Erőforrás az elmagányosodás járványában
A szorongás, a mentális egészség romlása, a motiváció elveszítése egészen komoly problémává nőtte ki magát modern világunkban. Mit tehet az egyház ebben a helyzetben? Mit tehetünk mi, keresztény emberek? – Baranyay Csaba evangélikus lelkész jegyzete.
Sokat foglalkozunk – és gyanítom, jó ideig fogunk is foglalkozni – a járvány hatásaival gyülekezeti életünkre nézve. Mi is próbáltuk elemezni kőszegi gyülekezetünkben, mi lehet az oka annak, hogy istentiszteleteink közül a minden vasárnap megtartott, régebben jóval több embert vonzó családi istentisztelet látogatottsága észrevehetően megcsappant. Talán az, hogy nem volt olyan erős az elköteleződésük az ezeket az alkalmakat látogatóknak? Vagy egyszerűen az, hogy a pandémia idején nem a meleg és otthonos gyülekezeti teremben, hanem a kicsit ridegebb templomban tartjuk az alkalmakat? Akárhogyan is van, tény, hogy sok család tűnt el az elmúlt időben, és csak remélni tudjuk, hogy majd valamikor visszatérnek.
Ha azonban az okok mögött mélyebbre ásunk, akkor felfedezhetünk egy mindeneket átjáró, általános jelenséget is, amelyet az „elmagányosodás járványának” is nevezhetünk. A magány ugyanis nemcsak az idősek és az egyedülállók problémája, ugyanúgy szenvedhetnek tőle a házasságban, családban élők vagy az egészen fiatalok, akiknek amúgy kiterjedt szociális kapcsolataik vannak.
„Soha nem látott módon gyengült az elmúlt időben a fiatalok lelkiállapota” – olvasom egy finn tanulmányban, mely szerint minden harmadik középiskolás korú magányosnak érzi magát. S nem gondolom, hogy ez a tendencia csupán a távolságtartóbb északi testvéreinkre nézve lenne igaz. Magam is aggódva nézem fiataljainkat hittanórán, ifin vagy éppen konfirmációi órán, s látom, hogy sokan közülük mennyire magukba vannak roskadva. S itt most nem a sokat emlegetett telefonnyomogatásra gondolok, mert többen közülük már azt sem teszik, egyszerűen csak ülnek maguk elé meredve. A szorongás, a mentális egészség romlása, a motiváció elveszítése egészen komoly problémává nőtte ki magát modern világunkban. Mit tehet az egyház ebben a helyzetben? Mit tehetünk mi, keresztény emberek?
Elsősorban is fontos tudatosítanunk, hogy az egyedüllét önmagában nem tragikus dolog, a magány azonban annál inkább. Mert míg az egyedüllét fizikai állapot, addig a magány lelkiállapot. Pilinszky János írja, hogy „a valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan bűntelenül és büntetlenül”. A magánytól tehát jó óvakodnunk, az egyedüllét azonban kifejezetten hasznos is lehet. Az egyedüllétben ugyanis az ember újra önmagára tud találni. Nietzsche „a bölcs ember menedékének” nevezte az egyedüllétet. S ha nehéz és keserves is tud lenni – főleg, ha valakinek az elvesztéséből adódik –, mégis áldást hozhat az ember számára, s közben jobb önismeretre is tanít.
Joó Sándor református lelkész fogalmazott így: „Nem az a magányos, akit magára hagytak mások, hanem aki magára hagyja a másikat. Nem az a magányos, akire soha, senki sem nyit ajtót, hanem az, aki sohasem látogatja meg a másikat. Nem az a magányos, akinek elengedték a kezét, hanem aki elengedte a másiknak a kezét.” Dietrich Bonhoeffer pedig ezt mondta: „Aki nem tud egyedül lenni, őrizkedjék a közösségtől. Aki nem tartozik közösséghez, őrizkedjék az egyedülléttől.” Ezekből a mondatokból leginkább azt tanulhatjuk meg, hogy semmiképp se engedjük el a másik kezét. Nem szabad lemondanunk a másik emberről és egymásról.
Pál apostol több levelében is hangot ad annak a vágyának, hogy mennyire szeretné látni a testvéreit. Aki azonban nem kívánja látni a másikat, és elzárkózik a másik ember elől, az ne csodálkozzék azon, hogy magányossá válik. Aki viszont tud imádkozni másokért, az már elindult a magányból való szabadulás útján.
S közben megtanulja, hogy mit jelent, amit Antoine de Saint-Exupéry így fogalmaz: „Adni azt jelenti, hogy hidat versz magányod szakadéka felett.” Ez a hídverés persze kudarcra van ítélve, ha csupán saját erőből próbálkozunk vele. Annál nagyobb áldást hozhat, ha a nagy Hídverőt, magát Krisztust hívjuk segítségül, akiben nemcsak új erőt ad Istenünk, de benne igaz társat is kapunk.
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. február 27. – március 6–i 87. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.