Figyeljünk Jézusra!

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezésében évek óta meghirdetik az Október a reformáció hónapja című rendezvénysorozatot. Ennek célja, hogy közkinccsé tegye a reformáció ma is gazdagító lelki, szellemi örökségét. Idén egy apostoli felszólítás intonálja a reformáció hónapját a Zsidókhoz írt levél 3. fejezetéből: „…figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra…”

Ez a tömör krisztológia, azaz Krisztusról szóló tanítás a reformáció lényegére irányítja tekintetünket. Ugyanis a reformáció is Krisztus-ünnep, akárcsak az egyházi esztendő többi ünnepnapja. Most, amikor – Adyt idézve – „Útra kelünk. Megyünk az Őszbe”, talán nem árt felidéznünk, mit olvashatunk az Evangélikus énekeskönyvben az egyházi esztendő életünknek isteni ritmust kínáló ajándékáról:

„Vegyük komolyan az időt! Az örökkévalóság egy kis darabját ránk bízza Isten, hogy egyszer majd újra visszaadjuk neki. Jönnek és tűnnek éveink. Tavasz, nyár, ősz és tél váltakozása tagolja a természeti évet. Az egyházi esztendőt a Krisztus-ünnepek tagolják. Időszakai segítenek, hogy egy év leforgása alatt szemünk elé táruljon, mit tett értünk Istenünk. Jelenünket meghatározó, jövőnket előkészítő eseményekre figyelünk. Segítenek az ünnepek, hogy gyorsan múló napjainkat Isten kezéből vegyük és oda helyezzük vissza.”

A reformáció nem csupán egy időben egyre távolodó egyháztörténeti esemény, amelyről illik évente megemlékezni bizonyos egyházi körökben, hálát adva reformátor eleink egyházújító hitéért. Az egyház Ura ébresztő Lelkének újjáteremtő erejével ma is meg akarja, sőt meg is tudja őrizni és újítani az ő népét. Ez a Lélek juttatja eszünkbe mindazt, amit Jézus mondott nekünk és tett értünk, és amit reánk bízott, hogy másokkal is megosszunk.

Ezért biztat a reformáció hónapjának igéje arra, hogy figyeljünk, hallgassunk Jézusra. Az ő igéje ma is megszólít, ma is élő és ható erő. Az apostol zseniális tömörséggel két szóba sűríti Jézus személyének, küldetésének kettős titkát: ő főpap és apostol.

Jézus Krisztus az igazi főpap, latinul: pontifex maximus. Ő a nagy hídépítő, aki keresztáldozatával helyreállítja Isten és az ember kapcsolatát. Ahogyan erről az apostol bizonyságot tesz: „…nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken…” (Zsid 4,14–15) Ő ugyanis nemcsak valóságos Isten, de egyben valóságos ember is. Olyan apostol, azaz küldött, aki nemcsak elküldi tanítványait az örömhírrel, hanem apostolként előttük is jár. Sőt ígérete szerint velük, velünk marad a világ végezetéig. A küldetés titkát, mozgatórugóját így tárja fel feltámadása után tanítványainak, a leendő apostoloknak: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20,21–22)

A kulcs ott rejlik a jézusi missziói parancs első szavában: „ahogyan”. Ahogyan az Atya elküldte a Fiát, ahogyan az Atya és a Fiú elküldte a Lelkét, úgy mozgósíthat minket is az erő, a szeretet és a józanság Lelke. Ahogyan az újjáteremtő Lélek lehelete átjárta a megrettent, bezárkózott tanítványokat, és az első pünkösdkor apostolokká tette őket… Ahogyan a teremtő Lélek lehelete megújította az egyházat az evangélium erejét újrafelfedező reformátorok szolgálatán keresztül több mint ötszáz évvel ezelőtt… Úgy ő ma is kész és képes újjáformálni népét.

Ha valóban odafigyelünk hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, akkor a reformáció ünnepe sokkal több lesz számunkra, mint csupán egy emléknap, emlékhónap. A reformáció a hozzánk szóló és értünk cselekvő Úr ünnepe. Aki igéjében és a szentségekben ma is jelen van közöttünk. Aki ma is elhív minket, és továbbküld az evangélium kincsével az igazi megújulásra vágyakozó egyházba és világba.

* * *

Elhangzott 2021. október 11-én a Kossuth rádióban az Erős vár a mi Istenünk! – Az evangélikus egyház félórája című műsorban