Jézussal a Balaton-felvidéken

Nem lehet igaz! Pedig beállítottam az ébresztőt a telefonomon, mégis elaludtam. Már nem érek oda az istentiszteletre. De hát miért nem csörgött? Vagy jelzett, csak ennyire mélyen aludtam? Pedig direkt jó ráhagyással „húztam fel a vekkert”, hogy kényelmesen, időben el tudjak indulni.

Akár történhetett volna így is, hiszen mindez nem egy valóságtól annyira elrugaszkodott, szürreális helyzet, amely csak álmunkban fordulhat elő, sokkal inkább teljesen szokványos eset. Mint ahogyan az is, hogy az ember vasárnap ebéd után ledől kicsit. Én is így tettem, pont ebben a fél órában álmodtam azt, hogy lekéstem az istentiszteletet, mert elaludtam. Jó volt felébredni, a kíváncsiságtól – milyen lehet a templom, ki hirdeti az igét, nő vagy férfi lelkész? – pedig izgalmasnak éreztem egy olyan alkalomra készülni, amelyről nemhogy egy nappal korábban nem tudtam, de, szégyen vagy sem, magáról a településről sem hallottam még: Nemesleányfalu.

A Facebook dobta fel az Evangélikus.hu-nak azt a szolgáltató jelleggel készült, nagyon hasznos cikkét, amelyből megtudhattam, hogy a Velencei-tó, illetve a Balaton környékén nyaralók hova és mikor tudnak elmenni evangélikus istentiszteletre. Számomra a Balaton északi partja volt az érdekes, így választottam ki az 1950 óta Nagyvázsonyhoz tartozó Nemesleányfalut, hogy a település(rész) evangélikus templomában, számomra ismeretlen emberekkel, mégis testvéri közösségben szentelhessem meg az ünnepnapot. Éppen addig tartott az út, mint amikor otthon, az Őrségből megyek istentiszteletre Szentgotthárdra. Szeretem ezt a huszonöt percet. A lelki rákészülés ideje ez. És ezúttal is szerettem ezt a huszonöt percet, amely azzal az élménnyel egészült ki, hogy közben magamba szívhattam az elragadó Balaton-felvidék hangulatát.

Magamban is tarthatnám, hiszen vélhetően senki nem kérdezné meg. De ha azt képzelem, hogy mégis, akkor azt válaszolnám: ha nem találkozom a nyaralóknak készített összeállítással, talán nem megyek templomba.

Ezen a vasárnapon talán engedtem volna a szabadidős, nyaralásos elkényelmesedésnek, és nem kezdtem volna el keresgélni, hogy a környéken hol van gyülekezet, ott mely vasárnapokon, hány órától hirdetik Isten igéjét. Így viszont, amikor megláttam a cikket, tudtam, hogy vasárnap ott leszek.

Valahol. És ez a valahol Nemesleányfalu lett, ahol az alkalom jelentőségét emelte, hogy konfirmációi istentiszteletet tartottak – öt fiatal tett bizonyságot a hitéről, öt fiatal vett életében először úrvacsorát. Én pedig mint a vendég, mint a messziről jött és mégis testvér hálát adtam Istennek azért, hogy ott lehettem. S ahogyan Péter azt mondta Jézusnak, „Mester, jó nekünk itt lenni” (Mk 9,5), úgy éreztem azt, és mondtam ki magamban: jó nekem itt lenni.

Jó volt nekem ott lennem, hálás vagyok érte, hogy magammal hozhattam az igehirdetésből ezt a magyarázatot: „Az Édennek nincs értelme a Gecsemáné nélkül. Mert azért születünk ebbe a világba, hogy újjászülessünk. Nemcsak egyszer, hanem újra és újra életünk folyamán.” Németh Szabolcs lelkészen keresztül megszólítva éreztem magamat Isten által. Megszólítva és megerősítve abban, hogy minden lehetőséget megragadjak, hogy közelebb kerüljek Jézushoz; hogy ne csak akarjam, ne csak mondjam – talán mert hívő közegben ezt illik –, hanem ténylegesen és teljesen át is tudjam neki adni az életemet.

Azt már tudom, mert megtapasztaltam, hogy milyen elveszni ebben a világban. Milyen, amikor hinni akarok, de valójában nem hiszek. Milyen az, amikor azt érzem, nincs kinek elmondanom azt a félelemből kisarjadt magányosságot, amely a szeretteim között élve is szinte elemészt. De tudom azt is, mert megtapasztaltam, hogy ki volt az, akivel együtt akartam lenni minden nyomorult napomon; ki volt az, aki meghallgatta esetlen, nyers, de őszinte könyörgéseimet. Tudom, ki volt az, aki átölelt, majd kiemelt a félelemből, hogy megmutassa az utat, amely az újjászületéshez vezet: Jézus Krisztus volt az.

Mert: „Az Édennek nincs értelme a Gecsemáné nélkül. Mert azért születünk ebbe a világba, hogy újjászülessünk. Nemcsak egyszer, hanem újra és újra életünk folyamán.”

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. március 7–14-i, 86. évfolyam 9–10. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.