Együtt az Úr asztalánál?
Népszerű teológia rovatunk mostani cikkének szerzője egy évszázadok óta megoldatlan problémát vesz górcső alá. Áttekintést nyújt arról, hol tartanak az ökumenikus tárgyalások a római katolikus – evangélikus közös úrvacsora lehetőségéről. Körvonalazza az álláspontokat, a hivatalos egyeztetések szempontjait, valamint egy német ökumenikus munkaközösség sokakat meglepő és élénk vitát kiváltó nézetét a közös ünnepléssel kapcsolatban.
Egyházunkban a legutóbbi emlékezetes tematikus év 2020, az úrvacsora éve volt, amely a járvány árnyékában is sok fontos találkozásnak, akkor és azóta is forgatott alkalmi kiadványnak, elraktározott és felhasznált ünnepi gondolatnak volt kiindulópontja. Az úrvacsora evangélikus éve időzítésében és ökumenikus szándékában társult a katolikus egyház hazai eucharisztikus kongresszusához, de tartalmában nem hozott sok újat a jelenlegi – több földrajzi területen sokszor mesterségesnek látszó erőfeszítéssel fenntartott – szemléletkülönbség miatt.
Tiszteletteljes egy helyben járás
Hidegfejű racionalitással, az elfogadás gyakorlásának világformáló erejéről lemondva, egyházi toposzokba zárkózva vagy veszélyt szimatolóan gondolkodva nem kétséges: van mitől tartani mindkét oldalon. A gazdag tradíciók világában élő katolikus egyház több szegmensének számára ma még mindig tartogat feladatokat a múlt század közepén zajlott második vatikáni zsinat befogadó értelmezése, így eltúlzott sietségnek tűnhet egy olyan ökumenikus egyezkedés elkezdése, amelynek terhelhető alapjait eddig legjobb esetben is a tolerancia gyakorlása jelenthette.
Az evangélikusok ezzel szemben sokszor attól tartanak, hogy ha valóban elkezdődik az úrvacsorai közösség kérdésének tisztázása, és esetleg komoly fordulatot vesz, az már veszélyes közelségbe hozhatja az egyház látható és szervezeti egységének lehetőségét, s ennek elfogadására még gyakorlatilag semmilyen jelentős előkészület nem történt a lutheri reformáció egyházában.
A két, alaptalanul aggódó véleménytábor közötti spirituális térben találjuk többek között azokat, akik családjuk vagy barátaik körében szeretnének közösen és egyházilag is érvényesen élni az Élet szent jegyeivel.
Ebben a térben találkozunk azokkal az állandó vagy részleges ökumenikus közösségben élőkkel, akik sokszor már rendelkeznek az eukharisztikus asztalközösségre vonatkozó területi egyházi engedéllyel, de nehezen tudják elfogadni annak egyediségét. És itt vannak annak a véleménynek a képviselői is, hogy a sokféle szétszakítottság világában érthetetlen és tarthatatlan jelenség az egyházak megosztottsága pont abban a kérdésben, amely kezdetben igazi, látható életközösséggé tette a Jézus Krisztus nevében élő embereket a mindennapokban.
Az úrvacsorai közösséggel kapcsolatos hivatalos egyeztetés útjain nem az említett szempontok kerülnek előtérbe. A római katolikus egyház Hittani Kongregációja nemcsak a hittartalom okainak és garanciájának széles összefüggéseiben aktualizálja állásfoglalását a kérdésben, hanem érveléseit olykor alátámasztja a nem katolikus eredetű egyházi egyeztetésekből származó, pozícióját erősítő teológiai eredményekkel is. Amíg a katolikus érvelés elsősorban a hittartalom örök igazságát hordozó egyházi egységre alapozza az érveit, az evangélikus és a tágabban vett protestáns egyházak Jézus Krisztus evangéliumi ígéreteire helyezik a hangsúlyt.
Az elmúlt évtizedek kitartó teológiai műhelymunkáit reprezentáló közös nyilatkozatokban rendre megtalálható a két szemlélet (és a képviselőik) közötti kölcsönös tisztelet kifejeződése, de ugyanilyen egyértelműen rögzítve szerepelnek benne a másik fél számára átléphetetlen határok. A hivatalos teológiai egyeztetések dokumentumait – a dogmatikai egyezések és eltérések megállapításainak rendezettségén túl – így egy olyan közösen kinyilvánított, jövőre irányuló várakozás jellemzi, amelynek valódi akadályára az egyeztetési folyamatok egyik szereplője sem tudja a helyes választ.
Ezzel a tiszteletteljes légkörű egy helyben járással nézett szembe nemrégiben a Német Evangélikus és Katolikus Teológusok Ökumenikus Munkacsoportja azáltal, hogy közzétette több teológiai szakterületre alapozott nézetét az eukharisztia/úrvacsora közös ünneplésének jelenleg is nyitva álló lehetőségéről.
Párhuzamos vagy alternatív utak?
