Van egy újabb álmom

Sosem késő megfogalmazni, hogy te hogyan tudod elképzelni a jézusi Isten országán, a páli testvéri közösségen, az első keresztények szolidaritásán alapuló álmodat! – Gáncs Tamás írása.

Kiváltságos voltam. Abban a kiváltságban lehetett ugyanis részem amerikai ösztöndíjas évem alatt, hogy a chicagói lutheránus egyetemen – többek között – dr. Albert „Pete” Pero óráit is hallgathattam, aki Martin Luther King Jr. teológiája és filozófiája címmel tartott kurzust. Pete professzor, aki aktivistaként, önkéntesként, munkatársként maga is részt vett Martin Luther King Jr. mozgalmában, hitelesen, érdekesen és a lehető legnagyobb tisztelettel és beleéléssel mesélte el – és tanította meg –, mit is jelent az, amikor az ember életét adja a barátaiért. Amikor valaki a legnagyobb földi szentek közé kerül, mert kereszténysége nem dísz, nem bóvli, nem divat, nem erkölcsi szólam, és még csak nem is dogmatikus kegyeskedés, hanem maga az élet. Maga a másokért élni és halni kész élet. Maga a krisztusi szeretet nagyon gyakorlati, a lényeget érintő, élet-halál kérdésként megjelenő evangéliuma, a szabadítás evangéliuma.

Erő a szeretethez címmel 2015-ben jelent meg magyar nyelven Martin Luther King Jr. prédikációinak gyűjteménye, mely ma éppen úgy aktuális, még ha másképpen is, mint az ötvenes-hatvanas években, a baptista lelkipásztor idejében. King – aki egy helyen ezt vallja: „Az erőszakmentesség középpontjában a szeretet áll” – nemcsak szavakkal, de tettekkel is hirdette ezt a fajta erőszakmentes szeretetet. Amely éppen az a fajta szeretet, amire minket is hangolhat a páli igeszakasz. Szeretet, amely képes felülírni a közönyt, az erőszakot és a megszokottságot, e három mai 2022-es kísértést, melyek nemcsak a minket körülvevő világ kísértései, de a mieink is. Mai keresztényeké, tartozzunk bármelyik felekezethez.

Oly sok mindentől féltik a kereszténységet ma is. De a legtöbben a legfontosabbat mégis kihagyják. A kereszténységet leginkább magától kell félteni. Attól, hogyha közhelyes lesz. Attól, hogyha hatalmi harcok színtere lesz. Attól, ha mindig külsőségekre fogja, hogyha létszámában csökken. Attól, hogyha nem képes a ma élő emberek mai kérdéseire ma élő, releváns választ adni, az evangélium felszabadító erejéből táplálkozva. Attól, hogyha nem képes összefogni és az ökumenét komolyan venni, nemcsak plakátokon, szólamokban, kirakatban, hanem valóságban. Nemcsak szavak szintjén, hanem a közös ügyek komolyan vételével: a békétől kezdve az elesettek, szenvedők, rászorulók, menekültek befogadásán keresztül egészen a nagy álomig: a közös szent asztalközösségig.

Micsoda áttörés lenne! A jézusi tanítást, a páli tanítást, az őskereszténységet is komolyan vevő áttörés. A szeretet, az egység, a közös asztal megélése ugyanis komolyan venné, amit Jézus a főpapi imában mond: „…hogy mindnyájan egy legyenek…” (Jn 17,21) Egy. Nem kettő, nem sok, nem egy héten napi egy órára egy, hanem egy. Örökre egy. Micsoda álom ez! Közös álom ez?

Van egy álmod? Kérdőjellel, egyes szám második személyben. Martin Luther King Jr. után szabadon. Mi a te álmod, kedves álmodozó, kedves álmodó, kedves álmokat kergető vagy éppen az álmaidat már feladni kénytelen testvérem az Úr Jézus Krisztusban? Feladod? Ne add fel! Mert sosem késő álmodni! Sosem késő megfogalmazni, hogy te hogyan tudod elképzelni a jézusi Isten országán, a páli testvéri közösségen, az első keresztények szolidaritásán alapuló álmodat!

Pál a Rómaiakhoz írt levélben nagyon sok témát feszeget. Talán az egyik legkényesebb az, amely igeszakaszunkban található: a karizmákban lehet különbség a gyülekezet tagjai között, de a szeretetben: nem. Mégpedig a képmutatás nélküli, hiteles, önazonos szeretetben: nem. Ez a krisztusi szeretet, amelyik a szeretethimnuszban olyan szépen ki van fejtve, hogy szinte beleborzong az ember. Erőszakmentes szeretet ez. Jézusi út. Páli alaptézis, amely igeszakaszunkban is megjelenik. Ez kell(ene), hogy legyen az egyházi út. Mert ugyebár arról ismer meg minket a világ, hogy egymást szeretjük.

„A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak” – írja Pál. Soha ennyire nem volt szükség reménységre, kitartásra, imádságra és arra, amit így ír Pál: „A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” Mert mi is – Kosztolányi Dezső után szabadon – „egy nagy ismeretlen úrnak a vendégei voltunk” itt, e földi valóságban, aki nem is annyira ismeretlen, ha komolyan vesszük, hogy Jézusban közel jött hozzánk. Ismerőssé, baráttá, Mesterré, Úrrá lett. Olyan közel jött, hogy azóta a szeretet benne van, és általa jelenik meg közöttünk is. Bárcsak… Van egy újabb álmom. És neked?

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. május 22–29–i 87. évfolyam 19–20. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.