Ismered?

Sorozatunkban a vasárnap zsoltárának antifónájáról elmélkedünk.

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5)

A karácsony – mivel együtt a család –  sokszor nagy bejelentések ideje. A hír megosztása, hogy esküvő lesz vagy jön a baba, különlegessé teszi ilyenkor az ünnepi órákat. Lelkendezik a család apraja-nagyja, megindul a közös tervezgetés, az idősebbek emlegetik a családi krónika korábbi hasonló eseményeit…

Csodálatos, ha gyermek születik, hiszen új élet jön a világra. Sajnos azonban nem mindenki van így ezzel – jelzik pusztulásra ítélt magzatok, sanyarú emberi sorsok. Hogy lehet ugyanaz a mondat örömhír egyeseknek és rossz hír másoknak?

Ézsaiás próféta Krisztus születése előtt hétszáz évvel örömhírt mondott a sötétségben, halál árnyéka völgyében lakó, háborúságtól szenvedő embereknek. Jön majd a Messiás és gyermekként beleszületik ebbe a világba. Isten odaadja értünk az ő Fiát.

Megszületett az Üdvözítő! – hirdetik az angyalok a jó hírt a pásztoroknak karácsony éjjelén, akik örvendezve indulnak, hogy hódoljanak a Megváltó előtt. Megszületett a zsidók királya, őt keresik a napkeleti bölcsek, de Heródes nem örül, sőt gonosz szándékkal küldi embereit Betlehembe…

A prófécia beteljesült: kétezer évvel ezelőtt Jézus megszületett. Mit jelent ez a híradás – ma nekünk? Örömmel tölt el, közönyösen fogadjuk vagy felzaklat? S ismerjük-e már őt úgy, ahogyan az ézsaiási elnevezések bemutatják?

Amikor útmutatásra van szükségünk, tapasztaljuk-e, hogy Csodálatos Tanácsos? Tudatában vagyunk-e annak, hogy gyengeségünkben hányszor segített, segíthet rajtunk Erős Istenként? Érezzük-e általa az Örökkévaló Atya szeretetét? S háborgó szívünkkel megyünk-e a Békesség Fejedelméhez?

Karácsony hetében most az ige arra hív: ünnepeljük a betlehemi kisdedben azt, akinek nemcsak az uralom van a vállán, hanem mindaz, ami miattunk és érettünk odakerült…