A Német Evangélikus és Katolikus Teológusok Ökumenikus Munkacsoportja a második világháborút követő évben ala-kult meg. Tagjai kezdetben még két különálló szervezetben, de találkozásokat szervezve már 1946-ban is tudatosan együtt gondolkodtak az evangélikus és katolikus hitigazságok legégetőbb kérdésein. Az alapító Lorenz Jaeger paderborni katolikus érsek és Wilhelm Stählin oldenburgi evangélikus püspök volt, akikről a kör később a Jaeger–Stählin nevet is kapta. Jaeger érsek később visszatekintve úgy fogalmazta meg a kör hivatását, hogy mivel az egyházak szétválását teoló-gusok eltérő véleményei okozták a 16. században, az egység felé vezető útnak is a teológiai munkán át kell vezetnie a különbségek rendezéséig.
A munkacsoport nem képezi hivatalos szervezeti részét a két egyház közti dogmatikai egyeztetési folyamatnak, de egyrészt rendre tájékoztatja egyházait az elért eredményekről, másrészt ismert és elfogadott helye az eltérő teológiai állítások értelmezésének és feldolgozásának. A kereszténység már a múlt században is a legjelentősebb ökumenikus dogmatikai eredményeket köszönhette a csoport munkájának. Ezek közt is kiemelkedő a Lehrverurteilungen – kirchentrennend? (Szétválasztja-e az egyházat a tanok elítélése?) és a Verbindliches Zeugnis (Kötelező tanúságtétel) címmel megjelent sorozat, amelyeknek szerkesztője evangélikus részről a múlt század kétségkívül legjelentősebb ökumenikus teológusa, Wolfhart Pannenberg volt.
A munkacsoport az olyan nagy jelentőségű témák után, mint megigazulás, szentségek, egyházi szolgálat, tanítóhivatal, kánon, tradíció és üdvösség, 2019-ben votumot, iránymutató állásfoglalást tett közzé az úrvacsora közös ünneplésének lehetőségéről. Ebben a szerzők azt állítják, hogy az eukharisztia és az úrvacsora ünneplésének teológiai jelentéstartalma között olyan egyezés van, amely lehetővé teszi a szent asztalközösség eltérő formáinak kölcsönös elismerését.
Hogy a munkaközösség ezzel a sokakat meglepő véleményével nem ajtóstul tör a házba, abból is látszik, hogy nem kíván vállalkozni az interkommunióval [a felekezeteken átívelő úrvacsorai közösséggel – a szerk.] kapcsolatos minden kérdés megválaszolására. Számos tisztá-zatlan kérdést megmutat, másokat felvet, miközben minden egyházi illetékes fórum figyelmébe ajánlja az eddig elért eredmények jelentőségének mérlegelését. A döntő, mindennek alapot vető érvet abban látja, hogy Jézus Krisztus jelen van mind az eucharisztiában, mind az úrvacsorában, s hogy a két közösség keresztség által egybefűzött tagjai jelenvalóként hiszik őt a szent jegyekben. Tisztában van a hivatalos egyeztetések során akadályként ismert szempontokkal, de ezek súlyát nem becsüli olyan nagyra, hogy miattuk ne történhetne meg ebben a legfontosabb kérdésben a keresztények jól látható előrelépése.
A bibliai, történeti, ökumenikus, liturgiai és az egyház értelmezésére vonatkozó megfontolások alapján az állásfoglalás szerzői úgy látják, szilárd szempontrendszert kínálnak az egyházak tagjai számára ahhoz, hogy minden keresztény ember az egyéni lelkiismeretében hozza meg a döntést az eucharisztiához, illetve úrvacsorához járulás gyakorlásában.
Válaszra válasz
Az Együtt az Úr asztalánál című dokumentumra a katolikus egyház Hittani Kongregációja 2020 őszén „doktrinális észrevételeket” írt, amelyekkel újból felhívta a figyelmet a még tisztázatlan kérdések szem elől nem téveszthető jelentőségére. Az ezt követő év januárjában megszületett a munkacsoport viszonválasza. Amikor ennek alaphangját úgy fogalmazták meg a szerzők, hogy „nem az szorul igazolásra, ami összhangban van az evangéliummal, hanem az, ami ellentmond neki”, tudatában voltak a keresztények lelkiismereti szabadságának és az ebből következő egyéni mérlegelés jelentőségének.
A vita jelenleg a Herder Kiadó harmadik vaskos kötetének lapjain követhető, de az érdeklődők az alapszövegeket magyarul is elolvashatják a Mérleg Egyesület és az Evangélikus Hittudományi Egyetem közös kiadásában idén megje-lent, Együtt az Úr asztalánál – Ökumenikus tanulmány az eucharisztia/úrvacsora ünnepléséről című könyvben (szerk.: Béres Tamás, Mártonffy Marcell). A kötet az ismert budapesti evangélikus könyvesboltokban szerezhető be.
A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.
***
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. szeptember 25. –október 2-i 87. évfolyam 37–38. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.