Kétségtelen bizonyíték
Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.
„Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)
Az embernek állandóan bizonyítania kell. Egy versenyhelyzetben az kapja a megbízást, aki igazolni tudja felkészültségét, rátermettségét. A bíró a benyújtott bizonyítékok alapján hoz ítéletet. „Ha igazán szeretnél, akkor megtennéd, éreztetnéd…” – hangzik el a mondat a házastárs, a szülő szájából.
Van, amikor belülről jön a késztetés. Vannak ötleteim, amelyek előrelépést hozhatnak a munkában, ezért mindent megteszek, hogy megvalósíthassam őket. Őszintén sajnálom, hogy kárt okoztam, ezért kész vagyok önként kárpótolni a sértettet. Szeretném kifejezni, mennyire sokat jelent számomra, ezért meglepem azzal, amire vágyik.
Isten bizonyította irántunk való szeretetét – ezt jelenti a heti igénkben található szó. Odaadta Krisztust értünk, és nem kérdezte, „érdemes lesz-e értetek meghozni ezt az áldozatot”. Nem mérlegelte, hányan fogadják majd bűnbánó szívvel ezt a kegyelmi ajándékot. Annyira szeret, hogy cselekedett…
„[A]mikor még bűnösök voltunk…” – most is azok vagyunk, de ha már átadtuk magunkat neki, akkor megváltott bűnösök. Olyan tékozló fiak (ld. Lk 15), akik már hazataláltak, és az Atya ölelő karjaiban békességre leltek. Ha akkor, amikor távol voltunk tőle, és a moslékos vályúnál tengettük életünket, ennyire szeretett, mennyivel inkább biztosak lehetünk benne most, hogy szeretete a Szentlélek által már kiáradt szívünkbe!
Pál apostol – abban a részben, ahonnan a heti igét kaptuk (Róm 5,1–11) – még így is jellemez bennünket: „erőtlenek”, „istentelenek”, Isten „ellenségei”, s ezzel még inkább hangsúlyozza: a mérhetetlen szeretet az egyetlen oka annak, hogy ilyen hatalmas áldozatot hozott a kereszten Isten. S a megigazulás és megbékélés ajándéka, amely Krisztus által lehet a miénk, ebből a szeretetből fakad.
Vajon mire indít minket most, böjt második hetében ez az isteni szeretet?