Fedezzük fel ünnepeinket!

A keresztyénség számára az ünnep a Krisztusra mutatás eseménye. Ünnepköreinket és vasárnapi ünnepeinket ismerjük és megéljük, de mi van azokkal a napokkal, amelyek a gyakorlatunkban nem azok, de teológiánkból és hagyományunkból adódóan ismét ünnepek lehetnének? „Számos olyan jelképünk van, amely emlékeztet minket az élet igazi, mély titkaira” – fogalmaz az ünnepekkel kapcsolatban dr. Hafenscher Károly. Egyházunk zsinatának lelkészi elnökével, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával az egyházi év kincseiről beszélgettünk.

– Professzor úr a liturgikakönyvében Nyíri Tamásra utalva homo festivusnak, ünneplő embernek nevezi társadalmunk tagjait. Arról is ír, hogy a szekularizált világban a tradicionális és egyházi ünnepek megüresedése érzékelhető, de új ünnepléskultúra kialakulása is megfigyelhető. Mit jelent számunkra az ünnep?

– Ünnepkultúránk az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott. Ma azok számítanak széles körben igazán ünnepeknek, amik az életeseményeinkkel szoros kapcsolatban vannak – ilyen a születés, esküvő, nyugdíjba vonulás, temetés. Érzékelhető továbbá a ballagáshoz, a diplomaszerzéshez vagy az első munkahelyhez köthető ünnepek vagy a munkával kapcsolatos jubileumok megünneplésének felerősödése is. A keresztyénségben kétezer éves gyakorlat, hogy Isten kinyilatkoztatásával kapcsolatban az ünnepek alkalmak arra, hogy megálljunk, és végiggondoljuk saját és közösségi életünket. Általuk rádöbbenhetünk, hogy Isten ezeken az életeseményeken és az üdvösségtörténet eseményein keresztül mit mond nekünk. Nagy kihívása az egyháznak, hogy miként tudja a tradicionális ünnepkultúrát a maival találkoztatni. Kérdés, hogy mennyire szabad belelépnünk az új ünnepkultúrába, és ha azt tesszük, akkor meg tudjuk-e tartalommal tölteni az új ünnepnapokat. Ugyanakkor nemcsak az új ünnepekre kell gondolnunk, hanem az elfeledettekre is. A keresztyénség története, azon belül a liturgia története az ünnepek története is. Régen orientációs pontok voltak az ember életében az ünnepek. És nemcsak azzal, hogy volt egy kis idő magunkra, másokra, Istenre, hanem tartalmukkal berendezték az életet, hogy az ne folyjon szét. Évszázadok során sokat változtak az ünnepeink, voltak, amik fölerősödtek, mások – okkal vagy sajnálatosan, de – feledésbe merültek. Ezeket is érdemes időről időre újragondolni.

– Az egyházi év ünnepei Krisztusra mutatnak. Mit jelenthet ma az egyházi év követése?

– Az egyházi év jelképe egyrészt kör, mert évről évre ismétli a legfontosabb eseményeket, másrészt spirál, mert reméljük, hogy lelki értelemben nem egy helyben toporgást jelent, hanem előremutatást, sőt eszkatologikus távlatot is feltételez. Egyházi ünnepeink olyan gazdagok, hogy évről évre ismételve sem „merülnek ki”, hanem mindig képesek új mondanivalóval gazdagítani az emberi szívet. Elég csak a karácsonyra mint Jézus születésének ajándékára, pünkösdre, az egyház születésének évfordulójára vagy hitünk legnagyobb titkára, a húsvétra gondolni. Az ismétlés ugyanakkor a liturgia dramaturgiai eszköze is, hiszen a ciklikusság elmélyíti bennünk az üzenetet. Úgy, ahogy minden tavasszal elcsodálkozunk a természet megújulásán, még jobban elcsodálkozhatunk húsvét ünnepén, hiszen az emberi élet mulandóságával szemben itt kinyílik az ember perspektívája.

– Hazai evangélikus gyakorlatunkban egyházunk ünnepkincséből több ünnepet nem vagy csak lokálisan gyakorlunk. Ilyen például a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan István vértanú vagy János apostol ünnepe. Mit kell ezekről tudnunk?

