Élénk diákélet folyik május közepén a győri Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karán. Még két szorgalmi hét, és itt a vizsgaidőszak. Fiatalok köszönnek rá Bogdányi Máriára, ahogy lépkedünk felfelé a patinás épület lépcsősorán. Az egyetemi lelkész a családja és a hivatása mellett néhány év alatt autodidakta módon egy olyan hobbinak a fortélyait sajátította el, amely nem csupán kikapcsolódás, hanem kézzelfogható módon segíti a teremtésvédelmet. Tűvé teszem: ez a márkaneve a termékeinek, amelyeket saját kezűleg varr, horgol, és örömöt visz egyre több visszatérő vevőjének az életébe. Lelkigondozói tevékenysége és kézműves alkotásai egy irányba mutatnak: szereti Istent és az életét, és ezt az emberek felé végzett szolgálattal mutatja meg.
A folyosón plakát hirdeti az egyetemi lelkészi szolgálatot. Felfelé indulunk. „Lelki tér” – olvassuk a második emeleti folyosó végi ajtón, amely felekezettől függetlenül nyitva áll a jó szóra, tanácsra, lelkigondozásra, segítségre vagy beszélgetésre vágyó fiatalok előtt.
Az ökumenikus lelkiségi szoba színes, otthonos: kényelmes fotelek, puha párnák, asztalok, az ablakon beárad a fény. Van kávéfőző, a falipolcokon gyertyák, az ajtónál szenteltvíztartó. A külsőségek fontosak, de még inkább az, hogy Bogdányi Mária, akit városszerte mindenki Marcsinak hív, derűs, megnyerő, nyitott lelkületű emberként van jelen. Isten erőterébe hív toleranciával, figyelemmel, szeretettel, sosem tolakodóan.
Tótkomlós, Nyíregyháza, Budapest, Miskolc, Németország – hosszú út vezetett Marcsi szülővárosától mostani szolgálati helyéig. Visszanézve kiderül: az Úristen jókor adta életébe a mozaikdarabkákat, a cél felé vezetve őt. Volt parókus lelkész, gondozott Bajorországban nyaraló turistákat, s mindig tanul valamit. Nem csoda, hogy minden korosztályhoz hangot talál: „Óvónői szakközépiskolában érettségiztem, később magyar–könyvtár szakos tanári végzettséget szereztem, majd rögtön mentem a teológiára. Szeretek kisgyerekes édesanyákkal és idősekkel is foglalkozni.”
Sokoldalúságának centrumáról érdeklődünk. „Sűrű életet élek. Sok a teendő úgy az egyetem berkein belül, mint a családomban. Négygyermekes édesanya vagyok, köztük egy ikerpáré, az életem középpontja a család. Amellett, hogy több hivatást is magaménak érzek, a feleség- és anyaszerep kimagaslóan áll az élen.”
Szeretettankolás
A Széchenyi István Egyetemnek tizenkétezer (egy kisebb városnyi) hallgatója van, beleértve a mosonmagyaróvári élelmiszeripari kart is. Speciális munkáját így jellemzi: „Tizenegy éve szolgálok itt. Úttörő lehettem, az egyetemen nem volt elődöm. Az evangélikus hallgatók körében szerveződött az a kis közösség, ami évente változik. A hallgatók nem évekig vannak egy helyen: bel- és külföldi karok között vándorolnak. Szeptemberben gyakorlatilag a nulláról kell kezdeni a gyülekezetépítést. Van egy kis erős magunk; életkori sajátosságaiknak megfelelően az élet nagy kérdéseire keressük együtt a választ.”
Klasszikus alkalmakat is tartanak: „Az első években havonta volt fiatalok istentisztelete. Ám az idők során ez a közösségi életforma a hallgatók részéről sajnos visszaszorult. Erre következett a Covid. Bár egyáltalán nem volt jelenléti oktatás, ugyanúgy ment tovább a lelkigondozás, immár az online térben. Az akkor elsős evangélikus hallgatók jelezték, hogy online módon is szívesen vennének részt bibliaórán. Minden szerdán találkozunk azóta is.” Vannak időszakos rendezvényeik a római katolikus és a református egyetemi lelkészséggel: adventi gyertyagyújtás az aulában műsorral, nagy adventi keresztény könyvvásár. „Szívügyem a házasság hete, amit kezdettől az egyetemisták körébe is behoztunk, támogatva a párkapcsolatokat. Ünnepeljük a teremtés hetét: tavaly szőlőtőkét ültettünk az Apáczai kar udvarán található iskolakertbe, előtte fügefát” – sorolja.
