszaglászta az egyre lázasabban hadonászó vakondot, és bár könnyű zsákmány lett volna, rájött, hogy nem erre vágyik.

– Meghagyom az életedet, ha segítesz élelmet keresni – nyávogta.

– Igenis – sóhajtotta a bársonyos bundájú, aki ebben a tágas és a sötét felhők ellenére is fényes világban teljesen elveszettnek érezte magát. Minden meggyőződés nélkül megindult az oltár irányába.

A mozgásra felfigyelt a gyöngybagoly. Elrugaszkodott a könyvtámaszról, és körberepülte a templomot. Másodszor az orgona pártázatán állapodott meg. Észrevette a macskakölyköket, megérezte a meleg hús szagát. Ám ekkor valahogy megszólalt egy fuvolasíp az orgonában, s mint egy pihét, elfújta a bagoly vágyát a cicahúsra. A hangtól leesett a csiga a liliom leveléről. A puha szőnyeg megvédte a csigaházat. Odafent a gyöngybagoly gyomra összerándult, pupillája összeszűkült. Nem értette, mi történik vele. A macska, aki mindezt bénultan figyelte, a villámhárítóra gondolt.

– Lám, a vakondnak sem kell itt félnie. És úgy látszik, a kölykeim is biztonságban vannak.

– Meghagyom a kölykeid életét – huhogta a térdeplőre ereszkedő bagoly –, de most segíts élelmet keresni!

– Igen, azon vagyok – mondta a macska.

Közben a csiga elindult a kopott kövön. A vakond elé ért.

– Meghagyom az életedet – szólt a csigához a vakond –, ha segítesz élelmet keresni.

A denevér sem falta fel a cserebogarat, a keresztespók elengedte a hálójába akadt legyet. Csak a szú vacsorázott percegve, de az eső zajától nem hallotta senki.

Végül ott álltak mind az oltár előtt: a macska, a vakond, a gyöngybagoly, a csiga, a denevér, a cserebogár, a pók és a légy.

Az anyamacska szólalt meg, ő volt a legéhesebb.

– Élelmet kell találnunk, hogy fel ne faljuk egymást.

A légy azt mondta, ő látott valamit a szószék melletti ajtó mögött. A keresztespók bennfentesen hozzátette:

– Bizonyára a sekrestyében.

A légy zavartalanul folytatta:

– Egy csomagban van, de túl nehéz nekem. Gyere velem, bagoly.

– Gyöngybagoly – biccentett a gyöngybagoly, és restelkedve bár, de követte a legyet. Pár pillanat múlva csőrében hozott egy selyempapírba göngyölt, hengerforma valamit. Óvatosan tette le a kör közepére. Odakint elállt az eső. Ahogy a nyári szél hajtotta a felhőket, megjelent néhány csillag az égen. Csend lett, csak a szú percegése hallatszott, és a karzatról a kismacskák nyöszörgése. A macska előlépett, mancsával finoman kigördítette a papírba csomagolt fehér ostyákat. Éppen tizenkét darab gurult szét. A keresztespók krákogott, ünnepélyeskedett.

– Vegyétek – szólt halkan, majd egy lapocskát maga elé húzott. Így tett a macska, a gyöngybagoly, a vakond, a csiga, a denevér, a cserebogár és a légy is. A macska falta be leggyorsabban az ostyát, a többiek lassan ízlelgették. A gyöngybagoly felnézett:

– Négy ostya maradt. Három a kölykeidet illeti.

– Még szopnak – sütötte le szemét a macska, majd hirtelen magába tömött három ostyát, s már surrant is a kicsinyeihez. A nyöszörgés abbamaradt.

– Jóllaktam – hitetlenkedett a gyöngybagoly, de azért diszkréten elfogadta, amit a légy meghagyott. – Kié legyen az utolsó darab?

A cserebogár felkapta az utolsó ostyát, és elzúgott vele a karzatoszlop felé. Hamarosan a padot kaparászta.

– Kedves szú, megoszthatjuk veled mennyei vacsoránkat?

A szú ritkán érezte megszólítva magát, zavarba jött.

– Már vacsoráztam – kereste a hangját –, talán később.

– Itt hagyom a padon – felelt a cserebogár.

Pirkadt. A gyöngybagoly, a légy és a cserebogár kiszállt a nyitva felejtett ablakon. A keresztespók visszatért a hálójához. A denevér a sekrestye gerendája alatt talált új alvóhelyet, kapaszkodva csüngött lefelé. A cicák békésen szuszogtak az Erős vár a mi Istenünk kottáján. A vakond kiszaglászta a hazavezető alagutat, a csiga komótosan a kapu felé tartott. A szú a történteken töprengett.

Margit néni hajnalban felriadt, mert eszébe ötlött, hogy nyitva felejtette az ablakot. Még piacnyitás előtt szaladt a templomba. Egy csigát talált a küszöbön, vigyázva kitette a nedves fűre. Elcsodálkozott, hogy nem áll a víz az ablak alatt. Körülnézett, minden rendben van-e. Holnap vasárnap. A nyíló sárga liliomoktól elmosolyodott. Meglepődött, hogy apró fehér morzsák vannak a szőnyegen. Gyorsan összesöpörte. Még jobban meglepődött, amikor a Macska megjelent a lépcső tetején, szájában tartva első kölykét. Óvatosan lehozta, letette a lépcső elé, majd hozta a másodikat és a harmadikat is. A tiszteletes kisfia szaladt be lihegve:

– Tudtam, hogy itt vagy! – guggolt le a cicához. – Hárman vannak, mint Nóé fiai!

Azt már nem is furcsállotta Margit néni, hogy a karzatoszlop mellett egy egész ostyát talált. Tenyerébe vette.

– Nem is egész. Apró lyukak vannak rajta, akár a padon…

* * *

A szerző Kertész Eszter (1970) tanár, költő, legutóbbi kötete Élő geometria címmel jelent meg 2015-ben a Kairosz Kiadónál.

A mese eredetileg megjelent a Credo című evangélikus folyóirat XXVII. évf. 2021/4. számában a 31–33. oldalon. A folyóirat előfizethető nyomtatott és digitális formában, valamint korábbi lapszámai megrendelhetők a Luther Kiadó webáruházában.