Övé vagy?

Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.

„Én vagyok a jó pásztor. […] Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik…” (Jn 10,11.27–28)

Kedves – oltárképeken is megfestett – jelenet a báránykát karjában tartó pásztor képe. Biztonságot, védelmet, szeretetet sugall, és megerősít: az Úr Jézusra mindig számíthatunk, a nehéz helyzetekben hozzá menekülhetünk. Talán most különösen is érezzük, milyen nagy szükségünk van erre, hiszen tágabb környezetünkben vagy személyes életünkben ott a veszedelem, a háborúság, a megpróbáltatás.

A húsvét utáni második héten arra indíthat az Útmutató igéje, hogy elmélyedjünk a Jó Pásztorról szóló igeszakaszban (Jn 10,1–30), amelyben Jézus a vele való kapcsolat jellemzőiről és a külső-belső veszélyekről beszél.

A fenti mondat vitahelyzetben hangzik el. Jézus Jeruzsálemben tartózkodik a templomszentelési ünnepen, és amikor bemegy a szent helyre, nekitámadnak a zsidók. Tudni akarják, hogy ő-e a Krisztus, és egyértelmű kijelentésre szólítják fel. Ő a pásztorról és a juhokról kezd beszélni, és arról, hogy aki hozzá tartozik, annak nincs szüksége még több kinyilatkoztatásra (egyébként is sok csodát tett már, és sokszor fogalmazott félreérthetetlenül).

Aki az övé, az hallgat rá, és követi őt, aki nem, az nem a nyáj tagja.

A legszomorúbb, hogy ebben a párbeszédben olyanok vesznek részt, akik azt gondolják magukról, hogy ismerik Istent, és helyesen tanítanak róla, pedig Jézus ismerete és követése nélkül senki nem lehet kapcsolatban Istennel. Hallgatják Jézust, de nem hallgatnak rá, sőt amikor két mondattal később az Atyával való egységéről kezd beszélni, meg is akarják kövezni.

Nem elég hallani Jézus szavait, követni is kell őt! Nem az a keresztény, aki csak annak mondja magát, hanem az, aki komolyan is veszi az Úr Jézust, és teljes szívvel bízik benne.

Drága Testvérem! Engeded-e, hogy ő vezessen döntéseidben, terelgessen a neki tetsző úton, megfenyítsen, ha szükséges, és megmentse lelkedet a halálos veszedelemből?