Mentálhigiénés lelkigondozói feladatvégzéséről a következőket vallja: „Tapasztalatom szerint a legnehezebb az első lépés: hogy a hallgatók átlépjék a küszöböt. Onnantól kezdve, hogy leül-nek – nyilván próbálom őket elfogadóan meghallgatni, s talán a tér is olyan –, megnyílnak. Sokszor érzem: igazából nincs, akinek elmondják, mi nyomja a szívüket. Engem az egyetem honlapján is meg lehet találni, rám lehet írni. Pár nap alatt keresünk időpontot. Egy óra áll mindenkinek a rendelkezésére, ami akárhányszor ismételhető. Előny, hogy ide ki-ki önszántából jön, s a saját igényei szerint jár vissza.”
Hangsúlyozza: nem terápiát alkalmaz, hanem meghallgat, és igyekszik kicsit más szemszögből rávilágítani a problémákra. „Sok fiatalnak kérdéses, hogy ki az, aki őszintén figyel rá, és feltölti a kiürült szeretettankját. Ebben is számíthatnak rám. Hozzám motivált emberek jönnek, akik szeretnének tenni azért, hogy jobban legyenek, hogy megértsék a dolgaikat.”
Hívő mentálhigiénés szakemberként tudja: a hitet nem szabad erőszakosan képviselni a beszélgetésekben. Pontosan érzi, mikor milyen rávezető kérdéssel indulhat el ezen a vonalon. Aki hozzá belép, tudja, hogy evangélikus lelkész is: „Nagy ajándéknak tartom, hogy még a nem hívő fiatalok is találkozhatnak valakivel, aki az egyházat képviseli számukra. Sokszor nyílik alkalmam a krisztusi evangéliumot hirdetni. Azt is tudják, hogy szoktam imádkozni a hozzám jövő fiatalokért. Van, akinek ez nagyon sokat jelent.”
Unokából édesanya
Marcsi az egyetemi lelkészségi szolgálat kezdetén a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés lelkigondozói végzettséget szerzett. Kilenc éve szolgál ezzel a hallgatók között. „Ez nem felekezetfüggő: bárki, akinek szüksége van rá, megkereshet magánéleti, tanulmányi, családi problémái okán.”
Felmerül a kérdés: e hivatás alapjaiban más, mint első gyülekezetének gondozása a Diósgyőr-Vasgyári Evangélikus Egyházközségben? „Huszonévesen kerül tem oda segédlelkészként, hatvannyolc éves volt a legfiatalabb gyülekezeti tagom. Viccesen szólva, nyugdíjasszakkört vezettem ott. Nagyon szerettem a gyülekezetet, benne két nyugdíjas lelkésszel, ahol én voltam a kisunokája a »nagyszüleimnek«. Csodálatos mestereim lettek. Győrbe már feleségként, anyaként érkeztem. Most, ötvenkét évesen azt gondolom, szinte a hallgatók édesanyáinak életkorába értem. Hálás vagyok, hogy a fiatalok bizalmat szavaznak nekem. Vallom: át tudom érezni a gondjaikat, örömeiket. Napról napra meg kell újulni, nos, négy kamasz gyerek édesanyjaként elég jó gyakorlatom és tapasztalatom van ebben. Fiatalon tart ez a szolgálat.”
A lelkésznő az élethosszig tartó tanulásban hisz: „Mentálhigiénés tevékenységem mellett jó szolgálatot tesz a relaxációtanítás. Elvégeztem egy diákrelax-vezetői tanfolyamot, most auto gén tréning-vezetői képzésre járok [autogén tréning: szo rongásenyhítő relaxációs eljárás – a szerk.]. Az egészséges életmód nagy vesszőparipám, így életmód-tanácsadói és életmódterapeuta-végzettségem is van. Ja, és nordic walking oktató is vagyok” – mosolyodik el.
