Mi lesz velem?

Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.

„[M]indnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé…” (2Kor 5,10)

Botrányoktól hangos, szenzációra éhes világunkban hírértéke van annak, ha valakiről kiderül valami. A hírességeket fotósok követik, de az átlagember is sokszor magán érzi mások fürkésző tekintetét. Lelkészek, hitvalló keresztények tapasztalják: nem lehet különválasztani a hitet a mindennapoktól, hiszen ha Isten igéje csak a szóbeli bizonyságtételünk alapja, de a viselkedésünknek nem mércéje, akkor megkérdőjeleződnek „prédikálásaink”…

Az egyházi esztendő végén a végidők felé irányítják figyelmünket a kijelölt igék. Isten féltő szeretettel figyelmeztet: lesz ítélet, mindenkinek az Úr elé kell állnia. Egyetlen reményünk Jézus, aki meghalt azért, hogy nekünk örök életünk legyen! Hiszünk benne?

Pál apostol félelem nélkül tekint előre. A mát a holnap reménységével éli meg. Szolgálatát az üdvösség evangéliuma hatja át. A pillanatnyi szenvedést az örökkévaló dicsőség távlatához méri. Ismeri Krisztust, az ő drága Megváltóját, és tudja, hogy Krisztus is ismeri őt.

Az Úr előtt nincs rejtve semmi. Érzéseinket, gondolatainkat, tetteinket jól ismeri, látja napvilágra került és titkolt bűneinket is. Hiszen előtte felöltözve is mezíteleneknek bizonyulunk – olvassuk a heti ige előtti szakaszban (vö. 2Kor 5,1–10).

Elgondolkodtató két újszövetségi rész, ahol szintén szerepel a görög béma szó, amely bírói széket, törvényszéket jelent. Pilátus kijelenti, hogy Jézus nem bűnös, mégis halálra ítéli őt (Mt 27,17; Jn 19,13). Gallió pedig nem hajlandó ítélkezni, amikor Pál szolgálata miatt tettlegességig fajuló zavargás tör ki Korinthusban (ApCsel 18,12.16.17).

Krisztus ítélőszéke egyikhez sem hasonlít! Ő nem a bűntelent ítéli halálra, hanem a bűnösnek ígér életet, és őt olyannyira érdekli sorsunk, hogy vétkeink miatt az életét adta! Aki a golgotai keresztnél keres menedéket, annak nem kell félnie ettől a bírótól!