Tanulékonyság
Muszáj időt szakítani a tanulásra, az újnak a beépítésére, ami gazdagítja, formálja a személyiségünket, a családi életünket, a hivatásunkat. Mindezek persze szorosan összefüggnek, nehéz elválasztani egyiket a másiktól. Ha ez egyik területen fejlődöm, az kihatással van a többire. És fejlődni mindig van hova.
A nyári hónapok után akarva-akaratlanul értékeljük mindazt, ami mögöttünk van. Jó volt, rossz volt, unalmas, átlagos, eseménydús, sokba került, olcsón megúsztuk, sokat utaztunk, vagy épp ki se mozdultunk. Mire való a nyár? A nyári szünet? A lelassulás vagy a felpörgés ideje? A tanév kipihenése vagy a szabadság tartalmas kihasználása?
Jómagam kissé fáradtan kezdek neki az új tanévnek. Túl sok minden történt a nyáron. Túl sok új hatás. Onnan tudom, hogy nem tudtam hétről hétre mindezeket feldolgozni. Egyik különleges élményből (feladatból) a másikba estem. Így alakult, nem én terveztem meg, de bementem az előttem megnyíló ajtókon. Tulajdonképpen az elmúlt covidos nyarak elmaradt utazásai, találkozásai zuhantak rám: Berlin, finn, majd amerikai vendégek, Amerika – nem említve az elmaradhatatlan nyaralásokat, táborokat.
Mi legyen a regiment impulzussal? Engedjem őket el? Koncentráljak a mostra, és feküdjek neki az előttem álló egyházi év szabta szokásos feladatoknak? Adjam át magamat a sodrásnak? Hát nem luxus csak úgy elengedni őket? De, úgy gondolom, az. Mi értelmük lenne különben a történéseknek?
Muszáj időt szakítani a tanulásra, az újnak a beépítésére, ami gazdagítja, formálja a személyiségünket, a családi életünket, a hivatásunkat. Mindezek persze szorosan összefüggnek, nehéz elválasztani egyiket a másiktól. Ha ez egyik területen fejlődöm, az kihatással van a többire. És fejlődni mindig van hova.
Most csak egyet, a legaktuálisabbat emelem ki. Ami épp körülvesz, és még pár óráig „történik”.
Hintaszékben ülök. Egy tizenegy gyermekes amerikai evangélikus lelkész otthonában, Wisconsin államban. Öt gyerek már kirepült a családi fészekből, ha jönnek, már többedmagukkal: unokákkal. A házban mindig nyüzsgés van, és mégis mindig nyugalom is. Egy bő hetet tölthettem velük és gyülekezetükkel. Szeretnék olyan békés családi és gyümölcsöző gyülekezeti életet élni, mint amilyet itt tapasztaltam. Mi a titkuk? Nagy titok lehet, hiszen keveseknek sikerül: a zaj- és konfliktusmentes, harmonikus élet. Találgatás helyett az esti közös beszélgetés alkalmával megkérdeztem tőlük. Szülők, gyerekek egyaránt válaszoltak, és elmondták, számukra mi fontos, ami képes egy nagycsaládot így összetartani és egy gyülekezetet vonzóvá tenni.
A kapcsolat. A megannyi közös élmény, együtt töltött minőségi idő. (Az Amerikában – főleg keresztyén családokban – elterjedt otthon oktatásnak ebben nagy szerepe van.) Egy olyan légkör, amelyben a testvér és a szülő egyben barát, segítőtárs. Olyan otthon, hol szívesen megpihennek a barátok, a vendégek. Ahol mindenki számít, és nincsenek sem nagyhangúak, sem elnyomottak. Ahol mindenkinek megvan a feladata, és nincsenek kiszolgálók és kiszolgáltak.
Jókedv. „Have fun together!” [Érezzétek jól magatokat együtt! – A szerk.] – ahogy ők mondják. Ez nem csupán a közös játékot, kirándulásokat, étkezéseket és táborozásokat jelenti, hanem a készséget, hogy tudunk nevetni egymás hibáján, elrontott dolgain is – de legalább türelemmel közösen helyrehozni azokat. Ennek elképesztő ereje van. Épít, felold, bizalmat épít. Nem úgy, mint a hangos és arrogáns helyreigazítás és felelősségre vonás, amely megfagyasztja a levegőt, és mindenki elmenekül a saját kis világába. Ér ennyit az eltörött kancsó? Egy rosszul sikerült dolgozat? Egy hiányos bevásárlás?
Nem a teljesítmény számít, hanem a jellem. Sok szülő-gyerek kapcsolat válik formálissá a szülői elvárások miatt: a gyerek „versenylóvá” válik – a szülő a tréner és a menedzser. A személyiség egészséges kialakulása ilyen körülmények között nagy veszélynek van kitéve.
A keresztyén családban a legfontosabb – ahogyan ők ezt megfogalmazták – a gyermekek tanítvánnyá tétele. Jézushoz vezetése.
Ez mindent megelőz, és minden erre épül, ebből táplálkozik: a kapcsolat Istennel, a másik elviselése és intése szeretetben (agapéval) és a „hol a helyem a világban, mivé kell válnom?” kérdések megválaszolása. Ha egy keresztyén családban mindezt sikerül alkalmazni, akkor a nagyobb (lelki) családban, a gyülekezetben is hasznosítható.
Érdemes utazni, másokat vendégül látni, tanulni. Azoktól, akik „jól csinálják”. Azoktól, akik nem a saját erejükből végzik a feladatukat, hanem Isten vezetésére hagyatkozva.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. szeptember 25. – október 2-i 87. évfolyam 37–38. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.