Nemes egyszerűség
Egy teológus számára a kicsinyek közötti igehirdetés gyakorlata a legnehezebb. Ide is igazi misszionárius kell, aki érti azoknak a nyelvét és kultúráját, akikhez küldetett.
Nemrégiben egy kedves és megtisztelő meghívásnak tettem eleget. Orlay Petrich Soma festőművész születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeltük október 22-én, ennek apropóján hívtak előadónak egy konferenciára. A téma adta magát, hiszen a mezőberényi német evangélikus templom oltárképét is neki köszönhetjük. Bizonnyal kuriózum az alkotás, hiszen témája a gyermekek evangéliuma: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket…” A felkészülés során komoly időutazást tettem.
Családunkban gyakran hallottam ezt a mondatot: „Mindenkinek az a nehéz, amihez nem ért.” Így huszonöt éve, kezdő lelkészként sem gondoltam, hogy mindenhez értenék, mai kifejezéssel élve: mindenhez lenne elegendő kompetenciám. A szellemi felkészültség és a gyakorlati tapasztalat hiányának feszültsége azonban hamar megmutatkozik. Nálam akkor történt ez, amikor a gyülekezet igazgató lelkésze a vágyott gimnáziumi hittanórák helyet öt városi óvodába küldött el foglalkozásokat tartani. Izgő-mozgó, kíváncsi és rakoncátlan gyerekekkel kellett lelki dolgokról, a hitünkről beszélni, velük bibliai történeteket megismertetni, énekelni, imádkozni. Hálás vagyok azért a sok módszertani segítségért, amelyet a gyakorló óvónőktől kaptam. Siettem ellesni, megtanulni mindent, ami a kicsik közötti szolgálathoz nélkülözhetetlen.
Bármennyire különösen hangzik is, azt hiszem, hogy a teológus számára – komoly témákat boncolgató elméleti emberként – mégiscsak a kicsinyek közötti igehirdetés gyakorlata a legnehezebb.
Először is, mert ha az elején elrontjuk, nem lesz esélyünk a folytatásra. Ez a kezdet még nehezebb, mint a többi, mert valahogyan képessé kell válnunk arra, hogy ők oda akarjanak ránk figyelni. Másodszor: a láthatatlan Úrról szólunk olyan gyermekeknek, akiknek a fogalomtárában nem szerepel Isten. Majd pedig imádkozni tanítunk apró kis embereket, akik sosem látták még családtagjaikat, hogy összekulcsolnák a kezüket, vagy akárcsak asztali áldást mondanának. Ide is igazi misszionárius kell, aki érti azoknak a nyelvét és kultúráját, akikhez küldetett.
Lassan jöttem rá, hogy érintetlen terep az óvodások világa, de nem előkészítetlen, hiszen az Úr Jézus a kicsinyeket állította a példának a felnőttek elé: „…ha […] olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) Ez a jézusi figyelmeztetés személyes bizonyságtételeim alkalmával és igehirdetőként is kijelöli az irányt. Nekem nem az a dolgom a felnőttek előtt sem, hogy bonyolult fogalmazással elrettentsem őket, esetleg azt üzenjem, milyen messze vannak ők az Úrtól.
Az idegen szavak használata főként a prédikátor műveltségéről szól, az egyszerűsítés művészete azonban a hallgatóság üdvösséghez vezető útját rövidíti.
Az óvodáskorúak számára mindent le kell egyszerűsíteni, ugyanakkor élményszerűvé, átélhetővé tenni. Le kell őket nyűgözni a hangunkkal vagy a bemutatott képekkel és bábokkal, be kell őket vonni a tevékenységekbe, mozgásba, éneklésbe. Mindezt úgy, hogy igazat mondjunk, ami megáll az ige mérlegén, mert ez lesz az az alap, amelyre a későbbiekben építeni fognak. A sokat ismételt igazságokat és kedves dalokat megjegyzik, és később is szívesen felidézik, ha pozitív élményekbe ágyaztuk. Az Úr Jézusról, a mennyei Atyáról annyit mondunk el, amennyit be tudnak fogadni, viszont mindent el kell mondani, ami már őket is odavonzhatja, erősítheti és megtarthatja Isten mellett.
Hálás vagyok annak a norvég lelkésztársamnak, akivel az ezredfordulón találkoztam náluk, a vasárnapi iskolai szövetségük nagygyűlésén. Tizenkét éven át volt gyülekezeti lelkész, majd ugyanennyit töltött misszióban, de a kisgyermekek közötti szolgálatot tartotta a legnagyobb kihívásnak és hivatásgyakorlása csúcsának. Ezért miközben nagy tisztelettel adózom a teológia magas fokú művelői előtt, jómagam minél jobban szeretnék közelíteni az Úr Jézustól kapott csodálatos beszédmódhoz, ahogyan ő a bennünket körülvevő világ képeit alkalmazva tanított. Hiszem, hogy ez a nemes egyszerűség a nyitja annak, hogy bárki Isten gyermekévé válhasson.
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. november 6–13–i 87. évfolyam 43–44. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.