Mindennapi kincsünk és lelki kenyerünk
Közeledik a reformáció ötszázötödik születésnapja. Az 1517. október 31-én elindult lelki forradalom nyitányát Luther Márton egyházújító tételeinek kiszögezése jelentette a wittenbergi vártemplom kapujára. A kilencvenöt tétel közül talán a leggyakrabban a hatvankettediket szoktuk idézni: „Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma.”
A reformátor a gyakorlatban is mindent megtett azért, hogy az egyháznak ez a kincse bárki számára elérhető legyen. Ezen az őszön ünnepelhetjük, hogy éppen ötszáz éve annak, hogy Luther Márton elkészült első Újszövetség-fordításával, amelyet Szeptemberbiblia, Szeptembertestamentum néven szoktunk emlegetni. Szinte hihetetlen, de mindössze tizenegy hét alatt végezte el a reformátor ezt a hatalmas fordítói munkát. Így hasznosította házi őrizetét Wartburg várában, ahová Bölcs Frigyes szász választófejedelem rejtette el a birodalmi átok életveszélyes fenyegetése elől.
A Szentírás doktora görög eredetiből ültette át a bibliai igéket az akkor beszélt és így a köznép számára is jól érthető nyelvre. Ezzel megteremtette a német irodalmai nyelvet. Amikor felvetődött, hogy milyen fizetség jár ezért a szinte emberfeletti munkáért, Luther Jézus szavait idézte Máté evangéliumából: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Mt 10,8) Majd hozzátette: „Én nem kívánnék érte semmit cserébe. Krisztus, az én Uram százszorosan, ezerszeresen viszonozta már.”
Ugyanakkor a reformáció egyfajta kommunikációs forradalmat is jelentett, hiszen a reformátorok bátran éltek a könyvnyomtatás lehetőségével. Mi több, a vizuális szemléltetés eszközét is bevetették, hiszen Luther bibliafordítását Lucas Cranach huszonegy művészi fametszete gazdagította.
Nem véletlen, hanem tudatos összekapcsolás, hogy éppen a reformáció ünnepe előtti vasárnapon tartjuk gyülekezeteinkben a bibliavasárnapot. Ilyenkor hálát adhatunk az egykori és mai bibliafordítókért, bibliamagyarázókért, hiszen Isten igéjének interpretálása minden korszakban, így napjainkban is az egyház legfontosabb missziói feladata. Ezen a vasárnapon az istentiszteleteken meghirdetett offertórium a bibliaterjesztés szent ügyét támogatja.
A reformáció elkötelező öröksége, hogy a nyitott Biblia ne csak az evangélikus oltár szimbolikus centruma és ékessége legyen. A Szentírás nem csupán vasárnapi, istentiszteleti olvasmány, nem „ünnepi kalács”, hanem mindennapi lelki kenyér. Annak érdekében, hogy a hétköznapokban is megkapjuk az éltető ige mindennapi kenyerét, érdemes olyan jól bevált segédeszközöket igénybe vennünk, mint például az evangélikus bibliaolvasó Útmutatót. Ez a kis könyvecske napjainkban is a Luther Kiadó legnépszerűbb, legnagyobb példányszámban nyomtatott kiadványa, amely segíti a Szentírás rendszeres forgatását. A bibliaolvasó kalauz immár kétszázkilencvenkét esztendeje jelenik meg az idén éppen háromszáz éves Herrnhuti Testvérgyülekezet gondozásában több mint hatvan nyelven.
A napi kiírt igék segítenek felfedezni az Ó- és Újszövetség legmélyebb összefüggéseit. Rácsodálkozhatunk arra, mennyire igaz a reformátori felismerés: a Szentírás valóban önmagát magyarázza. Erről egyik énekünkben tömören így vallunk: „…a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.” (EÉ 328,2)
Az Útmutató kijelölt igeszakaszai pedig segítenek a heti igékhez kapcsolódó tematikus igeolvasásban és egy-egy bibliai könyv folyamatos olvasásában. Természetes, hogy korunk kommunikációs forradalmához igazodva ma már mindez elérhető elektronikus formában is. Az igék akár naponkénti sms-üzenetként is megjelenhetnek a mobiltelefonunkon. Ez a lehetőség persze egyben kísértés is, hogy az igeolvasás felszínes „gyorsétkezéssé” silányul, amelyből nem sok marad meg bennünk. Pedig Isten igéje olyan tápláló kenyér, amelyre érdemes elegendő időt áldozni, érdemes alaposan megrágni, megemészteni, hogy életté váljon bennünk.
Külön ajándék, ha kisebb-nagyobb családi vagy gyülekezeti közösségben együtt olvashatjuk és hallhatjuk az igét, amint erről Lina Sandell-Berg svéd költőnő énekszövege szól. Ez akár naponkénti imádságunk is lehet igeolvasás előtt: „Mint édesatyja asztalát, / Ha körülveszi a család, / Úgy vesszük körül igédet, / Úgy hallgatunk, Jézus, téged. // […] Áldd meg e csöndes perceket, / Hadd legyünk együtt teveled, / És te add, hogy ne éhezzünk, / Az élet kenyerét nekünk!” (EÉ 289,1.4)
* * *
Elhangzott a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! – Evangélikus félóra című adásában 2022. október 24-én.