Tűvé tevő
Marcsi a táskájából tavaszi színekben játszó textilkollekciót vesz elő. Néhány éve ugyanis olyan hobbit talált, amely öröm neki és egyre több vásárlójának. Kézműves termékeivel a természetes alapanyagoknak a háztartásban való használatát kínálja fel esztétikus formában. Így mesél a kezdetekről: „Isten teremtett világát próbáljuk megőrizni és az utódainknak fenntartható módon megörökíteni. Egész életemben jó tanuló voltam, de nem volt kézügyességem. Édesanyám lebeszélt a varrogatásról. De hát nem lehet mindig csak szellemi tevékenységet végezni! A családunk gyarapodása hozta a fordulatot: először a gyerekek ruhái miatt ültem a varrógép mellé. Majd megtapasztaltam, milyen fél óra alatt egy gombolyag fonalból valamit csinálni. 2019 májusában – épp három éve – Németországban, a nyári lelkészi szolgálatra felkészítő héten indítottam el a webboltomat. Emlékszem az első vásárlómra is.” Hobbija sokat elárul Marcsi innovatív személyiségéről. Környezettudatos textíliákat – szalvétákat, uzsonnászacskókat, kenyereszsákokat – varrt, s rácsodálkozott: milyen jó módszer ez arra, hogy ne használjunk nejlonzacskót, folpackot, alufóliát. „Először a családnak varrtam, aztán a rokonoknak, barátoknak. S az lett a vége, hogy nem tudom abbahagyni. Rájöttem, hogy nekem ez nagyon jó!”
Informatikus férje, Bogdányi Gábor (egyházunk országos irodája informatikai munkacsoportjának korábbi vezetője) készítette az említett webboltot, ahol megtekinthető és megvásárolható az igényes, hasznos, folyamatosan bővülő árukészlet. Marcsi azonban ebben is az emberekkel való találkozás lehetőségének, a megszólíthatóságnak örül: „A Tűvé teszemmel havonta egyszer jutok el kézművesvásárba. Bár nem tudják rólam, hogy lelkész vagyok, mégis, ahogy az ember elkezd beszélgetni, kialakul egy kis közösség. Valaki nemrég odajött hozzám az egyik vásárban, és azt mondta: »De jó, most már tudom, ki készíti a textilszalvétáinkat! Ajándékba kaptuk, és nap mint nap használjuk.« Ez nagy öröm nekem. Ők például azóta nem vesznek nejlonzacskót.”
Marcsi családja segít: fotózzák a tárgyakat, a házaspár egyik lánya készítette a logót. A név kitalálása pedig magyartanárságának hozománya. „Keresem a megoldásokat, hogyan lehetne jobbá tenni a világot. A boltom neve Tűvé teszem, így a szójáték egyből elárulja, mit készítek: meghorgolom a horgolótűmmel, megvarrom a varrótűmmel. Az egész számomra egy játék, kikapcsolódás. Tudatosság és üzenet is: vegyük körül magunkat szép dolgokkal, tegyük kellemesebbé a házimunkát. Ha az ember előveszi a boltban a kis szütyőkét, és abba teszi a zöldséget, gyümölcsöt, pékárut, azzal példát mutat. Nem szavakkal, hanem tettekkel prédikál.”
Érdeklődünk, melyik termékére a legbüszkébb. „A férjem szerint és szerintem is a leginnovatívabb a tépőzáras uzsonnacsomagolóm. Stabilan egyben tartja a szendvicset, mint az alufólia vagy a folpack. De készítek univerzális kis cipzáros tartókat: bármit tárolhatunk bennük, amit nem szeretnénk, ha kiszáradna, vagy a táskánkban kifolyna.” A kollekció nyáron közkedvelt elemei a vízhatlan, lélegző béléssel ellátott szütyők a vizes fürdőruhának, kisgyerekek játszótéri váltóruhájának, akár mosható pelenkáknak. A nőknek szintén aranyat érnek piperetermékei: a horgolt sminklemosó korongok és szappanzsákok, amelyekkel a bolygónknak és a saját pénztárcánknak is jót teszünk: nem szennyezünk, nem pazarolunk. Ráadásul kék, lila, málnaszínben, csupa szépség mind.
Vidám, változatos, színes, felnőttre-gyerekre szabott mintával kérhető minden terméke. Vajon honnan inspirálódik az alkotáskor? „A húgom találta ki a papírzsebkendő-tartót. Ez lehet a kezdet a csomagolt áruk csökkentésének útján: nem tízes nejlonban vesszük, hanem a százasból kiadagoljuk. A munkában a családom, a sok elégedett vásárló és a természet, Isten teremtett világának szépsége inspirál. A virágok, fák, az állatvilág. Ami körülvesz minket, az mind Isten adománya és ajándéka. No és persze anyukám dicsérete: de gyönyörű, kislányom!”
* * *
A riport eredetileg az Evangélikus Élet 2022. május 22–29-i, 87. évfolyam, 19–20. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
