Időszámítás – Krisztus szerint
Fedezzük föl, hogy nem a pusztuló világ alkonyát kell elszenvednünk, hanem az új teremtés hajnali derengésében élhetünk. Ezt a reménységünket táplálja az induló advent, Isten kegyelmének új esztendeje. – Gáncs Péter nyugalmazott püspök jegyzete.
Alig egy hónapja, hogy át kellett állítanunk óráinkat a téli időszámításra. Egyeseket megvisel ez a külső beavatkozás életünk megszokott ritmusába, mások szinte észre sem veszik. Most viszont lényegesen fontosabb váltás küszöbén állunk: hamarosan átléphetünk az új egyházi esztendőbe. Sajnos ez sokak számára semmit sem jelent, mert nem az isteni időszámításban, az egyházi év ünnepeinek éltető folyamatában élnek. Mindeközben gyakran küzdünk időzavarral. Egyrészt szenvedünk az értékes, a minőségi idő kínzó hiányától. Másrészt olykor nem tudunk mit kezdeni a kiüresedett idő unalmas feleslegével.
A múló egyházi esztendő utolsó napjaiban, az új egyházi év küszöbén itt az esély, hogy életünk idejét, ritmusát összehangoljuk az Örökkévaló órájával. Érdemes felidézni, hogyan tanít erről a gyógyító folyamatról az Evangélikus énekeskönyv: „Vegyük komolyan az időt! Az örökkévalóság egy kis darabját ránk bízza Isten, hogy egyszer majd újra visszaadjuk neki. Jönnek és tűnnek éveink. Tavasz, nyár, ősz és tél váltakozása tagolja a természeti évet. Az egyházi esztendőt a Krisztus-ünnepek tagolják. Időszakai segítenek, hogy egy év leforgása alatt szemünk elé táruljon, mit tett értünk Istenünk. Jelenünket meghatározó, jövőnket előkészítő eseményekre figyelünk. Segítenek az ünnepek, hogy gyorsan múló napjainkat Isten kezéből vegyük, és oda helyezzük vissza.”
A mögöttünk lévő három vasárnap, az ítélet, a reménység, valamint az örök élet vasárnapja izgalmas záróakkordként szólít meg minket az egyházi esztendő végén. Hamvas Béla egyenesen azt állítja, hogy a kereszténység teljes egészében eszkatológia, azaz a végső dolgok tudománya. Persze lehetséges, hogy nem szívesen szembesülünk ezekkel a kérdésekkel. Ahogyan valaki megfogalmazta: „Ezek olyan félős vasárnapok.” Pedig éppen, hogy nem erősíteni, hanem elűzni szeretnék a bennünk lapuló szorongást, félelmet – amit Madách Imre Ádámja így summáz: „Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni!” Valóban az ember tragédiájához vezet, ha „fortélyos félelem igazgat minket”, hogy József Attila tömör diagnózisát is idézzük. Pedig Luther Márton a Kis kátéban világosan megmutatta a hamis félelmeket elűző utat, amikor az első parancsolatot így magyarázza: „Istent mindennél jobban féljük, szeressük, és őbenne bízzunk.”
Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy kissé disszonánsnak is tűnhet az egyházi év záró hármashangzata. Hogyan jön össze az ítélet a reménységgel, az örök élettel? Ha utánanézünk, az ítélet újszövetségi, görög szava, a krízis magyarul is nagyon ismerősen cseng. Nemcsak válságot jelent, amelyben valamennyien benne élünk napjainkban, hanem változást, váltást, megkülönböztetést, megfejtést is. Mindebből megtisztulás születhet, ahogyan erre a kibontakozási esélyre ugyancsak Hamvas Béla utal egyik könyvének címével: Krízis és katarzis. A válságból, az ítéletből megtisztulva jöhetünk ki, amennyiben az ítélet Jézus Krisztus kezében van. Márpedig az apostoli bizonyságtétel szerint az ő ítélőszéke előtt fogunk megállni, és ebben az esetben a krízis katarzishoz vezethet. Benne és általa élő reménységünk lehet az örök életre, amely nem a temetőkapun, a halálon túl kezdődő, távoli jövő homályos ígérete. Örök világossága már itt és most beszűrődhet életünkbe a feltámadott Úr igéje által. Amint ezt ő maga ígéri János evangéliumában: „…aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
Fedezzük föl, hogy nem a pusztuló világ alkonyát kell elszenvednünk, hanem az új teremtés hajnali derengésében élhetünk. Ezt a reménységünket táplálja az induló advent, Isten kegyelmének új esztendeje. Lehet, hogy idén kevesebb lesz a külső csillogás, a díszkivilágítás. De a betlehemi csillag fénye ma is útba igazíthatja és célba segítheti a világ igazi Megtartóját kereső napkeleti és napnyugati bölcseket.
A közelgő advent lehetőség kínál, hogy egész életünket átállítsuk egy egészen új időszámításra. Ez nem az évszakokhoz, hanem egyedül Jézus Krisztushoz kötött, hogy ne Krisztus előtt, ne Krisztus után, hanem Krisztus szerint éljünk.
Boldog új évet kívánok! BÚÉK – bízd újra életed Krisztusra!
* * *
Elhangzott 2022. november 21-én a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk! – Az evangélikus egyház félórája című műsorában.