Hiszek egy interaktív Istenben

Az ő szemében is ott a könny. Megtanít világosan látni, és közben a feltétel nélküli szeretet felé terel.

Hiszek egy interaktív Istenben, aki Atya. Hagyja, hogy sírjak, de azt nem, hogy a könnyeim a semmiért a semmibe hulljanak. A gyermeksírással kezdődik minden. Maga az interakció is. Szülő-gyermek relációban csakúgy, mint Isten és az ember kapcsolatában. Ha a baba sír, nem sír hiába. Valamiért, valakiért sír. A sírás csodája bizonyíték arra, hogy értelme van a könnyeknek, hogy ami értelmetlenségnek tűnik sokak számára, az valójában az Isten szemében csoda, vagy hogy a képnél maradjak: Isten szemében könny.

És ha az ember már nemcsak sír, de beszél, kiabál, suttog, dicsekszik, hazudik, igazat mond, nevet, sőt kacag, panaszkodik és sóhajt, imádkozik és énekel, fütyül, vagy éppen csak utánozza a teremtett világ hangjait, akkor is: ott van az Isten szemében a könny. Ha az ember siratja, akit elvesztett – a rokont, a barátot, a szerelmet, a társat, az ártatlanok halálát Ukrajnában, Szomáliában vagy éppen Magyarországon –, ha az ember siratja a saját életét, a saját mulandóságát, hitének törékenységét, akkor is: ott van az Isten szemében a könny.

Mert ő együtt sír velünk, mint egy szülő a gyermekért, mint egy gyermek a szülőért. Mint Jézus Lázárért vagy éppen Jeruzsálemért. Mert Isten interaktív Isten, aki ott és akkor empatikus, ahol és amikor arra a legnagyobb szükség van. Mint az ártatlan babaember, mint szenvedő felnőtt ember, mint a sokszor belül zokogó idős ember: az Örökkévaló sohasem sír hiába.

Hiszek egy interaktív Istenben, aki Fiú. Világosságot hozott, hogy ne legyen sötét a világ, hogy ne legyen sötét az ember. Ő, a názáreti ács fia egyszer és mindenkorra biztosította követőinek a megfelelő fényviszonyokat a tisztánlátás végett. Hogy meglássuk azt, ami van. Őt, aki van. Isten ugyanis nyílt lapokkal játszik, és nekünk az a kegyelem adatott Jézusban, hogy mi is hasonlóképpen tegyünk. Ha képesek vagyunk jól élni a tisztánlátás képességével, egy új világ tárulhat fel előttünk, új megvilágításba kerülhet minden és mindenki.

Jézus nagyon sok szomorú és kétségbeesett, reménytelen és csalódott, elnyomott és megalázott emberrel találkozott földi életében. A társadalom és a vallás kéz a kézben szorította ki ezeket az embereket a közösségi élet peremére. Nemkívánatos személyek voltak, mert nem feleltek meg a társadalmi és vallási elit szabályrendszerének.

Prostituáltak, betegek, vámszedők, szegények, nők, gyermekek, elesettek, kisebbségben vagy hátrányos helyzetben élők. Ők azok, akiket a Biblia kicsinyeknek mond. Ma meg úgy mondhatnánk: diszkrimináltak, hajléktalanok, menekültek, kiszolgáltatott helyzetben élők, akiknek végérvényesen elveszett munkájuk, szerettük, minden reményük és céljuk. Egyre többen vannak ma is, tapasztaljuk.

Jézus akkor is, és ma is: hozzájuk jött. Nekik szólt. Meghirdette az Isten országát, ahol csak az számít, hogy ki vagy. Aki ennek az irgalmas Mesternek, Úrnak hinni tud, megismerheti, milyen is az Isten valójában. Aki Jézust, a világ világosságát látja, az megláthatja azt, aki elküldte őt. Boldogok, akik világosan látják, hogyan lehet világosan látni.

Hiszek egy interaktív Istenben, aki Szentlélek. Vigasztal, értelmes életcélokat ad. Gondolkodó és kritikus hit felé vonz, ahogyan az anyamadár húzza be fiókáit a szárnya alá. Nem terhet rak ránk, hanem elveszi azt, amit cipelünk. Nincs nagyobb reménység annál, mint hogy ő velünk van, velünk marad, és a feltétel nélküli szeretet felé terel.

Dosztojevszkijnek az Egy nevetséges ember álma című novellája nagyon szépen tárja elénk ezt. A történet főszereplője önmagát tartja a legjelentéktelenebb embernek a világon. Számára minden mindegy, és öngyilkosságot tervez végrehajtani egy éjjelen, amikor is séta közben egy kislány segítséget kér tőle. Főhősünk elzavarja őt, mivel abban tudatban él, hogy számára már semmi és senki nem számít, irreleváns, hogy kivel mi történik ezen a földön.

Otthonába érve viszont, még mielőtt megkísérelné az öngyilkosságot, elalszik, és álmában egy paradicsomi világba jut el, ahol létező valóság a feltétel nélküli szeretet. Rádöbben, hogy ő az elhagyott Földet mindennél jobban szereti, az összes hibájával és tévedésével együtt. Bár az álomban az ő megjelenésével felborul az álomvilág ideája, amikor felébred, úgy érzi, hogy a földön neki azt a kezdetben, az álomban látott idilli állapotot kell hirdetnie. Ennek első lépéseként – a novella ezzel a gondolattal ér véget – megkeresi a segítségért esdeklő kislányt. Micsoda hitvallás ez! Hitvallás pedig nincsen szeretet nélkül.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. október 23–30-i 87. évfolyam 41–42. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.