– A reformációt követő letisztítási folyamatban sajnos voltak olyan buzgólkodások, amiknek a hatására azon ünnepeink is kikerültek a gyakorlatból, amelyek nagy lehetőségeket rejtenek magukban. Túlburjánzottak a szentek ünnepei, ezeket eleink egyszerűen kivették az ünnepgyakorlatból, mondván, nincsen nekünk szükségünk szentekre. Ugyanakkor a szentek ünnepei között sok bibliai személyé is szerepel. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az események is hozzátartoznak a mi életünk meghatározottságához. Ilyen például István vértanú ünnepe, december 26., ami lehetőség arra, hogy az élet ünnepét követően – amikor Isten emberré lett – ne feledkezzünk meg arról, hogy az áldozatok árán is Krisztusra találhatunk. De Keresztelő János születésnapja, június 24. vagy Pál apostol megtérésének ünnepe, január 25. is fontos. Utóbbi az egész keresztyénség szempontjából döntő eseményre emlékeztet, ezért az ökumenikus imahét is erre az időszakra van időzítve…

– Kevésbé ismert ünnepeink közül a Jézus édesanyjához, Máriához is köthető ünnepekkel kapcsolatban van talán a legtöbb fenntartásunk.

– Mi nem Máriát imádjuk, nem hozzá imádkozunk, de látnunk kell, hogy az Úristennek Mária egészen különleges eszköze volt. Nem véletlen, hogy Luther Márton az egyik legfontosabb teológiai munkáját a Magnificatról, Mária énekéről írta, és Jézus anyját a keresztyén életnek és az egyház példájaként említette. Gondoljunk Máriának a kánai menyegzőn elhangzott legnagyobb prédikációjára: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” [Jn 2,5b] Mária itt Jézusra mutat. A bibliai Mária-események – amelyek az üdvösségtörténet fontos részei – úgy váltak ünneppé, hogy valójában Krisztus-ünnepek voltak. Krisztus fogantatásáról – március 25. –, születéséről – december 25. – sem beszélhetünk Mária személye nélkül. Jézus bemutatása a templomban, ennek a napja, február 2. sem Mária-ünnep, hanem arra emlékeztet: Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy betöltse. Ezek az ünnepek mégis kikerültek az evangélikus gyakorlatból. Az utóbbi időben néhány kísérletet tettünk arra, hogy jelezzük ezeket a Máriával is kapcsolatos, de kimondottan bibliai alapú Krisztus-ünnepeket, de széles körben még nem terjedt el ezeknek a gyakorlása.

– Az idei bibliaolvasó Útmutatót lapozva többeket mégis meglepett, hogy olvasható benne Jézus fogantatásának ünnepe is.

– A Liturgikus könyvben jó néhány bibliai személy ünnepét közöltük mint evangélikus ünnepet. Jézus fogantatásának napját a felekezetek közötti érzékenység miatt nem emeltük be ezek közé, mivel katolikus testvéreink ezt kimondottan Mária-napként, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjaként ünneplik. Valójában itt másról van szó: Gábriel angyal bejelenti, hogy Mária gyermeket fogant a Szentlélek által. Enélkül nincsen inkarnáció, így ez az ünnep Jézus valóságos ember és valóságos Isten létéről szól. A 2021-es bibliaolvasó Útmutatóba magánkísérletként került be mint az örömhírvétel ünnepe. Ilyen elnevezés nincs, inkább a svéd és a finn evangélikus egyház által használt „Jézus fogantatásának bejelentése” a helyes. Váratlan volt, hogy ez így előbukkant, mert nem voltunk rá felkészülve. Ugyanakkor a Bibliára figyelő ember rájön, hogy egy-egy ilyen ünnep mögött valójában Krisztust tudjuk ünnepelni. Ma, amikor nagyon fontos a család, a magzat és a gyermek védelme, akkor ennek az ünnepnek egészen különleges mondanivalója lehet…

– Nem említettük még az angyalok ünnepeit.

– Ilyen például Szent Mihály ünnepe, szeptember 29. Mihály arkangyalról Júdás levelében és a Jelenések könyvében is olvasunk, fontos bibliai szereplő. Az angyalok által a kozmikus küzdelem, a rossz elleni harc úgy jelenhet meg előttünk, hogy meglássuk: Istennek vannak küldöttei, akik segítenek minket a rossz elleni küzdelemben.

– Hogyan lehetne a bibliai alapú „elfeledett ünnepeinket” újra közkinccsé tenni?

– Ha egy régvolt és teológiailag helyes ünnepet újra fel akarunk fedezni, akkor azt szükséges bevezetni. Átgondolni, hogy miért volt ünnep, miért volt vele szemben esetleg ellenkezés, milyen torzulások okozták, hogy eltűnt ünnepgyakorlatunkból. Mindenképpen jó bibliaórákon, sorozatokban, cikkekben gondolkodnunk ezekről. Időt és lehetőséget kell adni ahhoz, hogy az emberek jobban megismerjék ezeknek az ünnepeknek a belső titkait, értékeit. Az is jó, ha az istentisztelet bevezető köszöntésében a lelkész elmondja, hogy milyen ünnep volt a héten, és miért fontos ez az egyház számára. Ezáltal is elkezdődhet az ünnep megismertetése.

* * *

Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. május 30. – június 6-i, 86. évfolyam 21–22. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.